Az állatok is gyászolnak — hogyan segíthetsz nekik?

Nagyon megható cikk, és nagyon sok okosságot tartalmaz, gratulálok!
Én mindig is tudtam, hogy az állatok is megérzik az ilyesfajta dolgokat, a mi kutyáinkkal is volt hasonló helyzet, hogy keresték a másikat, amikor sajnos ő már nem volt, szomorú, de örültem, hogy ők is átérezték.

Nem újdonság számomra.
Ismerős mondta, illetve egy ízben tapasztaltam magam is, hogy a vakvezető kutyák néha képesek belepusztulni gazdájuk elvesztésébe, állítólag még 10 évnél fiatalabb kutyáknál is tapasztaltak ilyent. Egy vakvezető kutya nem csak egy barátot egy családtagot veszít el, hanem az életcélját is.

Köszönet a cikkért, nagyon tanulságos és hasznos lett. A nagyim testvérének is meghalt a férje, és volt egy macskája, aki azóta sem eszik akármilyen drága cicakaját és hasonlókat kap, és valószinüleg ő sem fogja már sokáig birni.

az állatokra hiába mondják azt,hogy buták valójában ugyanolyanok,mint mi emberek. képesek érezni...mert nem csak az ösztöneik irányítják őket.

Nagyon jó cikk lett. Sok okosság van benne.

Nagyon jó cikk volt és szerintem nagyon megható is, hogy ezek a kis állatok hogyan hozzánk tudnak nőni és társaikhoz.

Köszönöm az írónak ezt a cikket nagyon tanulságos és érdekes! Szerencsés vagyok hogy részem lehet a háziállat tartásban és saját tapasztalat hogy tényleg végtelen nagy bennük a szeretet, megérdemlik hogy törődjünk velük.

Sajnos nem minden gazdi vigyáz az állatára,rengeteg csont és bőr kóbor pl: kutyusok lófrálnak az utcákon akár városban akár falun szegénykék nem ezt érdemlik!

Én is nem rég kaptam egy Labrador kutyust aki a testvéreivel volt sokáig együtt. Pár hétig ő sem akart nagyon enni és csak akkor evet amikor a másik puli kutyánk. De mostmár teljesen jól van. Biztos hiányzott neki a társaság. És a többi állatnál is így van. Ha elveszíti a gazdáját vagy valaki mást akkor azt nehéz pótolni. Hiszen az állatok úgyanúgy éreznek és szeretnek mint az emberek. Köszönet a cikkért. Nagyon jó lett.

Nagyon jó cikk.

Semmi újdonság, eddig is alapvető dolog volt, hogy az állatok is ugyanolyan érző lények mint az emberek... sőt a legtöbbje még okosabb, értelmesebb és sokkal érzelmesebb egy már embernél

Nagyon izgi cikk lett!

Szegény állatkáink

ez nagyon jó cikk lett

Nagyon jó lett a cikk!

jó cikk lett! :')

Az állatokba néha több érzés szorul mint pár emberbe.. jó cikk lett:)

Nagyon szeretem az állatokat, leginkább a kutyákat, szavak nélkül tudnak érzelmeket kifejezni, kötődni,ragaszkodni. Nekem is szükségem van rájuk, fontosak számomra. Tudom, hogy éreznek, elég a szemükbe nézni vagy elkapni egy olyan pillanatot mikor a kutya féltőn óv minket,mindenáron velünk akar lenni. Bármennyire is hiszi a legtöbb ember, hogy az állatok felett áll, nagy tévedésben él. Alap érzelmeket követít hihetetlen magas szinten. ( öröm,bánat,fáradtság,éhség,szomjúság) Az egyik kutyusom, a rangidős tacskó lány velem alszik,szimbiózisban vagyunk egymással. Nem tagadom, el van kényeztetve, úgy viselkedik, mint egy karon ülő kisgyerek. Most, hogy telik az idő nagyon féltem, igazi hímestojásként bánok vele:) A témához is hozzászólva, mindig sok kutyánk volt és nálunk azt lehetett észrevenni, hogy amint befogadtunk egy fiatalabbat a legidősebb kutya feladta,elpusztult. Betegség nélkül, egyik napról a másikra.

Nagyon tanulságos, cikk lett

Végre egy állatos cikk, ami nem az állatkínásról szól
Valóban, a kutyák tényleg ki tudnak fejezni érzelmeket. Volt egy kutyám, akit mindenre megtanítottam és tényleg nagyon el volt kényztetve. Ha valami nem tetszett neki felhúzta az orrát, igazi díva volt Sajnos két éve megmérgezték... (OMG már két éve volt, olyan mintha tegnap lett volna). A másik két kutyánk napokig alig ettek és tényleg nagy csönd volt az udvarban. A másik kutyánkat talán egy hónapja mérgezték meg, de úgy néz ki, hogy túléli. Szóval most két kutyánk van, az egyik 8 másik 9 éves idén. A foxi nagyon kötődik hozzám. Már idős, de nagyon játékos. Nagyon sajnálom, hogy iskolaidőben nem lehetek itthon és simogathatom őket..
Jó cikk lett

Nekem 6 éves a kicsi kutyusom(törpeuszkár) és sztem annál jobban nem lehet szeretni senkit, mint ahogy én szeretem őt, és amennyire ő szeret engem. Kicsi kora óta együtt alszunk...annyira egymásra vagyunk hangolódva, hogy olvasok a gondolataiban. Ránézésre tudom, mikor éhes, mikor szomjas, mikor kell kimennie, mindent. Életem legnagyobb kérdése az, hogyan leszek egyszer képes arra, hogy nélküle éljek tovább mikor elmegy tőlem. Nagyon jó cikk lett, a kutyusra, meg a hódra rákerestem, de 1 percnél többet nem tudtam megnézni belőle, mert nagyon szomorú