Mi leszek, ha nagy leszek

13 vok... és már most a továbbtanulás kapcsán elvárják tölem"ünk" hogy megválaszok mi leszünk egész hátralévő életünkben.. tudjátok mit? ki a franc tudja? most őszintén egy kiskorú gyerek aki még hisz az álmokban (jómagam) még eltartják a szülei honnan tudja hogy mi lessz ha nagy lessz? minednki ezt a kérdés nyomnja lesik a választ hogy jót nyomok vissza...na jóóó mind1 xDDDD jó cikk!

Tök jó let a cikk.

Én? Szerintem... felnőtt. Jó esetben.

Komolyra fordítva a szót, én színész fogok lenni. Vagyishogy leszek.

Én mi leszek ha nagy leszek .....eper á jogobellában -.-"

Ok, első állítás=baromság... Ha tényleg akarsz valamit, el fogod érni, akkor is ha semmi énekhanggal akarsz Beyoncé szintű énekesnő, ha eleget gyakorolsz...

16-17évesen dontottem el,hogy akkor hogyan tovább.Elottem az életcél:)

Elég biztos voltam a döntésemben de ez mára már egy kicsit meghalványult. Mondjuk nem túl könnyű amit választottam de végül is ez áll hozzám a legközelebb nem tudnám magam nagyon más stílusú munkában elképzelni. Olyat szerettem volna választani amiben maradandót csinálhatok. Végül is az építészmérnökségnél maradtam

Nagyon jó cikk lett

Nagyon jó cikk , hasznos . Ezzel én is így voltam , 9 évesen Pókember akartam lenni , kicsit később énekes . De már érettebb a gondolkodásom és nem mintha annyira csábítana de építész mérnök leszek énis

Hasznos cikk lett amúgy még én sem tudom hogy mi akarok lenni

Nagyon jó cikk!Az ilyeneket szeretem.Tanulságos néha.

A cikk nagyon jó de én még most sem tudom, hogy mi akarok lenni...

num1Kolosszus akkor nem csak én gondolom így. Nem tudom, nekem valahogy az összes tanulásos/továbbtanulásos cikkel bajom van. Persze, nem tudnék jobbat írni (nem is próbálkozom vele) de nem értek egyet a cikk írójával.

Bekerültem egy jó nevű szakközépbe. 4,6-os átlagom volt általában, de nem akartam gimibe menni.
Most megnézhetem magam.. Ez a jónevűnek hitt szakközép kutyafülét sem ér. Tele ven böszme, nagyképű diákokkal, akik közben olyan buták, mint a szamár segge.
Meg vagyok én ott áldva.

Én színésznő szeretnék lenni De hát az még odébb van sajnos.

Én gyermek-pszihológus szeretnék lenni De először kijárom a gimit

Akik ma könnyen kapnak munkát és jól meg is fizetik őket: mérnökök (kivétel agrár), informatikusok, pénzügy-számvitel.
Akik könnyen kapnak munkát, de fizetésük nagyon alacsony: orvosok, reál szakos tanárok.

Na, hát aki önerőből cseszi el az életét, ne félj, nem fogja az utcát söpörni - feltehetőleg semmit nem fog csinálni Általában a diplomások söprik az utcán és dolgoznak a mekiben (akár takarító), mert nem adják fel: igenis mindent elvállalnak. Ez szégyen az országra nézve, nem rájuk. Ha már ciki, akkor az, ha a szüleid tartanak el, mert képtelen vagy fent maradni - és NEM IS AKARSZ (azért ez hangsúlyos). Szerintem az nem, ha mindent megpróbálsz, hogy ellásd magad és nem félsz a munkától. Mint mondtam, ez komolyabb probléma, nem véletlenül menekül el szinte mindenki az országból, aki vinni akarja valamire.
A másik pedig, ha nincsenek álmaid - mint például színésznő lenni -, tök jó, mert nem is fogod elérni őket Szerintem nincs lehetetlen. Ha valaki nagyon akarja, keményen dolgozik érte, akkor elérhető. Különben kihalna az ipar...
Egyébként én zenei menedzser vagy pszichológus szeretnék lenni, még nem döntöttem. Az első felé jobban hajlok, de gondolom, akkor tegyek le róla, mert lehetetlen elérni
Amúgy kiskoromban festő akartam lenni, de anyum közölte a rideg tényt: abból nem élsz meg.
Az, hogy hallgassunk a tanárinkra pedig egy az egyben WTF kategória nálam. A legtöbb helyen lesz.rják ki vagy, azt is, hogy mire viszed. Hidd el, bele vannak keseredve a munkájukba, minimálbérélt oktatnak napi x órában több száz gyereket, az idegeik ki vannak feszülve - rohadtul nem érdekli még a te életed is.
Közhely. Közhely mindenhol.
Na még egy ráadás: ne vállalj el többet, mint amire szerinted képes vagy? Aha, értem, hát akkor biztos nagyon sikeres ember leszel, aki nem fél a kihívások megugrásától..
Magyarán fogadd el, hogy nem születtél gitárral a kezedben, tehát ne is kezdj el gitározni?

Glamster-rel teljesen egyetértek..

Glamsterrel én is egyetértek. Mi az, hogy ne várjunk/vállaljunk el többet, mint amire képesek vagyunk? 13 vagyok. Ehhez képest járok zenét tanulok heti kétszer egy órában, szolfézsra és zenekarra járok, bekerültem az angol tehetséggondozó csapatba, ami plusz egy óra, táncolok és emellett 4,8 az átlagom. Ráadásul egy fellépés miatt vannak olyan napok, amikor este nyolc után végzünk a próbákon. És igen, természetes, hogy elfáradok a nap végére, de kit érdekel? Jó úgy elaludni, hogy tudod, csináltál valamit aznap...Egyébként: írónő szeretnék lenni:)