Idézet (Cynthia @ 2013.06.05. 23:00)
12 évesen az én életem is GYÖNYÖRŰ volt, amikor az volt a legnagyobb bajom, hogy a tanár feleltetett, mert épp a barátnőmmel röhörésztem órán, vagy hogy az éppen aktuális Bravo újságban nem a kedvencem képe jött ki poszteren. Ahogy a gyerek egyre idősebb lesz, egyre több problémája lesz: van, akinek megadatik a csilivili, kirakatba való élet, és van, akinek nem. Hidd el, nem mindenki lakik a szivárvány tövében, és van, aki már 15 évesen a poklok poklát járja meg, ami nem mindig csak egy kiváltó ok, hanem negatívumok sorozata. Lenne mit mesélnem nekem is, hidd el, úgyhogy kérlek ne papolj itt arról, hogy minden mennyire király, és csak néhányak élnek szemellenzővel, mert nem igaz, nagyon nem.
Fogalmad sincs, hogy mi történik a másikkal, mert az, hogy valaki folyton mosolyog, az nem garancia arra, hogy tökéletes élete van. És hogy ezek az emberek miért nem mondják el? Mert olyan fantasztikus társadalomban élünk, hogy nem az a természetes emberi reakció (nagy részt, tisztelet a kivételnek), hogy azt mondom valakinek, aki a padlón van, hogy gyere, segítek, hanem ehelyett hívom még a haverokat is, hogy ha többen rugdossuk meg, az jobb.
Vannak emberek, akik egész életük alatt nem mennek át annyi szäron, mint más 4-5 év alatt. Nem okolom őket, de legalább ne üssék már bele az orrukat abba, amiről fogalmuk sincs. És ha most én is felvállalom, hogy én is gondoltam már az öngyilkosságra, mint opció, akkor rossz ember vagyok? Igazából nem is érdekel, hogy ki mit gondol, mert az ilyen gyönyörű életű, fantasztikusan boldog embereknek elképzelni is nehéz lenne.
Parisról meg annyit, hogy az lenne neki a legjobb, ha elköltözne az ország másik végébe egy olyan emberrel, akit szeret, és végre békén hagyná a sajtó, meg mindenki, aki rájuk akar telepedni, mert tényleg elég rossz lehet így élni. Tűri az ember egy ideig, de aztán besokall.
A kérdésem fennáll továbbra is, miért az a megoldás hogy eldobom az életem és miért nem az hogy segítséget kérek, akár szakembertől vagy bárkitől akiben bízhatok? Miért "jobb" vagy éppen "egyszerűbb" megoldás az hogy véget vetek az életemnek?
És mielőtt megkapnám, hogy nem tudom milyen az amikor az ember élete kilátástalan, reménytelen stb., de tudom, de a megoldásra törekedtem, ha kellett segítséget kértem, mert mindent meglehet oldani. Ha nem boldog ott ahol él, azokkal az emberekkel akikkel él, akkor lépjen tovább, már megteheti. Biztos nem könnyű úgy hogy a fél világ ismeri a neved, de vannak olyan sztár gyerekek, akik normális életet élnek.