Komolyan mondom, a könnyem is kicsordult...
Akik eddig kételkedtek, itt a bizonyíték, hogy az állatok igenis érző lények - csak úgy, mint mi. Nekem van egy 14 éves tacsi kutyusom, és a szívem összeszorul, ha belegondolok, hogy mi lesz, ha már nem lesz velünk. De ilyenkor mindig elhessegetem ezeket a gondolatokat, mondván, hogy még nagyon-nagyon sokáig velünk lesz! De ilyen gondolatok akaratlanul is megfordulnak a fejemben a korát nézve. Bár nagyon jó egészségnek örvend, majd kicsattan, habár egy kicsit már nehezebben hall, - ettől függetlenül még mindig úgy tud szaladni, hogy sok kölyök megirigyelné...
Ja, és hagy ne mondjam, mennyire el tudja ám játszani a hattyúk halálát...
"
Most meg vagyok sértődve, hagyjááál..." fejvágással...
Annyira látni rajta, amikor ez a helyzet... A tacskók alapjáraton sértődékenyebbek, úgyhogy sokszor egy áldás számomra a viselkedése...
A kedvencem, amikor eljátssza, hogy "
Hm, nem hallottam, hogy szólítottál..." Ühüm..., sokszor csak azt hall meg, amit akar...
Amikor pedig új kiskutyát hoztunk mellé, őrületesen meg volt sértődve... Bement a házába, és alig akart előjönni. Könyörögtem, kérleltem, hogy jöjjön már ki, de hiába. Lesütött szemekkel feküdt, mint egy depis... Persze felvidítottam, mert ilyenkor sosem szabad elhanyagolni az öregebbik kutyát, ha egy kicsi érkezik a házhoz. Azt tudom még mondani róla, hogy rendkívül hűséges jószág, simán állíthatom, hogy a legjobb barátom, - bárki, bármit mond - és tényleg fogalmam nincs, hogyan fogom túltenni magamat azon, ha már nem lesz itt.
offline
Egy nap azonban színházba mentünk, és apu hívott fel hazafelé menet, hogy az öreg kutyusunk meghalt. A másik kutyánk még szerintem a mai napig nem heverte ki. Érzem a kutyán, hogy depressziós, nem érzi jól magát, szomorú és úgymond állandóan rajtunk lóg. Ha kimegyek egy szem krumpliért, képes kikísérni, aztán meg vissza. Állandóan a konyhában van velünk, bent alszik, pedig kertünk van és sosem volt szobakutya, hisz egy nagy testű mozgást igénylő puliról van szó. Ő is már 13 éves, nem fiatal, de úgy érzem, hogy nem fogja sokáig húzni, annyira magányos. Apum most egy kiskutyát akar mellé szerezni, hogy ne legyen egyedül. Mindenesetre hasznos cikk volt, és így utólag lehet, hogy a pulim könnyebben túllépett volna a másik kutyus távozásán. Jesszus, még most is megkönnyezem azt a kutyust, pedig már egy éve nincs köztünk. 
2 felhasználónak tetszik:
