Akkor így a többiek után én is végigrágtam még egyszer a lemezt, és a következőkre jutottam: nekem valamiért nagyon tetszik.
Természetesen vannak hibái, vannak lerágott csont témák, és nem egy Stripped, azt el kell ismerni, de összességében mégis ütős, és remek album lett.
A legtöbb szám meg tud fogni, sőt a többség elsőre elérte ezt, ami nekem azért számít sokat, mert azokat tartom a legjobb daloknak, amiket első hallásra meg tudok szeretni.
A lazább, pörgősebb dalok sem idegesítenek, vagy tekerem át őket kapásból, pedig bevallom, a Bionic-on nem is egy olyan track volt, amit fél perc után minden lelkiismeret furdalás nélkül kikapcsoltam.
Itt is, ahogy eddig majdnem minden albumán a mondanivalóval rendelkező, mélyebb tartalmú, erőteljes dalok, balladák fogtak meg, mert ez az erőssége, ez áll neki a legjobban, bárki bármit mond. Az
Army of Me és a
Blank Page máris a szívem csücskei, mindkettő hangulata magával ragadó és fantasztikus. A
Sing For Me és a
Best of Me is remek dalok, de a
Just a Fool kiemelkedően jó. Blake-kel valami csodásat alkottak, az összes szőrszál állt a kezemen, ahogy hallgattam, és természetesen jó értelemben írom ezt.
A
Make The World Move-ot annyira nem tudom hova tenni, kicsit kusza, úgy érzem kettejük duettjéből ki lehetett volna hozni valami nagyságrendekkel jobbat is, de ezt a dalt sem akarom áttekerni, hallgatható.
A
Red Hot Kinda Love, a
Your Body és a
Let There Be Love nekem egy kategória, mindhárom nagyon tetszik, igazi klubzenék, táncolósak, pörgősek.
Ami még nagyon bejött, az a
Circles odamondogatása és hangulata, zseniális ez a nő, ahogy ilyen zenéket kiad a kezéből. A szövegen is jót mosolyogtam, telitalálat.
A többi dal számomra még kérdőjeles, ízlelgetem őket, emésztem. A bónusz számok sem tudtak egészen megfogni, de ahogy telik az idő bizonyára ez még változni fog.
Az az igazság, hogy a lemez valóban kusza, kicsit ömlesztett, nincsen egy igazi központi téma, ami köré épülne, mégis betalál. Nekem borzasztóan tetszik ez az összevisszaság, sokkal jobban bejön, mint anno a Bionic robotos-gépesített témája, hangzása, ez a kavalkád az én lelkemhez közelebb áll.
Úgy érzem rövid időn belül nagyon meg fogom tudni szeretni a Lotus-t, és ennek őszintén örülök, mert hiányzott már ez Christől.
Arra csak nagyon röviden reagálnék, akik írták, hogy nem művészi az album, vagy elfelejtett volna énekelni... én ezt abszolút nem éreztem, csodálkoztam is, amikor olvastam. A hangja számomra itt is csodás, ahol kell könnyed és gyengéd, ahol kell erőteljes és odavágó. De persze mindenkinek megvan a saját ízlése, én örülök, hogy engem ennyire eltalált ez a lemez, mert tényleg hiányoltam már, hogy ismét így tudjak rajongani valamiért.
Ó és katara, a cikk valami nagyon jó lett, élvezet volt olvasni, nagyon örültem neki!
Igazából mindegyik szám nagyon jó, egyedül talán az Around The World nem tetszik annyira, az tök olyan mint egy Rihanna szám (az unalmas fajtából). Mindent egybevetve jó album lett és remélem, hogy visszaküldi Christinát a toplisták élére, mert ő megérdemli. 
5 felhasználónak tetszik:
offline
