Mi leszek, ha nagy leszek

Köszönöm a cikkre kapott negatív kommentárokat. Igen, nem vagyok boldog tőle Dehát kommentálni én is tudok, szerintem meg a starity nagyobbik közönségét, a 14-15 éveseket igen is érdekli hogy mi lesz velük a jövőben. Mivel itt véleményt lehet irni, ezért elmondanám, hogy a családomban mindenféle szakmabeli van, így teljesen tudom mi a hátránya és előnye a rossznak és a jónak is. Az egyik nénjém takarít egy iskolában, körülbelül 30 ezer forintnyit keres lejből átszámolva ami még a minimálbért se teszi ki. Az unokatesüm egytől egyig az én ruháimban jár, évente egyszer mehet pizzázni, a legmesszebbi hely ahová járt, az egy szociális tengereztetés volt. A legrosszabb az az egészben hogy semelyiküknek sincs a szülei közül érettségije, pedig igenis okos gének vannak a családban, s legtöbbször az uncsim egyedül kell a házival dolgozzon, mert az anyja már semmire sem emlékszik a tananyagbül s nincs aki segitsen neki. A másik verzió, viszont anyukám másik testvérénél van, ahol megszokott dolog, hogy mindennap telerakott neccekkel érkeznek haza, ruhákból csak a legjobb minőségüt veszik meg, és igazából soha nem panaszkodtak arra hogy nincs valamiből elég. Pedig anyukám és mindkét testévre is egy házban születtek, ugyanolyan jó képeségekkel kizárólagosan.

nekem már idén el kéne dontenem,mi leszek,de fogalmam sincs,semmui nem érdekel kulonosebben csak a foldrajz,meg a nyelvek és a tánc.táncos szerettem volna lenni,de sajnos az itt nem éri meg ,senki nem fedezne fel.én nagyon szeretnék modell lenni,de nem tudom hogy lehetne innen befutni,illetve hogyu Palvin Barbinak hogy sikerult.szar kornyéken lakom,biztos nem fedeznének fel pedig az minden álmom,de nem tudom mi lesz

Fridyyy27, internetes szépségversenyekkel-amik fotózásokat és castingokat ajánlanak- nem érdemes próbálkozni, ha megnézed, mindig azok kapják a legtöbb lájkot, akit sokan ismernek és szeretnek. Az interneten hirdetett divatcégeket is kilőném, sokuk csak átverés, rengeteg arra megy ki, hogy kicsengess egy csomó pénzt, utána meg pofára ess, rosszabb esetben erőszakos dolgokra kényszerítsenek. Palvin Barbinak egyszerűen szerencséje volt, Te is tehetsz bármit, ha elküldenek egy jobb gyanánt. A modellszakma macerás, főleg az elvárások miatt, amiknek meg kell felelni. Itt szinte minden a külső körül forog, mindenkinél tökéletesebben kell festeni. Arról nem is beszélve, hogy el kell érni azt a bizonyos 175cm-es magasságot és a pálcika alakot.. Emellett viszont a minőségi cégek nagyra értékelik, ha rátermett és karizmatikus vagy. Őszintén? A legstresszesebb hivatás. Persze szép nézni a kifutón vonuló, Gucci cipőben billegő próbababákat, azt viszont már csak kevesen tudják, hogy mi folyik a színfalak mögött..

Ezért írtad a cikket, nem? Elvégre itt mindenki csak véleményt ír le, s próbálunk eszmét cserélni egymással. Bár, hogy őszinte legyek a hozzászólásod java részének megint köze nincs a témához. Mivel Romániában élsz, így ott a havi minimálbér nem biztos, hogy annyi, mint itthon Magyarországon. Egyébiránt az érettségi gondolom azért hiányzik, mert a kedves szülők szakmunkásba jártak. Akkor pedig vagy érettségiztél, vagy szakmát tanultál ki, ez a két lehetőséged volt a kommunizmus idején. Azt meg végképp nem igazán értem, hogy a te ruháidba járó unokatesód, hogy jön a képbe, de sebaj.XD

Régebben a kommunizmus idején java részt csak azok tudtak tovább tanulni és diplomát szerezni, akik benne voltak a pártban, s támogatták is őket. Szerény véleményem szerint jóval könnyebb volt akkor diplomára szert tenni, mint manapság. Tény, mindez függ a szociális helyzettől és az anyagi viszonyoktól is, de nem csak a cikkedben, most is végletekbe estél, hiszen 30-40 évvel ezelőtti dolgokra hivatkoztál, akkor pedig egy párt rendszer volt, és a dolgok nem kicsit működtek másképp.

jó cikk lett!!!

De jó itt sokaknak, hogy csak most kell döntenetek. Nekem meg már ez az utolsó évem, de azért visszaforgatnám az időt hogy más szakot válasszak. :S De most már mit lehet tenni?

Sokaknak vannak nagyra törő álmaik, még akkor is ha nincs meg bennünk az a bizonyos plusz.
Szerintem a cikk írója remekül fogalmazott, és érdemes volna mindenkinek a realitás talaján lépkedni.Nem azért mert itthon, "ilyen" és "olyan" a helyzet hanem mert sokaknak csak az egója óriási, a tehetsége/szépsége/esze eltörpül amellett.

Nagyon jó cikk lett!!
Bár nehéz elhinnem hogy 12 éves kornál is énekes meg színésznő akar lenni,mert én 12 évesen orvos akartam lenni,és akit ismerek/ismertem se énekesek akartak lenni,hanem szakács meg ilyesmi...A mostani fejemmel a jogi-ra megyek,mert bíró szeretnék lenni .

Szerintem is nagyon jó cikk! Én mondjuk sokáig nem tudtam, hogy mi is akarok lenni...

A realitás nagyon fontos, mint ahogy pseudovirus is fogalmazott, hisz rózsaszín szemüvegben, nulla tehetséggel nem lehet nekiindulni semminek. Azért jó, ha az ember tisztában van azzal, hogy miben jó és miben nem - erre valók a szülők és barátok véleménye. Alaposan meg kell gondolni, ki mibe vágja a fejszéjét, könnyen el lehet szúrni..

sziesznonek lenni jo lehet barki barmit is mond szineszno szerettnek lenni esutazasi irodaban is szeretnek dolgozni.

Mivel neked USA van lakhelynél irva pontosan nem is tudom hol laksz, azt sem értem hogy hogy jön ide a kommunizmus, az is nagy marhaság, hogy a kommunizmus idején csak azok tudtak diplomát szerezni akik benne voltak a pártban, a családi ügyleteimről azért irtam mert szivesen példálózok személyes dolgokkal, nem azért hogy vki sértően kiparodzálja, mint hogy lecsó kétszavas hozzászólást irjak. Semmi 30-40 évvel ezelőtti dolog nincs benne. Igyekeztem minél többet megirni, abból a sok dologból amire szükség lehet pályaválasztas ügyletben, ami hiányzik belőle, arra kapom az intőket. Dehát a tökéletesség nem emberi kiváltság. Rémlik valahonnan, hogy egyszer azt olvastam hogy egy küldöldi lány amikor Romániába jött azt hitte hogy nomád szalmatetők alatt lakunk és a házakba nincs beveztve a víz, és még kommunizmus van. Mivan, Romániáról mindenkinek csak a kommunizmus jut eszébe?

Ez nagyon nehéz kérdés (volt).Ezt jól meg kell fontolni.Amikor nekem kellett választanom azt se tudtam, hogy mit akarok.A nővéremet idézem: ''Én 22 évesen se tudom, hogy mi akarok lenni nem, hogy a 14 évesek.'' Hát van benne igazság.Úgy választottam, hogy melyik szakma a legkeresettebb.Nagyon rosszul tettem mai napig bánom ezt a döntésem.Csak szenvedek ebbe a szakmába nagyon nem szeretem.Mostanában találom meg önmagam, hogy mi a jó ég szeretnék lenni
Hála a jó égnek most fogok iskolát váltani

Igazán hasznos cikk lett,sokaknak még jól jöhet.

Jó cikk lett, Gratulálok!

Magyarországon lakok valahol, csak nem akartam megadni valós adatot magamról, azért jelöltem be az USA-t, de egyébként itt élek sajnos. Wow, a kommunizmus úgy jött ide, hogy a családodban lévő szülőknek nincs diplomája. Gondolom, ők is '89 előtt jártak suliba, még jóval a rendszerváltás előtt. Egyébiránt ez nem igaz, mert édesapám azért nem mehetett nemzetvédelmire még a 80-as években, mert az ő édesapja, vagyis az én apai nagyapám hát nem túlzottan kedvelte a kommunistákat. Ezért mondja minden idős azt, amikor xy szidja a kommunizmust, hogy ő akkor szerezte a diplomáját - tehát valamilyen részben akkoriban - legalábbis Magyarországon - támogatnod kellett. A 30-40 évvel ezelőtti dolgot Kedves a hozzászólásodra értettem, mert gondolom a drágalátos szülők otthon nem 20 évesek. Vagy igen? A kommunizmus idején rengeteg szakmunkás iskola volt, ahol szakma ellenében nem kellett tenned érettségit, de kitanulhattad a villanyszerelő, gázszerelő, esztergályos, lakatos, heggesztő meg stb. szakmák csínját-bínját. Most már erre nincsen lehetőséged, vagyis csak akkor, ha leérettségiztél - ezért sem értem, hogy miért akarják annyira színvonalassá tenni az érettségit, hiszen anélkül még egy OKJ tanfolyamon sem tudsz részt venni.

Igazából szerintem elértetted, amit mondani akartam. Nem azt mondom, hogy sz*r a cikked, mert nem az, látszik, hogy sokat dolgoztál vele, de röhejes közhelyekkel van teletűzdelve. Tavaly nekem ugyanezt mondta el a pályaválasztási tanácsadó, az osztályfőnök, plusz még vagy öt tanár, és legalább 20 embörke, akik ofőn vagy filozófián tartottak az általuk által képviselt egyetemekről előadást. Kevés ide mindaz, amit leírtál. Egyszerűen sallang az egész. Az élet nem abból áll, hogy mindenki magasan kvalifikált egyén lesz, és utána milliós fizuja lesz. Nagy az esély arra, hogy egy ügyész, jogász, mérnök éhbérér fog dolgozni. Egyik ismerősömtől tudtam meg nemrég, hogy a felesége egy kórház adjunktusa, és a havi fizetése 150 000. Én csak néztem, hogy mother f*cker! Egy adjunktusnak azt hittem minimum 300 000 feletti fizetése van, és kiderült, hogy ennek csak a felét keresi meg havonta nettósan. Komolyan, miről beszélünk mi itt? El kell húzni innen, mert megélni semmiből sem lehet. Olvass többet ezekről, nézz híradót, mert úgy érzem, hogy egyáltalán nem vagy tisztában a dolgokkal. Az élet nem olyan, mint a Dr. Szöszi című film, hogy bejutsz a Harwardra és utána te leszel az ország legf*szább ügyvédje milliós fizetéssel.

Nálam ez még úgy van hogy valami. Jó cikk lett!

Hát én annyit tudok hogy angolt szeretnék tanulni nagyon hogy elmehessek M.o-ról... Ha ez sikerült álmom hogy színésznő lehessek már elég rég óta...

Ezzel a kérdéssel már elkéstem. Amúgy is. Az élet hozza.

én tudom mi leszek :ember.
Mást rész modell vagy divattervezővagy táncos