Csillagászat, Univerzum s Világmindenség

Mindig is érdekelt a csillagászat...csak mikor megtudtam, hogy hány embert vesznek fel egyetemre... P.S.:köszi a képeket

Terjeszkedik az emberiség.

Franyesz a Szaturnusz új gyûrûje,

Bár meg kelle vizsgálni, hogy a Föld Lagrange pontjait is. Mi van ott begyûjtve. Ha, van külsõ segítség csak ott lehet referenciaképpen

Soha nem értettem, hogy ennyi nehéz elem van nálunk, + belsõ bolygóknál + Mars.

Hogy lett legyártva?

És, nem volt szupernova a Napunk.

Mindenesetre, itt élünk, jelenleg


A kék bolygón.

Saturnus: (Szaturnusz )


Köszönet:
http://www.nasa.gov/mission_pages/cassini/...ni20091209.html
http://index.hu/tudomany/urkutatas/2009/12...szi_hatszogrol/
Dokumentásképpen.
[ez gif kép ]

Kék hold lesz szilveszterkor

Szilveszterkor másodszor lesz telihold decemberben. A jelenséget kék holdként ismerik, bár a hold természetesen nem fog színt változtatni. A múltban viszont elõfordult, hogy a hold egy kitörõ vulkán miatt elkékült.

Egy hónapban általában egyszer van telihold, de mivel a Hold mozgása során 29,5 nap alatt jut el kétszer ugyanabba a fényfázisba, néha két telihold esik egy hónapra. A második teliholdat „kék hold” néven ismeri a csillagászat, bár a hold színe természetesen nem változik meg. Az angol nyelvben a „once in a blue moon” kifejezés (jelentése: nagyon ritkán) utal arra, hogy a jelenség nem túl gyakori.

2009 decemberében is lesz kék hold, ráadásul éppen szilveszterkor (a hónap elsõ teliholdja december 2-re esett), a második teliholdat Magyarországon este 8 óra 13 perctõl lehet élvezni. Legközelebb 2012. augusztus 31-én lesz kék hold, és 2028-ig kell várnunk arra, hogy megint szilveszterre essen egy kék hold.
Holdfogyatkozás is lesz

Több szilveszteri buli is témájául választotta a kék holdat, leghíresebb talán a thaiföldi Koh Phangané – a szigeten minden teliholdkor óriási partit rendeznek, a szilveszter és a kék hold miatt idén még nagyobb a felhajtás arrafelé (és bizonyára Kék hold koktélokat – gin, curacao, citrom – is árulnak majd).

Érdemes megjegyezni, hogy a 2009-es év a Csillagászat Éve volt, mert augusztusra esett Galilei híres távcsõbemutatójának 400. évfordulója – szép egybeesés, hogy kék hold búcsúztatja a neves évet. Ráadásul részleges holdfogyatkozás is lesz, még ha csak kis mértékû is. A részleges fogyatkozás magyar idõ szerint este 7 óra 52 perckor kezdõdik és 8 óra 52 perckor ér véget. Csúcspontján, este 8 óra 23 perckor a holdkorong átmérõjének 8 százaléka fog a Föld félárnyékában állni.

Bár a kék hold csak nyelvi fordulat, bizonyos vulkanikus tevékenységek hatására valóban elõfordulhat, hogy a telihold kéknek látszik. Ilyen volt például 1883-ban, amikor az indonéziai Krakatau vulkán igen heves kitörést produkált. Rengeteg hamu érte el a Föld légkörének tetejét, és az apró, nagyjából egy mikron méretû részecskék éppen megfelelõek voltak a piros szín leárnyékolására. A hamufelhõn keresztül a Hold így kék, illetve idõnként zöld színûnek látszott, a kitörés után még évekig.

Kisebb vulkánkitörések kísérõjelenségeként is elkékülhet a telihold, 1983-ban a mexikói El Chinon kitörése után is kéknek tûnt. De nagyobb erdõtüzek is elõidézhetik a jelenséget, ha elég sok olyan hamurészecskét juttatnak a levegõbe, ami kicsivel nagyobb, mint a vörös fény hullámhossza.

biztos gyönyörû lesz, nézzétek meg! remélem nem lesz felhõs az ég.

Errõl egy Charmed rész juttot az eszembe.
Én biztosan megnézem. Nem is tudom, hogy mikor láttam utoljára részleges / teljes holdfogyatkozást.

Köszi fuge7

A holdfogyatkozás igazából távcsövön keresztül érdemes megnézni. Gyönyörõek a színek, amelyet befolyásol a Föld éppeni légköri állapota.
Középiskolás koromban sokat figyeltem a miskolci Csillagda 30 cm-es távcsõvével a Holdat.

Az Aristarchus kráter mellett (magamban számolva az idõt -idegesség is jelen) pontszerû fényforrásként kb. 23 sec ideig váltakozóan enyhény zöldes, de inkább fehér fényt láttam. Utólag visszámolva, mintha Bp. minden fényét fel le kapcsolták volna.

Nem teljesen inaktív a Holdunk -transiens jelenség.

nah hát esett az esõ egész este, úgyhogy nem tudtam megfigyelni a jelenséget
kár

Miskolcon szinúgy +köd.

"Az orosz ûrügynökség bejelentette, hogy megkezdték az elõkészületeket egy, a Földet várhatóan veszélyeztetõ kisbolygó eltérítésére. Az Apophis nevû égitest 2029-ben és 2036-ban halad el bolygónk mellett, s az oroszok - nemzetközi együttmûködésben - az elsõ alkalmat használnák fel arra, hogy módosítsák pályáját. Ezáltal, vélik, elkerülhetõ lenne, hogy amikor másodszor ideér, becsapódjon a kisbolygó."

http://www.origo.hu/tudomany/20091231-apop...gelozesere.html

Elsõ ízben sikerült csillagászoknak lencsevégre kapniuk a tejútrendszer egyik legforróbb csillagát, amely a pillangóköd közepén található a Skorpió-csillagképben, mintegy 3500 fényévre.

A haldokló csillag a pillangóköd (NGC 6302) közepén harmincötször forróbb, mint a mi Napunk. Felszíni hõmérséklete 200 ezer Celsius-fok. Azért volt nehéz eddig megtalálni, mert a köd közepén porfelhõ és jég takarja. Ám a Manchesteri Egyetem kutatóinak sikerült felfedezniük a Hubble Ûrteleszkóp segítségével.

Ez a csillag "most" érte el legforróbb állapotát, s innentõl szép lassan hûlni és halni fog. Akárcsak a mi Napunk, amely ötmilliárd év múlva fog teljesen kimúlni. A felfedezésrõl az Astrophysical Journal szakfolyóiratban jelent meg tanulmány.

Gyönyörûûûû

Az.

Itt pedig megnézhetõ az eddigi legjobb animáció a világegyetem eddig ismert részérõl:

Utazás a Földrõl az ismert Világegyetem pereméig, és vissza (American Museum of Natural History)
> http://videa.hu/videok/tudomany-technika/u...o2PRDnBgXRDurY0

"Képzeletbeli ûrhajónk a Himalája falai elõtt emelkedik fel. Keresztezzük a mûholdak, a Hold, majd a bolygók pályáját, kilépünk a csillagok, majd a galaxisok közé, aztán még messzebb megyünk. Olyan utazásra visz bennünket az amerikai Természettudományi Múzeum, amely korábban elképzelhetetlen volt: a Földtõl az ismert Világegyetem pereméig."



( http://www.origo.hu/tudomany/20100121-vide...-az-ismert.html )

Bemutatták 2010 legjobb asztrofotóit

A legjobbnak ítélt kép Tom Lowe Föld és űr (Earth and Space) kategóriában nevezett, elszáradt rókafark fenyőt ábrázoló fotója lett, háttérben a Tejúttal.

Óriási bejelentésre készül ma a NASA
http://www.vg.hu/kozelet/tarsadalom/ufo-t-talaltak-oriasi-bejelentesre-keszul-ma-a-nasa-333242

Jár(t) itt valaki az ELTE-re geológiára?

Csak,egy szaros fekete lyukat találtak a Chandra segítségével,aminek a csillagrobbanását 30éve észlelték,tehát ez a legfiatalabb fekete lyuk,amit ismerünk.A média megint túlreagálta!
Csak pánik volt,nincsenek meg a zöld emberkék!!

http://hvg.hu/Tudomany/20101104_science_meetup_november_budapest

Sziasztok!

Néhány információt, érdekességet megosztanék veletek:

1. A Föld a Naprendszer harmadik bolygója, amely kb. 4600 millió éves. A Naprendszer a Tejútrendszernek nevezett csillagváros része, tagja. Ez a galaxis az, amely otthont ad nekünk. A Naprendszerben lévő 9 bolygó a központi csillagunk, a Nap körül keringenek. Ez egy átlagos méretű és korú csillag, amely 150 millió kilométer távolságra van.
2. Tejútrendszerünk átmérője 100.000 fényév. 1 fényév: 9.6 billió kilométer. Ez egy küllős spirálgalaxis.
200-400 milliárd csillag található benne, legnagyobb vastagsága 16.300 fényév. A Földről két spirálkarját, az Orion- és Nyilas-kart látjuk. Vizsgálatát megnehezíti, hogy belülről látjuk. Napunk az Orion-kar belső peremén kering megközelítőleg ellipszis alakú pályán, körülbelül 1 millió km/h sebességgel a galaxis középpontja körül nagyjából 226 millió évenként megtéve egy fordulatot. Tudományos becslés szerint a Tejútrendszerben legalább 100 milliárd bolygó található. A Tejútrendszernek a Földről látható része a Tejút. Ez lényegében egy halvány, felhőszerű sáv, amely az egész éjszakai égbolton áthúzódik, és ott figyelhető jól meg, ahol tiszta a levegő, kicsi a páratartalom és a fényszennyezés. Azért tűnik számunkra sávnak, mert galaxisunk korong alakú, és mi az egyik kar belsejében vagyunk, ezért a korongra merőlegesen kevés csillagot látunk, a korong síkjának irányában sokat. A Tejútrendszer középpontja a Sagittarius (Nyilas) csillagkép irányában van, távolsága a Naptól 27.000 fényév. A látható fény tartományában nem tudjuk megfigyelni, mivel a galaktikus egyenlítő síkjában lévő csillagközi por- és gázfelhők elnyelik a fényt. Az optikai „látótávolság” a galaktikus rendszer fősíkjában csak mintegy 10 ezer fényév. A középpont közelítőleg egybeesik a Sagittarius A jelű rádióforrással. Galaxisunk központi, szupermasszív fekete lyuka a Sagittarius A. Közvetlen közelében sok, nagy tömegű csillag kering, melyeket sikerült közeli infravörösben észlelni és pályájuk megfigyeléséből sikerült a fekete lyuk tömegét meghatározni, mely 4 millió naptömegnek adódott. Egyelőre rejtély, hogy a csillagok hogyan kerültek ilyen közel, ugyanis sok közülük nagyon fiatal, azaz nagy távolság megtételére még nem volt idejük, a fekete lyukhoz közel viszont szinte elképzelhetetlen a csillagkeletkezés.
A naptömeg a Nap tömege, ez a csillagászatban viszonyítási alap a csillagok és a náluk nehezebb égitestek tömegének szemléletessé tételéhez. Tejútrendszerünknek négy fő spirálkarja van, a Perseus-kar, a Norma- és Cygnus-kar, a Scutum-Crux-kar és Carina- és Sagittarius-kar. Van két kisebb kar is, ezek közül az egyik a Napnak is helyt adó Orion-kar. A többi spirálgalaxishoz hasonlóan, Tejútrendszerünket is egy kifelé folyamatosan ritkuló, csillagokból álló (csillagközi gázt nem tartalmazó), gömb centrikus halo veszi körül. Anyagának 90%-a egy 100.000 fényév sugarú gömbön belül található. A halo részét képezi emellett Tejútrendszerünk mintegy 160 gömbhalmaza. Az őket alkotó csillagok kémiai elemzése alapján jelentős részük (mintegy harmaduk) nem a Tejútrendszerben képződött, hanem az időközben bekebelezett törpegalaxisokban, melyeknek egyéb csillagai sok esetben már szétszóródtak a Tejútrendszerben, gömbhalmazaikat azonban elég erős gravitációjuk összetartotta. Tejútrendszerünk körül több apróbb galaxis kering, ezek közül a legismertebb a Kis és a Nagy Magellán-felhő. Mindkettő a Magellán-galaxis maradványa, mely Tejútrendszerünk körül keringve darabokra szakadt.

Néhány alapfogalom:

1.galaxis: égitestek: csillagok, csillagközi gázok, por és a láthatatlan sötét anyag nagy kiterjedésű, gravitációsan kötött rendszerei. Egy tipikus galaxis tízmillió és ezermilliárd közötti számú csillaggal rendelkezik, és mind azonos középpont körül kering. A magányos csillagokon kívül egy galaxisban rengeteg több csillagot tartalmazó rendszer, nyílthalmaz, gömbhalmaz és köd található. A legtöbb galaxis átmérője több ezertől több százezer fényévig terjed és közöttük több millió fényév távolság a jellemző. Feltehetően több mint százmilliárd galaxis van a Világegyetem belátható részében. A galaxis szó a Tejútrendszer görög nevéből származik, (gala szó jelentése tej) a monda szerint ugyanis a Tejút a Herkulest szoptató Héra istennő szétfröccsent teje. Az extragalaxis az összes, a Tejútrendszerünkön kívüli galaxis általános neve.
Az elméletek szerint a galaxisok tömegének 90%-át sötét anyag teszi ki, azonban ennek a tömegkomponensnek a természetét még nem ismerjük. A megfigyelési adatokból arra következtetnek, hogy számos galaxis középpontjában szupermasszív fekete lyuk található, bár ez nem igaz minden esetben, mert ha a galaxis középpontjában két fekete lyuk összeolvad (például egy másik galaxissal való ütközés következtében), akkor a keletkező új fekete lyuk gravitációs hullámok kibocsátása után kirepülhet a galaxisból, örökre elhagyva azt.
2. csillag: csillagászat szaknyelvében olyan égitest, amely nukleáris energiát termel, így saját fénnyel rendelkezik, szemben a bolygókkal, amelyek központi csillaguk fényét verik vissza, és elenyésző saját sugárzást bocsátanak ki.
3. bolygó: A bolygó olyan jelentősebb tömegű égitest, amely egy csillag vagy egy csillagmaradvány körül kering, elegendően nagy tömegű ahhoz, hogy kialakuljon a hidrosztatikai egyensúlyt tükröző közel gömb alak, viszont nem lehet elég nagy tömegű ahhoz hogy belsejében meginduljon a magfúzió, valamint tisztára söpörte a pályáját övező térséget. Van olyan elmélet is, hogy a csillagközi térben is lehetnek bolygószerű égitestek, amelyek valamely csillagrendszerből lökődtek ki, vagy csillagközi por összesűrűsödésével jöttek létre. A csillagászok már találtak bolygókat más csillagok körül is. Ezek az exobolygók.
A bolygókkal foglalkozó tudományág a planetológia.
4. fekete lyuk: olyan égitest, amelynél a felszínre vonatkoztatott szökési sebesség eléri vagy meghaladja a fénysebesség értékét. Létezésüket az általános relativitáselmélet támasztja alá. Fekete lyuk keletkezik akkor, ha egy véges tömeg a gravitációs összeomlásnak nevezett folyamat során egy kritikus értéknél kisebb térfogatba tömörül össze. Ekkor az anyag összehúzódását okozó gravitációs erő minden más anyagi erőnél nagyobb lesz, s az anyag egyetlen pontba húzódik össze.

Tejútrendszer kísérőgalaxisai:

1. A Canis Major-törpegalaxis irreguláris (szabálytalan=amelyeknél központi mag és szimmetriatengely sem figyelhető meg) galaxis, amely a Földről a Canis Major (Nagy Kutya) csillagkép irányában látszik.
Körülbelül egymilliárd csillagot tartalmaz, ezek között jelentős a vörös óriások aránya. A vörös óriások a Napnál kissé nagyobb tömegű csillagok, amelyek magjukban már kimerítették hidrogénkészletüket és elkezdték a magot körülvevő rétegben lévő hidrogén égetését. Mivel az energiaforrás így közelebb kerül a felszínhez, a csillag tágulni kezd. A csillag ezáltal ugyan fényesebb lesz, viszont sugara (ebből következően a felszíne is) erősebben növekszik, mint a fényessége. Ennek eredményeképpen a csillag nagyobb lesz, de hidegebb és vörösebb színű, s ebből adódik a név: vörös óriás.

A Tejútrendszer kísérője, jelenlegi ismereteink szerint a Naprendszerhez legközelebbi szomszédos galaxis, távolsága mintegy 25 000 fényév (a Tejútrendszer magjától 42 000 fényév). Megközelítőleg elliptikus alakú. Csillagainak száma hasonló a korábban legközelebbinek vélt Sagittarius elliptikus törpegalaxiséhoz.

2. Sagittarius elliptikus törpegalaxis: (Sag DEG) a Tejútrendszer egy nyújtott, elliptikus, hurok alakú pályán mozgó kísérője, törpe szferoidális galaxis, melyek tipikusan nagyobb galaxisok körül keringenek.
Hozzávetőleg 10.000 fényév átmérőjű és jelenleg körülbelül 70.000 fényévre van a Földtől. Sarki pályán kering a Tejútrendszer magja körül, nagyjából 50.000 fényévre (harmad akkora távolságra, mint a Nagy Magellán-felhő). A Sag DEG-et nem szabad összekeverni a Sag DIG-gel, ami egy kis szabálytalan alakú galaxis 4 millió fényév távolságban.

3. Kis Magellán-felhő törpegalaxis, amely Tejútrendszerünk körül kering. Több százmillió csillagot tartalmaz. A Nagy Magellán-felhővel alkotnak párost, amitől nyugati irányban 20 foknyira található. A Lokális Galaxiscsoport kilencedik legnagyobb luminozitású objektuma. Távolsága: 196.000 fényév.
Ferdinand Magellanról nevezték el, aki Föld körüli útja során figyelte meg a Nagy Magellán-felhővel együtt.
Egyes elméletek szerint a Kis Magellán-felhő szintén horgas spirálgalaxis lehetett, mint a Tejútrendszer, de ennek ereje szabálytalanná torzította alakját. A központi részében még mindig fel lehet fedezni a strukturált szerkezetet.
Henrietta Leavitt a Harvard College Observatory-ban 1893 és 1906 között cefeida változócsillagok százait fényképezte és figyelte meg a Magellán-felhőkben. Ezen csillagok vizsgálatával pontosították a köd távolságát.

JEGYZET
törpegalaxis: néhány milliárd csillagnyi tömegből áll, ellentétben a normális galaxisok több százmilliárd csillagnyi tömegével. Kis méretűek.
cefeida változócsillagok: a pulzáló változócsillagok egyik fajtája, jellemzően 4-5 naptömegű, vagy nehezebb sárga szuperóriás csillag, mely színét, fényerejét és átmérőjét néhány napos-néhány hetes periódussal változtatja.
Változó csillagok, amelyek állapothatározói emberi időskálán mérve rövid idő alatt megváltoznak.
A legfontosabb állapothatározók a alábbiak: fényesség, felületi hőmérséklet, színkép, sugár, forgási periódus, kémiai összetétel, mágneses tér, tömeg.
Lokális Galaxiscsoport: az a galaxishalmaz, amelybe a Tejútrendszer és az Androméda-galaxis is tartozik.
A csoport körülbelül harminc tagot számlál, gravitációs középpontja e két említett galaxis között helyezkedik el. Átmérője 10 millió fényév körüli, és kettős (súlyzó) alakja van. A csoport maga egyike a Virgo Szuperhalmaz csoportjainak.
A galaxishalmazok galaxisok csoportosulásai, a legnagyobb, gravitációsan kötött objektumok, amelyek akár tízezer galaxist is tartalmazhatnak.
Az összes extragalaxis valamilyen galaxishalmaz eleme. Köztük számos egyben röntgenforrás is, ami a halmaz galaxisai között meglévő gázról tanúskodik.
Térbeli elrendeződésük szerint lehetnek szabályosak vagy szabálytalanok. A szabályos galaxishalmazokban a galaxisok elrendeződése gömbszerű és koncentrálódnak a középpont felé. A legközelebbi szabályos galaxishalmaz a Pegazus-halmaz,
ami a Földtől 150 millió fényév távolságra van.
luminozitás: valamely égitest – általában csillag – egy meghatározott időtartam alatt kibocsátott összsugárzása.

4. Nagy Magellán-felhő: törpegalaxis, amely Tejútrendszerünk körül kering, nagyjából 163.000 fényév távolságra. Átmérője kb. 1/20-a a mi galaxisunkénak, csillagainak száma pedig 1/10 része és felfedeztek benne egy 9 naptömegű fekete lyukat is. Bár jórészt szabálytalan az alakja, fellelhetőek a spirális szerkezet nyomai. Valaha küllős spirálgalaxis lehetett, mely a Tejútrendszer zavaró hatására nagyjából szabálytalan alakúvá vált, még mindig van egy központi küllős szerkezete. A Lokális Csoport negyedik legnagyobb tagja az Androméda-galaxis (M31), a Tejútrendszer és a Triangulum-galaxis (M33) után.

Napfogyatkozás, 2015 március 20.

Hosszabb szünet után ismét napfogyatkozást láthatunk Magyarországról március 20-án, a délelőtti órákban. A fogyatkozás közel 60%-os lesz, ezért mindenképp érdekes megfigyelni, illetve bemutatókat szervezni a nagyközönség számára.

Napfogyatkozás olyankor jön létre, amikor Holdunk a Föld és a Nap közé kerül, és a Hold árnyéka bolygónkra vetül. A jelenség a Föld felszínén állva csak az árnyék területéről figyelhető meg. A Napnak és a Holdnak az égen látható mérete közel egyforma, mivel a Hold a Napnál 400-szor kisebb és 400-szor közelebb is van, ezért kedvező helyzetben a Hold az egész napkorongot eltakarhatja.

Részleges napfogyatkozás akkor látható, amikor a Hold a napkorongnak csak egy részét takarja el. Utóbbi egy-egy napfogyatkozás alkalmával a Föld több ezer kilométer széles területről figyelhető meg. Ezt mutatja az ábrán a nagyobb és világosabb szürke kör a Föld felszínén. Teljes napfogyatkozás idején a Hold az egész napkorongot eltakarja. Ez a részleges fogyatkozásnál sokkal kisebb területről látható, ez a mellékelt ábrán a világosabb szürke korong centrumában lévő kisebb, sötétebb folt. Utóbbi csak 100-200 km átmérőjű, ez a totalitás sávja. A teljes napfogyatkozás elméletileg lehetséges maximális időtartama legfeljebb 7,5 perc — ilyen hosszú totalitás azonban rendkívül ritkán fordul elő.

A 2015. március 20-i fogyatkozás teljes napfogyatkozás, azonban a teljesség sávja lakott területektől távol, az Atlanti-óceán vidékein helyezkedik el, a hazánkhoz legközelebbi szárazföld, ahonnan meg lehet figyelni a teljességet, a Feröer-szigetek. A jelenség Európa teljes területéről látható, minél nyugatabbra, minél közelebb helyezkedünk el a teljesség sávjához, annál nagyobb mértékű részleges fogyatkozást láthatunk.

A napfogyatkozás kontaktusidőpontjai (minden időadathoz 1 órát hozzá kell adni).

Budapestről nézve a fogyatkozás 9:39:32-kor kezdődik. A jelenség közepén, 10:48:33-kor a fogyatkozás nagysága 0,66, a napkorong 58,4%-a van takarásban, a Nap 40° magasan látszik a horizont felett. Ilyen mértékű napfogyatkozás során a napfény mennyisége észrevehetően csökken, noha még nem túl feltűnően. A fogyatkozásnak 11:59:47-kor van vége Budapesten. Ezektől az értékektől csak néhány perc eltérés tapasztalható az ország más területein, és a fogyatkozás mértékében is csak minimálisak az eltérések (a nyugati határszélen valamivel nagyobb mértékű a fogyatkozás, délkelet felé haladva pedig kisebb).

A Magyarország nagyobb városaira érvényes kontaktusadatokat az alábbi táblázat tartalmazza. Az időpontok Világidőben (UT) szerepelnek, ezért 1 órát hozzá kell adni!


város 1. kontaktus (UT) ó: pp : mp PA alt Maximum (UT) ó: pp: mp alt 4. kontaktus (UT) ó: pp : mp PA alt Max. magn.

Békéscsaba 8:41:30 268° 36,1° 9:50:20 41,7° 11:01:06 42° 43° 0,626

Budapest 8:39:24 266° 34,3° 9:48:25 40,4° 10:59:39 44° 42,3° 0,660

Debrecen 8:43:11 268° 35,8° 9:52:08 41,1° 11:02:51 42° 42° 0,637

Eger 8:41:43 268° 34,8° 9:50:46 40,4° 11:01:46 44° 41,8° 0,655

Győr 8:37:34 266° 33,3° 9:46:35 39,7° 10:58:03 45° 42,1° 0,676

Kaposvár 8:36:16 267° 34,2° 9:45:07 40,9° 10:56:31 43° 43,4° 0,652

Kecskemét 8:39:37 267° 35,1° 9:48:33 41,1° 10:59:38 43° 42,8° 0,644

Komárom 8:38:19 266° 33,6° 9:47:21 39,8° 10:58:45 45° 42,1° 0,673

Miskolc 8:42:31 267° 34,9° 9:51:35 40,3° 11:02:30 44° 41,5° 0,655

Nagykanizsa 8:35:16 266° 33,6° 9:44:08 40,5° 10:55:39 44° 43,3° 0,661

Nyíregyháza 8:43:45 267° 35,5° 9:52:46 40,7° 11:03:29 43° 41,6° 0,643

Pécs 8:36:35 267° 34,6° 9:45:24 41,3° 10:56:41 43° 43,7° 0,643

Salgótarján 8:41:04 266° 34,4° 9:50:09 40,1° 11:01:16 44˘ 41,6° 0,663

Sopron 8:36:07 265° 32,7° 9:45:06 39,3° 10:56:42 46° 42,1° 0,686

Szeged 8:39:38 268° 35,8° 9:48:26 41,8° 10:59:22 42° 43,5° 0,627

Szekszárd 8:37:35 267° 34,8° 9:46:26 41,2° 10:57:40 43° 43,4° 0,643

Székesfehérvár 8:38:07 266° 34,1° 9:47:06 40,4° 10:58:26 44° 42,6° 0,661

Szolnok 8:42:08 268° 35,8° 9:51:05 41,3° 11:01:52 42° 42,4° 0,634

Szombathely 8:35:39 266° 33° 9:44:35 39,7° 10:56:11 45° 42,6° 0,677

Tatabánya 8:38:32 266° 33,9° 9:47:33 40,1° 10:58:54 44° 42,2° 0,667

Veszprém 8:37:03 266° 33,7° 9:46:01 40,2° 10:57:27 44° 42,7° 0,665

Zalaegerszeg 8:35:29 266° 33,3° 9:44:23 40,1° 10:55:56 44° 43° 0,669



Gondoltam ne a hírekből értesüljünk hogy hopp, lemaradtunk, remélem hogy láthatom
(forrás: x)

A Hubble Űrteleszkóp 9 milliárd évet tekintett vissza az időben!

Négy, nagyon távoli, felrobbanó csillagot, azaz szupernóvát vett szemügyre a Hubble Űrteleszkóp egy elliptikus galaxisban, a 'MACS J1149+2223' elnevezésű galaxishalmaz (több száz galaxis alkotja) kozmikus hátterében, amelynek galaxisai 5 milliárd fényév távolságra vannak a Földtől. A négy szupernóvát a Hubble 2015. március 6-án fotózta le Albert Einstein általános relativitás elméletének 100. évfordulóján. A Hubble négy különálló képet készített a négy szupernóváról, amelyekből végül egyetlen képet állítottak össze.
A szupernóvák a Világegyetem leglátványosabb és legfényesebb jelenségei. Lényegében, a Napnál a már nyolcszor nagyobb tömegű csillagok életük végén felrobbannak, amely során a csillag fénye egy átlagos galaxis fényével vetekszik. A folyamat elég bonyolult, most nem szeretném részletezni, de legyen elég annyi, hogy a szupernóva-robbanás során a csillag ledobja a külső rétegét, amely a környezetét hidrogénnel, héliummal és nehezebb elemekkel telíti. A kidobott anyag óriási sebességgel - másodpercenként akár 10.000 kilométerrel - gömb alakban tágul, miközben az anyag egyre ritkább lesz.

A négy felfedezett szupernóvát most egy "Frontier Fields Supernova" nevezetű szakemberekből álló csapat vizsgálja a Johns Hopkins Egyetemen, együttműködve a GLASS nevezetű tudományos csapattal, hogy besorolhassák az objektumokat a szupernóvák alosztályai közül a megfelelőbe. A "Frontier Fields Supernova" csapat vezetője Steve Rodney, akinek fő szakterülete a kataklizmikus változócsillagok (nóvák, szupernóvák).

A mellékelt fénykép a 'MACS J1149+2223' elnevezésű galaxishalmazt mutatja, a felnagyított négyzetben pedig az az elliptikus galaxis látható, amelyben a négy szupernóvát a Hubble felfedezte. Az említett elliptikus galaxis 9 milliárd fényév távolságra van a Földtől, és látszólag négy kvazár (csillagszerű rádióforrások; aktív galaxisok) között helyezkedik el. A négy kvazár 8 milliárd fényév távolságra van a Naprendszertől. A fotón a négy kvazárból hármat megtalálhattok. A negyedik nincs rajta. A fénykép legfényesebb pontjait keressétek, a csillagnak tűnő objektumokat. Na, azok a kvazárok.