MINDIG, MINDEN JÓBÓL KIMARADOK.
Egyszer jön össze úgy a topik ahogy nyáron, mínusz Andy & Kriszta, én meg kimaradok belőle. Fuck! Ki tudja mikor lesz még egy ilyen...
Annyira, de annyira hiányzik az a bizonyos nyár. Amikor nem voltak szabályok, nem voltak dogák, TZ-k, őrült éjszakai tanulások, ötkor kelés, egész napos kínzások, csak mi, a topik, a rövid cuccok. És akkor még rendben voltunk. Jött az ősz, a tél, erre bumm... nyoma sincs azoknak akik akkor voltunk. Én tipikusan az a fajta ember vagyok, aki egy régi napért, egy régi emlékért az életét is odaadná, csak élje újra még egyszer. Tudom, mindenki ezt mondja, de én úgy hiszem, hogy talán engem érint ez a legrosszabbul.. és most nézhettek akárminek, bár tudom, hogy nem olyanok vagytok. Nekem felbecsülhetetlen emlékeim vannak, és komolyan, nem tudom mit csinálok magammal, ha nyárig nem rendeződik minden. Nem kell mindenkinek kinyalni a másik s_ggét, de az ilyen esték tökéletesek lennének mint a mai. Csak veszekedés nélkül. Úgy, együtt ahogy voltunk, Bia, Andy, Tündi, Kriszta, Netti, Niki, Vanda, Domcsi, a másik Tündi, gonzales, most már Lili és én. És ahogy visszanézegetem a hozzászólásokat, rádöbbenek, hogy semmit nem szerettem jobban akkor mint titeket. És még most is nagyon sokat jelentetek nekem, sokkal többet mint amennyit el tudtok képzelni. Ebből is egy nagy nyáladzás lett...