Csillagászat, Univerzum s Világmindenség

http://www.xpress.hu/dvd/film.asp?FILMAZ=9...185360068046930

Most már kapható a Carl Sagan Kozmosz sorozata DVD -ben, digipakkos Érdemes megrendelni!

Én már a megjelenés napján megvettem.

Na ez a kegyetlen!

95.000$ -os Meteorit lemez-szelet...

helló Leo, nagyon jó ötlet volt ez a topic! örülök, hogy ide találtam, rengeteg hq képem van a gépen csillagászat témában, nekem is nagy hobbim!

bemelegítésként...
____________________________________________________________________

A sarki fény (aurora borealis) a Föld északi és déli sarkánál a légkörbe behatoló töltött részecskék (elsõsorban protonok és elektronok) által keltett idõleges fény­jelenség. Leginkább március–április és szeptember–október között figyelhetõ meg.



____________________________________________________________________

Csiga-köd (Helix nebula), bolygónkhoz legközelebbi planetáris köd – alig 450 fényévre van tõlünk. Közepében egy Napunkhoz hasonló csillag haldoklik, amely idõnként igen erõs napszél formájában hatalmas mennyiségû anyagot vet ki a környezõ térbe. Nevét a gázburok látszólagos csigaszerû tekervényeirõl kapta.



____________________________________________________________________

a Marsról hozott föld:



____________________________________________________________________

Lófejköd az Orionban. Megfigyeléséhez már nagy, fényerõs távcsõ szükséges, de igazán csak hosszú expozíciójú fényképfelvételen rajzolódik ki teljes szépségében. Nevét jellegzetes alakjáról kapta. Ez a legismertebb példája a csillagközi sötét porfelhõnek, amely csak a mögötte lévõ IC 434 jelû világító gázköd miatt válik láthatóvá.



____________________________________________________________________

A Földet körülvevõ mûholdak sokasága. Kicsit szerintem megdöbbentõ.



____________________________________________________________________

Messier 104 (M104, NGC 4594), a Sombrero galaxis, tõlünk 28 millió fényévre helyezkedik el. A Virgo-galaxishalmaz egyik nagytömegû tagja, mintegy 800 milliárd csillagot és közel 2000 gömbhalmazt tartalmazhat. Az 50 ezer fényév átmérõjû csillagváros szimmetriasíkja mindössze 6 fokos szöget zár be látóirányunkkal, azaz majdnem élérõl tekintünk rá. Centrumát a fõsíkban sûrûsödõ csillagközi felhõk miatt nehéz megfigyelni.



____________________________________________________________________

Csodaszép Földünk a Nasa felvételén 2007. 08. 20-án.



____________________________________________________________________

Indítják az Endeavour ûrsiklót 2008. 03. 11-én a Kennedy ûrköszpontról. Az Endeavour a hatodik megépült amerikai ûrrepülõgép. A Challenger ûrrepülõgép helyettesítésére építették meg, a Challenger-katasztrófa után.



____________________________________________________________________

Az Endeavour elhagyja a Földet (2008. 03. 11-én).



____________________________________________________________________

Az Endeavour fedélzeti kabinja.



____________________________________________________________________

Köszi fuge7 a sok érdekes képek miatt!
de viszont a "marsról hozott föld" kép sztem kamu...

OMG!!! Ez a topic
Minden elismerésem Leo

A képeket köszönöm mindenkinek...

A gépen a Mars mappába mentettem le. rákerestettem, hátha megtalálom az oldalt, ahonnan lementettem, de sajnos nem találtam. de emlékszem, hogy én is hogy megdöbbentem a képen, hogy a háttérben is mennyi ilyen föld van. biztos valami kutatócsoport fényképezte.... szerintem nagyon érdekes.

na, ha képet nem tudok betenni valamiért , a nasa honlapján (Astronomy Picture of the Day) http://apod.nasa.gov/apod/ vannak nagyon jó HQ képek.

Enceladus

A Szaturnusz hatodik legnagyobb holdja, William Herschel fedezte fel 1789-ben.

A hold mindössze 500 kilométer átmérõjû és csaknem 100%-ban visszaveri a rávetõdõ napfényt. Régóta ismert, hogy felületét vízjég borítja, de ezen kívül nagyon keveset tudtunk róla, mielõtt az 1980-as évek elején elhaladt mellette a két Voyager ûrszonda. A Voyager 2 derítette ki, hogy a holdon kis mérete ellenére még viszonylag rövid idõvel ezelõtt is aktív felszínképzõ erõk mûködtek: a kráterekkel sûrûn lyuggatott öreg felszínen kívül olyan tektonikusan kiformálódott területek is találhatók, amelyek nem régebben keletkeztek, mint 100 millió év.

A 2004-ben Szaturnusz körüli pályára állt Cassini-Huygens ûrszonda további kérdésekre adott választ, illetve újabbakat vetett fel. 2005-ben többször is az Enceladus közelében repült el. Többek közt felszálló vízpárát azonosított a hold déli-sarki régiójában. Ez a felfedezés, valamint az, hogy felszálló hõt is sikerült detektálni és hogy a déli-sarki régióban nagyon kevés a becsapódási kráter, mind arra utal, hogy az Enceladus geológiailag ma is aktív.

Az Enceladus egyike annak a három égitestnek a külsõ Naprendszerben (a Jupiter Io és a Neptunusz Triton holdjai mellett), amelyeken aktív kitörési tevékenységet figyeltek meg. Az Enceladus gázkitöréseinek elemzése azt mutatta, hogy a felszín alatti folyékony víztömegbõl eredhetnek. A pára egyedi összetétele alapján sok tudós arra a következtetésre jutott, hogy az Enceladus ígéretes terepévé válhat az ûrbiológiai vizsgálatoknak. A párakilövellésbõl voltak, akik arra is következtettek, hogy az Enceladust elhagyó anyag lehet a Szaturnusz diffúz E gyûrûjének forrása.

[Wikipedia]

A Cassini 2008. március 12-én minden korábbinál közelebb haladt el az Enceladus mellett. A korábbi három találkozó során 1267, 500 és 168 kilométerre közelítette meg az égitestet, ezúttal azonban lényegesen közelebb jutott hozzá: a legkisebb távolság idején mindössze 50 kilométer választotta el a felszínétõl.

[origo]

ez is még az Enceladus, felszínrajza a domborzati egységek elnevezésével, és egy látványrajz, milyen is lehet az égbolt a holdról nézve.

hoztam még egy adag képet:
______________________________________________________



Rosette Nebula
The Rosette Nebula is a large, circular H II region located near one end of a giant molecular cloud in the Monoceros region of the Milky Way Galaxy. The open cluster NGC 2244 is closely associated with the nebulosity, the stars of the cluster having been formed from the nebula's matter.
______________________________________________________



Orion's Sword
A region of sky below Orion's Belt that includes the Orion Nebula (plus the Trapezium stars within it), the diffuse nebula NGC 1977, the open cluster NGC 1981, and Iota Orionis.
______________________________________________________



Pelican Nebula
The Pelican Nebula (also known as IC5070 and IC5067) is an H II region associated with the North America Nebula in the constellation Cygnus. The nebula resembles a pelican in shape, hence the name. The Pelican Nebula is a large area of emission nebula in the constellation Cygnus (the Swan), close to Deneb, and divided from its brighter, larger neighbor, the North America Nebula, by a molecular cloud filled with dark dust.
______________________________________________________



Messier 81
Messier 81 (also known as NGC 3031 or Bode's Galaxy) is a spiral galaxy about 12 million light-years away in the constellation Ursa Major. M81 is one of the most striking examples of a grand design spiral galaxy, with near perfect arms spiraling into the very center. Because of its proximity to Earth, its large size, and its active galactic nucleus (which may harbor a supermassive black hole) Messier 81 is a popular galaxy to study in professional astronomy research. The galaxy's large size and relatively low apparent magnitude (lower magnitude implies higher brightness) also make it a popular target for amateur astronomy observations.
______________________________________________________



The Phoenix Mars Mission
Launched in August 2007, the Phoenix Mars Mission is the first in NASA's Scout Program. Phoenix is designed to study the history of water and habitability potential in the Martian arctic's ice-rich soil.
______________________________________________________



Mercury In Color
MESSENGER spacecraft transmitted to Earth the first high-resolution image of Mercury by a spacecraft in over 30 years, since the three Mercury flybys of Mariner 10 in 1974 and 1975. MESSENGER's Wide Angle Camera (WAC), part of the Mercury Dual Imaging System (MDIS), is equipped with 11 narrow-band color filters, in contrast to the two visible-light filters and one ultraviolet filter that were on Mariner 10's vidicon camera.
______________________________________________________



egy neutroncsillag szerkezete
______________________________________________________



a csillagok születése, élete, és halála
______________________________________________________



A Tejútrendszer szerkezete
______________________________________________________

Az Orion az egyik legismertebb és leglátványosabb csillagkép az északi égbolton. Az Égi Egyenlítõn fekszik, ezért a világ minden tájáról jól látható, Magyarországról nézve télen figyelhetõ meg legjobban: õsszel hajnalban a keleti égbolton, kora tavasszal este a nyugati égbolton ragyognak csillagai. Régi csillagtérképeken Kaszás, Scytus (vagyis „szkíta”), Ozirisz vagy Nimród néven is említik.

Számos mélyég-objektumot tartalmaz; a Lófej-köd és az Orion-köd a laikusok körében is ismert.

Szorosan kapcsolódik a körülötte látható csillagképekhez; Orion, a vadász éppen a Bikával küzd, akinek a vérben forgó jobb szemét a vörös színû Aldebaran jelképezi. Mellette vannak kutyái; a Nagy Kutya és a Kis Kutya, akik a Nyulat és az Egyszarvút üldözik, valamint lábánál ered az Eridánusz folyó.

A Vénusz a második bolygó a Naptól, Venus római istennõrõl nevezték el. A Hold után a legfényesebb objektum az éjszakai égbolton, látszólagos fényessége -4,6 m. Maximális fényességnél nappal is megfigyelhetõ. Mivel a Vénusz közelebb van a Naphoz, mint a Föld, ezért nagyjából a Nappal egy irányban látszik, legnagyobb kitérése 47,8° lehet, ezért vagy pár órával a Nap után lenyugszik, vagy pár órával elõtte kel. Ezért hívják Esthajnalcsillagnak is. Bár minden bolygó pályája elliptikus, a Vénusz pályája áll legközelebb a körhöz, kisebb mint 1% excentricitással.

Hasonló méretei miatt néha a Föld testvérbolygójának hívják. Átlátszatlan, nagy fényvisszaverõ képességû felhõréteg takarja el a felszínt, amelyet csak a 20. század ûrszondás vizsgálatai derítettek fel. A kõzetbolygók közül a Vénusznak van a legsûrûbb légköre, amelyet fõleg szén-dioxid alkot, a légköri nyomás a felszínen 90-szer akkora, mint a Földön.

A felszínt csak az utóbbi 20 évben térképeztek fel teljesen. Kiterjedt vulkanizmus nyomait mutatja, néhány vulkán még ma is mûködésben lehet. Az állandó földi kéregmozgással ellentétben a Vénuszon periodikus idõszakokban megy végbe lemeztektonika, amelynek során a kéreg gyors, néhány millió éves szubdukció során átalakul.

egy formálódó Hurrikán az ûrbõl nézve


____________________________________________________________________

a Holdraszállás helyei vannak jelölve ezen a képen:


____________________________________________________________________

A Marson egy lavina:


____________________________________________________________________

Az NGC 602 jelzésû fiatal csillaghalmaz a Kis Magellán-felhõ peremén található


____________________________________________________________________

A Naprendszer fontosabb égitestei (méretarányos)


____________________________________________________________________

A Plejádok (M 45, magyar nevén Fiastyúk) a Bika csillagképben található, tõlünk 380 fényévre lévõ nyílthalmaz elnevezése. A szabad szemmel is látható csillagait a görögök Plejád szülõkrõl és a lánytestvérekrõl nevezték el. A teljes csillagcsoport több mint 500 tagból áll, és kb. 4 Holdnyi területet foglalnak el az égbolton.

A japán kultúrában a csillagkép neve Subaru, így az autógyár jelvényében is a Plejádok csillagai láthatók.


____________________________________________________________________

Napfogyatkozás a Holdról


____________________________________________________________________

A Messier 78 (más néven M78 vagy NGC 2068) reflexiós köd az Orion csillagképben. Pierre Méchain fedezte fel 1780 elejénén. Charles Messier 1780. december 17-én katalogizálta.


____________________________________________________________________

A Nap (2006. 04. 16.)

köszi a képeket !

Szép munka, csajok Csak így tovább Köszi mind2nek

nagyon örülök, hogy tetszenek!

visszatérve egy kicsit az UDF-es képekre...



Ez annyira hátborzongató... márminthogy 5,76 milliárd fényév? Azaz 5,76 milliárd évvel ezelõtti állapotában látjuk a galaxist (mivelhogy a fénye ennyi idõ alatt jutott csak el hozzánk). Képeket látunk a múltból, többmilliárd évvel ezelõttrõl, amikor még a Föld sem létezett, a Napunk is csak formálódott... Ki tudja mi minden történt már ott azóta, léteznek-e egyáltalán ezek a galaxisok. lehet hogy már rég nincs ott semmi...

ez van olyan izgalmas szerintem mint az idõutazás!! hiszen valójában az is, ha azt vesszük. pár milliárd évet visszautaztunk.

A Bika a téli égbolt egyik jellegzetes csillagképe. Noha kevesebben ismerik, mint a közeli Oriont, a benne lévõ Fiastyúk révén - véleményem szerint - az ismertebb csillagképek közé tartozik. A Fiastyúk érdekessége - sajnos negatív értelemben -, hogy érthetetlen módon többen a Göncölszekérrel tévesztik össze.

A Bika novemberben 19 óra után a keleti égbolton látszik - kevéssel a kelése után. Az Orion és a Perseus között, a Tejút sávjához közel terül el. Benne található az égbolt két legfényesebb csillaghalmaza több halvány társukkal együtt, és egy szupernóva-maradvány is (Rák köd).

A Bika fejét a legközelebbi nyílthalmaz, Hyadok alkotja, melyet Esõcsillagok halmazának is neveznek: amikor esténként láthatóvá válik, kezdõdik az õsz. A halmaz itt van a"közelben": csillagainak fénye 130 év alatt jut el hozzánk. Több, mint 300 csillag alkotja, melyek több, mit tíz telehold átmérõjû területen oszlanak el. Megfigyelésére az emberi szem mellett egy kis (max. 7-szeres) nagyítású binokulár a legalkalmasabb; ez utóbbi a csillagok színét is jól mutatja. A legfényesebb tagok egy fekvõ V alakot formáznak - ez a Bika feje. A V alsó szárának végén a legfényesebb csillag, az Aldebaran található (a "Bika szeme"), melynek fényessége 0,9 magnitúdó. Neve arab eredetû (Al Dabaran), jelentése: "a Követõ", mert látszólag a Fiastyúkot követi. Narancsos-vöröses színû óriáscsillag, kb. 40-szer nagyobb a Napnál; távolsága 68 fényév, azaz félúton van a Hyadok és a Föld között.

A Hyadok fölött jobbra van a Pleyadok, azaz a Fiastyúk. Szokták még M45 néven is emlegetni, mivel Charles Messier XVIII. század végén összeállított katalógusában a 45-ös sorszám alatt szerepel. A szomszédjánál sokkal tömörebb halmaz, átmérõje a teliholdénak négyszerese; ennek tudható be, hogy jóval feltûnõbb is amannál, annak ellenére, hogy a Hyadok csillagainak összfényessége nagyobb.

Noha mintegy 200 csillag alkotja, szabad szemmel 6-7 csillagát tudjuk megkülönböztetni - jó szemûek akár többet is! -, melyek tényleg egy szekér alakhoz hasonlítanak; talán emiatt hiszik a Göncölszekérnek. A legszebb látványt mégis tízszeres nagyítású binokulár adja, kiemelve a csillagok kékes színét, csillagokban gazdag környezetét. A halmazról a fény kb. 400 év alatt ér hozzánk. A legfényesebb tagok (a görögök Hét Nõvére) neve: Pleione, Atlas, Alcyone, Merope, Maia, Electra, Taygeta. Ha nagy távcsövünk van (20 cm átmérõjû vagy nagyobb), akkor vidéki, sötét égen a fényesebb csillagok körül halvány ködösséget láthatunk. Korábban azt gondolták, hogy a csillagok ezen ködökbõl keletkeztek. Ma már tudjuk, hogy egy galaktikus porködön halad át a halmaz, melyet megvilágít - ezt láthatjuk mi. A ködösséget csak 1859 október 19-én látták elõször; ez is mutatja, milyen kihívás az észrevétele.

A Bikában még két kettõscsillag is látható - szabadszemmel! Ezek a theta és a szigma jelû csillagok, a Hyadok tagjai. Sötét égen próbára tehetjük velük szemünk élességét.

A szabadszemes látnivalók itt véget értek. Látcsõvel megfigyelhetõk az NGC1647 és NGC 1746 jelû nyílthalmazok, mint halvány ködösségek. Nagyobb távcsõvel a csillagokat külön-külön is láthatjuk bennük, nem csak egy ködös pamacsot a sötét háttér elõtt.

A Bika legkülönösebb, és egyben leghíresebb objektuma a Rák-köd.

A Bika legkülönösebb, és egyben leghíresebb objektuma a Rák-köd. Nevezik M1-nek is, hiszen Messier a katalógusában az elsõ helyre tette - hiszen elsõként is figyelt fel rá, mellesleg a katalógusa összeállítására is sarkallta. Maga a köd egy szupernóvának, egy 1054-ben felrobbant csillag maradványa, mely annak idején fényesebb volt a Vénusznál is. Ma csak egy táguló gázköd és egy pulzár - egy gyorsan, 33 miliszekundumos forgásidõvel pörgõ, rádió- és röntgensugárzó, tisztán neutronokból álló csillagmag - van a helyén. A köd fényessége kb. 9 magnitúdó, így csak távcsõvel látható. Nevét Lord Rosse adta, aki annak idején elõször vette észre a köd szálas szerkezetét, ami Õt egy rák lábaira emlékeztette. A köd a dzeta Tauri csillag közelében kereshetõ - no persze jóval mögötte, kb. 6300 fényév távolságban helyezkedik el.