Az állatok is gyászolnak — hogyan segíthetsz nekik?

Nagyon hasznos cikk,gratulálok hozzá.

Igen, fantasztikus dolog megosztani az életedet egy állatkával.
A sértődésről jut eszembe, amikor a nyuszim duzzog, beül egy sarokba és hátat fordít nekem (Ez történik, ha hazahoztam az orvostól.)

Remek cikk lett és jó végre az állatokról is olvasni!

De jópofa lehet Én múltkor fél órát pitiztem, hogy kiengeszteljem a kutyusom, de még a fejét is elfordította.

Ez van nálunk is Legutóbb negyedórán át duzzogott, és még a kedvenc nasiját sem volt hajlandó megenni, amivel kínáltam.

Amikor a Papóm holttestét vitték el, a kutyánk (berni pásztor) sírt, rendesen folytak a könnyei, és végig nyüszített... Állítom hogy az állatok sokkal több empátiával és érzelemmel bírnak, mint egy pár embertársunk...

Szegénykék sajnálom őket

Szegénykém...
Volt olyan ismerősöm,aki után a kutya mindenhová ment,és sajnos a kutyu elpusztult,mert a bácsi sírhelye mellől nem akart elmenni...nem evett,nem ivott.

igen nekem is feltűnt már hogy gyászolnak. de akkor is mikor csak elutazott a két szomszéd kutya gazdija és mi gondoztuk őket egy hétig alig ettek.

Ez tényleg lehetséges. Én már élőben is tapasztaltam. Mikor meghaltak a nagypapámék utánuk maradt a kutyájuk aki szegény még csak 2 éves volt és ő hozzánk került. A szívem szakadt bele a bánatos vonyításába. Minden délután megállt az ajtó előtt szájában a pórázzal és nyüszített. Amikor ki akartuk venni a szájából, hogy elvigyük sétálni akkor elhúzta a fejét, mert a papámat várta, hiszen mindig ő sétáltatta. Igyekeztünk neki mindent megadni és ennek eredményeként lényegesen javult az állapota. Lori még mindig velünk van és ha ezt a traumát nem is felejtette el a közérzete sokkal jobb lett azóta.
Én már ezelőtt is elhittem, hogy az állatoknak vannak érzéseik, sőt mélyebb érzéseket táplálnak egy jó gazda iránt, mint amire egy ember képes lenne egy másik ember iránt.

Először is,szeretnék gratulálni a cikk írójának.
Na és most azt hiszem egy kisregényt fogok írni.
Nagyon,de nagyon ki tudnak hozni a sodromból,ha valaki azt mondogatja,hogy az állatnak csak ösztönei vannak,nem érez és hasonló baromságok.
Kutyagazdiknak,de egyébként mindenkinek ajánlom a Hachiko-A leghűségesebb barát című filmet.Igaz történetre alapul,szívbemarkoló,és megható
Nem akarom elmesélni az egész filmet,de azt hiszem,most mégis megteszem.
Egy japán akita kutyus (akik közel sem a legbarátságosabb,legragaszkodóbb kutyák) egy professzorra szó szerint "rátalált" a vasútállomáson,a férfi be is fogadta magához.A kutya sok éven keresztül minden reggel kikísérte gazdáját a vasútállomásra,este pedig kiment elé.Aztán egy nap a kis jószág kétségbeesetten próbálta megakadályozni,hogy a professzor menjen dolgozni.A férfi nem értette,mit akar a kutya,végül mégis elment.Aznap meghalt...A férfi feleségének a lányához került a kutya,akik új házba költöztek,de az eb 9 éven keresztül mindig kiment a vasútállomásra,és várta a gazdáját,haza sem ment,haláláig ott várt rá,minden szeretetével. Nagyon megható,én konkrétan a film második felét végigsírtam,édesanyámmal egyetemben.Azon a vasútállomáson Hachiko emlékére egy szobrot is állítottak.
És ez csak egy példa az állat szeretetéről és ritka hűségéről... Sokszor úgy érzem,sokkal jobb élőlények ők az embernél,tiszta szívvel,szeretettel.
Amikor mi nyaralni mentünk,a mi kutyánkat sajnos itthon kellett hagynunk,persze minden nap mentek át hozzá,de észrevették,hogy nem olyan vidám,mint mikor mi is otthon voltunk.
Minden tiszteletem ezeknek a csodás élőlényeknek!

ezért a kutya az ember legjobb barátja (nem mindenkinek) xd

ez a kutyus egy igazi barát volt én meghatodtam

Teljesen egyetértek a cikkel!Az én tacskó kutyusom-anyumék sztorija alapján-mikro elmentem otthonról este odajött az ajtó elé és figyelte,aztán mikor másnap se jöttem ki rajta megunta a dolgot és elment a helyére,de a szemét nem vette le az ajtóról és ha kinyilt-de nem én voltam ott-akkor visszefeküdt.Ha a gazdi izgatott állapotban van vagy vidám a kutya is az.Nekem olyankor fogja magát megőrül és elkezd szaladgálni nagy nyolcas-köröket csinálva.Hála istennek a gyászt még nem tapasztalta meg,remélem nem is fogja.

Nagyon jó cikk!Gratulálok a cikk írójának.Én is tapasztaltam ilyet szerencsére nem nálunk.Az egyik barátnőmnek a papája meghalt és a kutyája barátnőm családjára maradt.Szegény kutyus sír meg ugatott látszott rajta,hogy nagyon hiányzik neki a gazdája.Úgy sajnáltam!

Eszti0305 írta le Hachiko történetét, amit rövid össze fogalóba sokszor láttam már a youtube-on.
http://www.youtube.com/watch?v=6aFSe2JCpAw
Az első perc után sírni kezdtem, mire oda ért a történet, hogy elköltözött gazdája felesége, zokogtam. Alig láttam a betűket, annyira sírtam. A cikk közben eszembe jutott 3 és fél éves kis mini yorkim, hogy mi lenne velem nélküle, illetve fordítva...
Ha csak táborba megyek, anyuék mindig eljönnek értem a helyszínre, ahol a busz letesz minket, és Zizi (a kutyusom) is jön. Annyira boldog szokott lenni. Amikor 3 éve cserediákként elmentem Cehországba, akkor is... mikor hazaértem kicsapttanó örömben volt része.
Tudom, hogy egyszer eljön a pillanat, ami remélem soká lesz, de akkor is borzasztó belegondolni, hogy egyszer már nem lesz velem. :'(
Aki egy kutya, vagy bármely más állatt szeretete nélkül nő fel, vagy él... hatalmas csodáról marad le...
A cikk írójának gratulálok, remek cikk lett és érdekes. Végre egy értelmes cikk

Nem tudtam az ilyeneket.Ez erdekes es hasznos cikk. Ajanlom mindenkinek akinek gyaszol az allatkaja.

Remek cikk lett gratulálok.Őszintén ezen meghatódtam.

Énis elsírtam magam a videot nézve, nagyon megható.

Nagyon jó cikk lett, sok infót tudtam meg belőle.