Amikor róla van szó, nehéz szavakba önteni mit is érzek valójában. A világon nagyon sokan csak egy egyszerű emberként tekintenek rá, és talán még többen azt sem tudják ki ő. Tudom, hogy mindenki hasonlóképpen, vagy talán ugyanúgy érez a példaképe, imádottja iránt, mint én Rey iránt, de ez akkor is nagyon nehéz ezt az érzést kifejezni, amit iránta érzek. Ez nem szerelem, hisz ez az ember az apám lehetne, és tudom, hogy sokszor hülyéskedünk azzal, hogy én vagyok a párja, de amikor erről van szó, mindig eszembe jut, hogy szerető felesége van, akinek ő élete szerelme, és ettől nem leszek szomorú, sőt boldog vagyok. Mert tudom, hogy egy-egy show után van hová hazamennie, és van aki otthon várja. Nem úgy vagyok vele, mint a mai tinik nagy része, hogy szeretem x-y-t és ő életem szerelme. Tudom, hogy sokáig életem értelmének hívtam őt, és a mai napig úgy is hívom, mert bár még soha nem válaszolt nekem Twitteren, soha nem voltam ott egy dedikáláson sem, és nem találkoztam vele egyetlen egyszer sem, beszélni meg még úgy sem tudtam vele. Még is! Leírhatatlan az az öröm, amit akkor érzek, amikor látok róla egy képet, amin bajnok volt, vagy csak egy egyszerű képet. Amin ő van, akár maszkkal, akár maszk nélkül, mert ugyanaz az ember, és én nem teszek különbéget közöttük. Nem csak a ringbeli énje dönt le minden egyes meccse után (
az eredménytől függetlenül), hanem ha csak egy paparazzi képet látok róla, amint éppen az utcán sétál, és úgy kapták le. Igen, ő is ember, készülhetnek rossz képei, követhet el hibákat, mondhat hülyeségeket és satöbbi, mint más normális ember. Tudom, hogy rengetegen azért pártoltak el mellőle anno, mert kétszer is kábítószerezett, és sokan csak egy kis senkiként tekintenek rá, aki azzal kereste a pénzt cirka 11 év, hogy fel-alá ugrál a ringben. Igen, van egy jellegzetes stílusa, és talán nem bánik olyan jól a mikrofonnal, mint bárki más, mert hallottam beszélni, és tényleg nem, de amit akar azt valahogy mindig elmondja. Rettentően becsülöm benne a rajongók iránt érzett mérhetetlen imádatát, és minden egyes alkalommal megkönnyezem, ahogy bevonul, odalép egy kisgyerekhez, és odaadja neki a maszkját, vagy csak köszönti az ő szokásos módján. Nagyon nehéz volt beletörődnöm, hogy ha nem is most megy el, akkor két éven belül, és inkább addig menjen, amíg még teljesen jól van. Elfelejteni pedig
SOHA nem fogom! Nem érdekel mit tett, és mit tesz, én akkor is imádom őt, és ez több, mint egyszerű "jahj, de jól néz ki OMG!" imádat. Tiszta szívemből szeretem őt, és soha nem fogok elpártolni mellőle.
Köszönök drága mindent. Az elmúlt 11 évet, és azt, hogy a világon vagy!