Csillagászat, Univerzum s Világmindenség

Teljes Hold fogyatkozás, 2007. Augusztus 28. -án.

Atmoszféra tetején

A Naprendszer holdjai, méretarányosan.

sztem tökjó a kép, mert így már láthatjuk, hogy mekkora lehet az Io a Földünkhöz képest pl... Io a kedvenc holdam Callisto is nagyon látványos hold

Jupiter egyik holdja: Io

tisztára mint pizzabolygó!

Bolygók és Holdak, felszín-térképek.

Callisto, Iapetus, Dione, Io, Enceladus, Jupiter, Europa, Mars, Mimas, Moon, Neptune, Rhea, Saturn, Tethys, Titan, Triton, Uranus, Venus

Képek neve mondja meg, hogy melyik map melyik bolygóé/holdé csak vidd rá a kurzust az egyik képre, oszt megjelenik a kép neve

Derült idõ esetén teljes holdfogyatkozás figyelhetõ meg hazánkból szerdáról csütörtökre virradó éjszaka, hajnali 4 és 5 óra között.

A csütörtök (február 21.) hajnali fogyatkozás adatai: (Bp)

02:43 részleges fogyatkozás kezdete
04:01 teljes fogyatkozás kezdete
04:25 teljes fogyatkozás közepe
04:51 teljes fogyatkozás vége
06:09 részleges fogyatkozás vége

Az elméli leghosszabb fogyatkozáshoz igen közelítenek az értékek.

Hú, ez egy nagyon jó kis topik, nagyon szeretem a csillagászatot és minden effélét...
Nagyon szép tudomány, és érdekes.
Hoztam egy érdekes képet:

"Az EUMETSAT animációja a Hold árnyékának végigvonulásáról Európa felett.
10 percenként készült felvételekbõl összeállított kép."

Hú, ez szuper. Nagyköszi.

Szerves molekulát észleltek egy exobolygónál

2008. március 21. 11:23, Péntek

Metánt észleltek egy 63 fényévnyire fekvõ bolygó légkörében, jelentették be a NASA csillagászai szerdán. A felfedezés reményt ad arra, hogy képesek leszünk azonosítani az esetleges életet a Naprendszer határain túl is.

A Naprendszer legtöbb bolygója esetében sikerült detektálni a szénbõl és hidrogénbõl álló metánt, más csillag körül keringõ bolygónál azonban ezt még nem tudták elérni. A metán biológiai tevékenységre is utalhat, bár nem szabad elfeledni, hogy a gáz nem biológiai aktivitás következtében is létrejöhet. A csillagászok egyben megerõsítették azt a korábbi feltevést, mely szerint a szóban forgó bolygó, a HD 189733b légkörében víz is található, a Jupiter méretû óriás azonban alkalmatlan az általunk ismert élet számára.

A Hubble Ûrtávcsõ segítségével elvégzett infravörös színképelemzéses megfigyelésekrõl a Nature magazin március 20-i számában számolnak be részletesen. A színképelemzés, a spektroszkópia alkotóelemeire bontja fényt, ami esetünkben a bolygó atmoszféráján szûrõdött át, melybõl a tudósok kimazsolázhatják a légkör kémiai összetételének "lenyomatait". Ezzel a módszerrel sikerült kétséget kizáróan észlelni a metán jeleit, ami a megfelelõ körülmények között kulcsszerepet játszik az élethez szükséges tényezõk kialakításában. Ebben az esetben az élet lehetõsége szinte teljes bizonyossággal kizárható.



A bolygó a Kis Róka csillagképben helyezkedik el, a "forró Jupitereknek" nevezett óriásbolygók egyike, melynek felperzselt felszínén nem létezik folyékony víz. A HD 189733b közelebb van csillagához, mint a Merkúr a Naphoz, egy kör mindössze két napjába kerül, a felszínen körülbelül 900 Celsius fok uralkodhat, ami már elegendõ az ezüst megolvasztásához.

A mostani felfedezés lényege, hogy sikerült rábukkanni a metánra, hangsúlyozza a vizsgálatot vezetõ Mark Swain, a NASA Sugárhajtómû Laboratóriumának munkatársa, aki egyfajta fõpróbaként tekint eredményeikre.

A technikát más bolygókon is alkalmazhatják, melyek hûvösebb csillagok körül keringenek, az úgynevezett "Goldilocks zónában", más néven élet- vagy zöld zónában, ahol a hõmérséklet nem túl magas és nem is túl alacsony.

"Rendkívül fontos lépés volt ez az élet számára alkalmasnak tûnõ bolygók prebiotikus molekuláinak jellemzéséhez" - nyilatkozott Swain a Discovery News-nak. "A mostani megfigyelés bizonyítja, hogy a spektroszkópia elvégezhetõ egy halványabb csillag körül keringõ hûvösebb és potenciálisan lakható, Föld-méretû bolygón is".

Több mint 270 exobolygót fedeztek fel a Naprendszer határán túl az elmúlt 13 évben, és bár a lista egyre gyarapodik, kémiai összetételükrõl gyakorlatilag semmilyen információt nem sikerült begyûjteni, enélkül viszont nem lehet megállapítani, hogy alkalmasak-e az élet számára, vagy sem.

Swain csapata még tavaly májusban készített felvételeket a Hubble NICMOS spektroszkópos kamerájával, amikor a Föld és a HD 189733b csillaga egyvonalban álltak egymással, így a csillag elõtt áthaladó bolygó által megszûrt fény akadálytalanul jutott el az ûrtávcsõhöz. A bolygó atmoszféráján áthatoló fény felfedte az árulkodó kémiai szignókat, amiket azonban ki kellett válogatni a hullámhosszok tömegébõl, mint tûket a szénakazalból. A megfigyelések egyben a vízmolekulák jelenlétét is megerõsítették, amire korábban egy másik ûrtávcsõ, a Spitzer vizsgálatai tettek utalásokat.

A tudóstársadalom örömmel fogadta az eredményeket, példátlan elõrelépésként értékelve azt az exobolygók tanulmányozása terén.

forrás: www.sg.hu

Újabb rejtélyeket vet fel a perui meteorit

Még mindig okoz meglepetéseket a 2007 szeptemberében Peruban becsapódott meteorit. A tudósok szerint az eset átértékelheti az ûrkõzetekrõl szerzett ismereteket.

2007 szeptemberében nagy visszhangot keltett egy ûrbõl érkezõ tûzgolyó, ami átszáguldva a légkörön, Peruban csapódott be egy kis falu közelében. A helyiek elsõ alkalommal láthatták amint egy ûrobjektum krátert üt a talajban. Az esetet rejtélyes megbetegedések követték, a tudósokat azonban sokkal inkább a szemtanuk leírása lepte meg a geológiai következményekrõl. A meteorit sokkal gyorsabban repült, mint azt a tudósok lehetségesnek tartották egy ilyen objektum esetében, és nem utolsósorban túlélte a légkörbe való belépést, ami szintén nagyon ritka - a meteorok általában darabokra hullanak a rájuk nehezedõ erõhatások következtében.

Nem csoda, hogy a tudóstársadalom elsõ hallásra koholmánynak vélte az egész felhajtást, késõbb azonban egyre többen erõsítették meg a tényt, valóban meteorit csapódott be Peruban. A kétkedõk egyike volt Peter Schultz is, a Brown Egyetem bolygó geológusa, aki végül elutazott a helyszínre, hogy alaposan szemügyre vegye a krátert. "Az ilyen típusú, törékeny kõzetekrõl szerzett ismereteink fényében egyszerûen hihetetlennek tûnt a dolog. A légkörön áthaladva olyan terhelés nehezedik rájuk, hogy általában darabokra esnek, ez azonban nem így viselkedett" - nyilatkozott a SPACE.com-nak.



Schultz a becsapódás után néhány hónappal jutott el a kráterhez, ahol perui tudósokkal és a kormány képviselõi társaságában folytatta le vizsgálatát, az eredményeket kedden, a 39. Hold- és Bolygótudományi Konferencián tárta a hallgatóság elé a Texas állambeli League Cityben.

Schultz törésvonalakat fedezett fel a homokszemcsékben, valamint a talaj és egy kõmeteorit keverékét azonosította a Carancas mellett fekvõ 15 méteres kráter körül. Ezek az adatok, valamint a nagy területen szétszóródott törmelék mind arra utal, hogy a meteorit rendkívül nagy sebességgel érkezett, a becsapódás pillanatában óránként körülbelül 24000 kilométerrel száguldott. A kõmeteorit, ami egy szilikátos kõzetdarab, meglehetõsen gyakorinak mondható. Általában ez a típusú ûrobjektum lelassul a légkör légellenállásának következtében, a földet éréskor egy átlagos zuhanó objektum a Földön tapasztalható normál terminális sebességére lassul, ami leginkább egy lyukat üt a talajban, krátert azonban semmi esetre sem. Eddig legalábbis így tartották a tudósok. "A rejtély az, hogy miért nem lassult le és hogyan ért le sértetlenül, hogy egy krátert üssön. Ezekre a kérdésekre kell megtalálnunk a választ" - mondta.

A tudósok számos elméletet állítottak fel a lehetséges történésekrõl. Feltehetõleg a légkörbe belépett meteorit a nagy hõ hatására megolvadt, melynek hatására megváltozott az alakja, sokkal aerodinamikusabbá válva, ami ellenállóvá tehette az erõhatásokkal szemben, így sikerült egy darabban túlélnie az utazást. Ezen felül az áramvonalas alak a sebesség megtartásában is segíthette az objektumot. "Ekkor viszont az a kérdés, hogy a többi hasonló objektumnál miért nem következik be ilyen alakváltás?" - fejtegette Schultz. "Talán különleges körülmények kellenek hozzá, mint például a belépés szöge."

Az egyedinek tûnõ eset megváltoztathatja a tudósok nézeteit a meteoritok viselkedésérõl, illetve a kráterek kialakulásáról szerzett ismereteinkre is hatással lehet, összegezte tapasztalatait Schultz.

forrás: www.sg.hu

jó ez a topik.

Reggel az udvaron a repuloket nezve eszembe jutott a kovetkezo, remelem csak elmeleti kerdes.
Mi van, ha a csodas Napunkba belengedunk egy vegletesen tulmeretezett nuklearis raketat. Feltetelezve, hogy egy darabban a Nap felszinehez er, vajon mennyire befolyasolja azt letezeseben?
Tudom, hogy a Nap egy masodperc alatt elfogyasztja a 70 eves atomkorszak osszes energiajat, de nem a felszinen, hanem a mag kozeleben.
Valakinek otlete?

az utsó kép...
nagyon jó topik! mért nem mentem én csillagásznak...

Nagyon köszi, elképesztõ, és szemléltetõ.

Bár, a Pollux az Ikrek csill. képbõl nem tartom vörös óriásnak.
Lehet, hogy tévedek.

Néhány milliárd év, és a Nap bekebelez minket, földlakókat. Át kell települni máshová, de még van egy kis idõ addig.

Még1X, köszi.

Köszi, ez tényleg nagyon lehengerlõ
Frankó

Képek a Mars bolygóról:

www.tinyurl.com/6dkp8x

This video has been removed due to terms of use violation.

engem mindig lenyûgöz a világmindenség. csak elképzelem, hogy súlytalanul zuhanok benne, és sosincs vége.
nekem tök fura, hogy a tudósok általában azért mennek ki az ûrbe, hogy Föld szerû boylgókat találjanak; most ezek a SZuper-födlek nagy szenzációt kavartak (ld. Galaktika mostani száma) én meg nem is igazán értem; én simán nézelõdni másznék ki.
Mondjuk annak kicsit költséges.
Az is fura, hogy az ûrkutatásra nem adnak ingyen alapanyagot a gyártók, meg nem dolgoznak az emberek önkéntesen. Szerintem ez alegizgibb téma, és oké, van ember, akit nem érdekel, de este õ is flenéz a cisllagos égre néha, és tuti, hogy néha õ is leképzeli, hogy vajon milyen messze van....

Here:
http://www.youtube.com/watch?v=5J3LMb6Fxgs