Nos, a tegnapi napot gyorsrohanásban Bécsben töltöttem. Illetve Kittsee-ben és Shönbrunnban is voltam, természetesen. Kittsee-nek csak azért volt értelme, hogy tudjunk csokit venni. Nekem ez a program kicsit csalódás volt. Azt hittem a csokigyár területén szép üzletek vannak, ehelyett megnyitottak három fűtetlen raktárt, betereltek minket, mint az állatokat és vásárolj.

Viszont degeszre zabáltam magam, mert mindenből lehetett kóstolni is.

És minden hiedelemmel ellentétben megfizethető áron adják a csokoládékat. Vettem én is jó pár finomságot.
Shönbrunn egyszerűen csodálatos és fantasztikus volt. Gyönyörűen sütött a nap, a kastély még kívülről is gyönyörű és a vásárban minden volt, ami szem-szájnak ingere. Nem mentem be a kastélyba, mert úgy éreztem, akkor tényleg csak egy nagy rohanás lenne az egész program. Úgyhogy puncsot ittam, különleges, helyben héjában sütött chipset ettem, beszélgettem az eladókkal és nézelődtem. Ja, és vásároltam is egy-két apróságot. Azt kell mondjam, a hiedelmekkel ellentétben az árak itt sem szöktek túlsággal a magasba. Még hoztam is haza bőven Eurót, pedig nem így terveztem a dolgot. Viszont Mozartot nem hagytam ki. Hogy ő milyen jópofa! Közös képet is csináltunk, nagyon imádtam a búráját.
Bécsben viszont már rohantunk. Ott ugyanis a szabadprogram előtt az egy órás gyalogos városnéző körutat választottam. Nem bántam meg, mert így volt módom beleszeretni a városba. A negatívum mindössze annyi volt, hogy képtelenség volt megállni és fényképezgetni, csak egy-két kattintásra futotta. Mert hát vagy kiélvezem minden percét a kirándulásnak, vagy kattingtatok és majd otthon rácsodálkozom, hogy hol is jártam.

A másik negatívum meg az volt, hogy a városháza előtti téren a vásárban iszonyatos tömeg volt. Heringtalálkozó. Ott is vettem egy puncsot, mert kellett egy bécsi bögre a shönbrunni mellé, de amúgy nem nagyon volt mód nézelődni. Sok lökdösődő, türelmetlen ember, és esküszöm nektek, több magyar szót hallottam odakint egy nap alatt, mint itthon.

A városháza előtt egy kiscsaj véletlen meglökött, kilöttyent a puncsom, aszongya: Bocsi. Mire én: Semmi baj. Összenéztünk és röhögtünk: ez is magyar.
Mindent összevetve őszintén mondom, hogy szerelmes lettem Bécsbe. Nappal is gyönyörű, de az esti városnéző séta során, ahogy szép lassan kigyúltak mindenütt a fények... hát, az valami fantasztikus, még a szemem is könnybe lábadt a gyönyörűségtől. Mindenütt színes füzérek, karácsonyfák, díszek, lampionok. Az egyik utcában hatalmas piros lámpa-gömbök lógtak, a másikban az utca fölé lógó reklámtáblák voltak körbefonva aranyfényű füzérekkel. Á, nem is lehet elmesélni. Csak ámultam és bámultam. Egyszerűen csodálatos. Szó szerint beleszerettem és szívem minden hevével vágyom oda vissza. Szeretném jobban megismerni. Szeretném, ha legközelebb több időm lenne, és sok mindent megnézni. Szóval ez az egy napos rohanás arra volt jó, hogy feltöltekezzem klassz élményekkel, világot lássak és felkeltse igazán az érdeklődésem. Már eldöntöttem, hogy májusban visszamegyek 3-4 napra, és alaposan szétnézek.