Életrajzi film készül a One Directionről

Pofám leszakad, komolyan! Életrajzi film?! Mégis mi a jó Istenről?! Ez az öt kölyök aztán olyan sokat élt a 16-17 évével, hogy rögtön önéletrajzi filmet kell csinálni. Mégis mire fel?! Mit tettek le ezek az asztalra, hogy máris ilyen kitüntetésben részesüljenek?! Igen, Michael Jackson vagy Whitney Houston megérdemelte, hogy filmet csináljanak róla, mert ők legendává nőtték ki magukat, és már akkor zenéltek, amikor a vándájreksün tagjai még kósza gondolatként sem merültek fel. Én személy szerint felháborítónak tartom, hogy az igazi nagy sztárok le sincsenek tojva, de ezekről már önéletrajzi filmet is akarnak készíteni. Ugyanaz, mint Bieber esete: mégis mi a francot raknak bele egy másfél órás filmbe? Habár a Never say never kimaradt és nem is tervezem az elkövetkezendő nyolcvan évben, hogy megnézzem, de valószínűleg az is csak úgy pangott az fordulatoktól és a tartalomtól. Fel nem foghatom, hogy hova fajult a világ! Régen azokról csináltak életrajzi filmet, akik voltak valakik, akik évekig zenéltek és megdobogtatták minden korosztály szívét. Ilyen volt például MJ, Joan Jett és rémlik valami film Freddie Mercuryról is. Most meg? Máris önéletrajzi film jár öt kis nyominak, mert a 10-18 éves korosztály képes eretvágni miattuk. Ezmijez, most komolyan?! Mégis hol állnak ezek a zenei ranglétrán?! Megjegyzem, sehol. Remélhetőleg jövőre mennek a süllyesztőbe, mert odavalóak. Unom már ezt a gusztustalan tömeghisztériát, ami körülöttük van. Egy szavam nem lenne, ha a zenéjük megérintett volna, de egyszerű sz*r popot játszanak, amiből dömping van napjainkban. Semmi különleges, semmi olyan nincs a zenéjükben, ami miatt kedvelhetné őket az ember. Ti, kedves rajongók is, csak azért szeretitek őket, mert plátói szerelembe vagytok esve. Egyébként zeneileg fel sem érnek egy olyanhoz, mint Metallica vagy Guns'n'Roses. De persze, muszáj, mert marketing és üzletpolitika. Hátha még több pénzt sikerül lehúzni a dájreksönerekről.