Benicio Del Toro

Úgy tűnik.

Látod csak előjött Cannes-ba, csak ki kellett várnod.

Bizonyára egész hajnalig/reggelig/ebédig bulizott, azért tűnik fáradtnak

Kriszti27 megosztott velem két remek interjút (régiek), de talán valakinek - rajtam kívűl - újdonságot jelentenek:

http://magyarnarancs.hu/film2/jobb_vagyok_az_unokatestveremnel_-_benicio_del_toro_szinesz-73852

http://magyarnarancs.hu/film2/nem_csipem_a_szerepemet_benicio_del_toro_szinesz-64125

Te Őt bulizósnak képzeled el? Lehet egyébként.

Igyekszem nem elképzelni, milyen lehet, viszont elég sok partin megfordult már és szerintem Kimberly-vel sem egy bibliaórán találkozott.

Miért nem szereted elképzelni, hogy milyen lehet? Egyébként nekem a youtubos videók szoktak a színészekről egy kis támpontot adni, hogy milyen lehet. Mert ahogy látod, hogy viselkedik a rajongóival, vagy egy show műsorban azért abból egy picit össze lehet rakni, hogy talán milyen lehet, vagy talán van egy olyan oldala is stb...

Nem szívesen képzelek semmit, mert úgysem olyan igazából. Inkább interjúkat nézek/olvasok tőle, megnézem, hogyan viselkedik a nyilvánosság előtt és ebből leszűrök valamit.
Amit írtál, azzal tökéletesen egyetértek. Sokan megjátszák magukat, ha a közönség előtt vannak, de szerintem Benicio nem ilyen. Nem azért, mert óóóóóóóóóóó Benicio a szent istenség blabla, hanem mert a nyilatkozataiból és az eddig látott viselkedéséből is az jön le, hogy két lábbal áll a földön és nem a sztárság a fontos neki, hanem a munka.

Szóval te is inkább interjúkat nézel, olvasol tőle. És látom te is ezekből szűrsz le valamit. Ennyit tudhatunk meg róluk. Ez alapján kell valamilyen képet felállítanunk róluk.

Mindenesetre az a két interjú, amit küldtél, igazán klassz, mert kijön belőle a humorérzéke, az, hogy a munkáját tartja fontosnak, és nem a csillogást, és persze kiolvasható belőle a színészet iránti alázat. Ő aztán nem fog nyafogni, hogy tovább tart a forgatás vagy hogy a dzsungelben a szúnyogok (vagy más bogarak) csípik a fenekét.

Örülök, hogy sikerült örömet szereznem neked a két Benicio-s interjúval.
Biztos, hogy imádja a munkáját.

Muchas gracias!

Video: Benicio nem szereti, ha evés közben zavarják és ki is fejezi nemtetszését

Magnum-reklám (2010, Svédország)

Les In rocksTV / Jour 5

Le 20 Heures:
http://www.wat.tv/video/cannes-benicio-del-toro-fait-69uhj_2i6xp_.html

Jimmy P. review

Jimmy P, a US production, with a French director, starring leads from Puerto Rico, France and England.

Based on the major work of French psychoanalyst Georges Devereaux (played in the film by Mathieu Amalric,) the film charts the psychoanalytical treatment of Blackfoot Indian James Picard (the titular JimmyP,) a war veteran with a brain injury, who appears to be in good physical health, but who is plagued by crippling pain and episodes that suggest underlying psychic trauma. Largely a two-man film, the narrative plots a course from diagnosis to treatment, through sessions designed to uncover the triggers to Picard’s condition, taking in personal discovery and revelation, as well as wider anthropological concerns regarding native American culture.

It is, at its heart a tale of redemption, played through a culture-clash dynamic as the French analyst and his patient build a relationship and work through his issues. There is some pleasure to be had in the way the central pair play off one another and how the patient develops as we learn more about him and his condition.

That patient – played by Benicio Del Toro of course – is a rather difficult hero. He is inherently guarded, and the way Del Toro plays the character, clearly taking in issues of nationality in his speech patterns and disposition, makes him difficult to engage with, and thus the sympathetic element that later becomes so important is a slow-burner. Ultimately, that is a smart choice, but it’s also a brave one for how it packages the character, as it challenges the audience to persevere with the character despite the traditional sympathetic link to this sort of figure.

Del Toro’s performance is far more multi-layered than it first appears, and it is on his development from deeply wounded patient to empowered individual by the end that really powers the narrative. Alongside him, Amalric is excellent as the anthropologist/analyst, and his personal story – outlining his relationship with English “friend” Madelaine – is an engaging sidebar element to Jimmy P’s own journey, which adds an entirely different aspect to the film, just as the exploration of Lionel’s personal life did in The King’s Speech.

The film is also shot beautifully – particularly the sequences that portray Jimmy P’s dreams as he describes them during sessions, and though the pace is a little slow, it is necessary (even if it wasn’t the greatest choice for the early morning slot here.)

Accusations of Oscar-baiting will no doubt accompany this film, given the subject matter, but they might not be too far off point. But Jimmy P is never manipulative, and it definitely doesn’t feel like it has been packaged for the purpose (hence the unpoeticness of the title.)

Benicio Párizsban, május 20-án, két szerencsés flótással

Szerintem nagyon jó az előzetes, ígéretesnek és érdekesnek tűnik, szeretem a karakterközpontú filmeket

A kritikusok igazából le vannak ejtve abból a szempontból, hogy nem egy olyan filmet lehúztak már, amik a kedvenceim, vagy egyszerűen csak tetszettek - esetleg ennek pont az ellenkezője történt. Nem szentírás a szavuk.
Az alkotógárdát persze annál jobban érdekli, mit írnak, mit susmutolnak (pláne most a twitter koszakában) hiszen - sajnos - elég meghatározóak egy film sikerében ill. elkaszálásában. Egyébként néha utálom ezt a modern technikát, még meg sem jelenik egy film, de már mindenki tud mindent róla és a sorsa is nagyjából megpecsételődött. De jó volt régen csak megvenni a Cinemát tudatlanul, ártatlanul!