Mi leszek, ha nagy leszek

hát ezt jól megmondtad.igazad van. : DDDDDDDDDD

Az előttem szólókhoz csatlakozva; tényleg hatalmas marhaságok vannak leírva ebbe a cikkbe. Egy jó szakma persze nem árt és fontos,de nem ez hattározza meg ,hogy elégedett leszel az életeddel vagy sem.

Bevallom, hogy én még nem tudom, hogy mi legyek. Egyelőre még az érettségi van bevéve a terveimbe, egy szak iskolába járok, ahol az informatika szakma tud érettségit adni. Elsőnek is az a lényeg számomra, hogy jó sikerült érettségivel távozzak az iskolából utána pedig egy szakiskolába megyek. És hát remélem, hogy változnak az évek és nem lesz ilyen nagy válság, mint most, mert akkor alaposan fontolóra veszem az egyetemet vagy a főiskolát, mert gyerekkel szeretnék foglalkozni. Vagy tanárnő vagy óvónő szeretnék lenni, de csak ha úgy engedi az iskola és a pénz. Különben ha ez nem sikerül akkor próbálok azzal a szakmával beilleszkedni amit szereztem a gimi után.

EZ EGY NAGYON JÓ CIKK LETT.ÉS NAGYON TANULSÁGOS.ÉN MÁR 5 ÉVE HAGYTAM EL AZ ISKOLA PADOT,DE SOHA NEM HITTEM VOLNA,HOGY BÁNNI FOGOM AZT HOGY FÉL VÁLRÓL VETTEM A TANULÁST.ÉLETEM LEGNAGYOBB HIBÁJA VOLT,AMIT SOHA NEM FOGOK MAGAMNAK MEGBOCSÁJTANI.

Informatika szakon vagyok, de minden vágyam, hogy egyszer elismert könyvíró legyek amellett, hogy sikeresen vágok bele az életbe.
Talán az a legnagyobb baj, hogy a gyerekeket hamar állítják választás elé. Őszintén, honnan is tudhatná egy tizennégy éves gyerek, hogy hová szeretne menni továbbtanulni? Ehhez rengeteg idő, felkészültség és megfelelő érettség szükséges, ha valaki elhamarkodottan dönt, könnyen elronthatja az életének azon szakaszát. Mert bármennyire is legyen komoly egy 14 éves (magamat ismervén mindig is kitűntem a többiek közül, nem érdekelt mások maflasága) még NEM tud teljesen megfontoltan dönteni. Nekem is nehezemre esett, kapkodások közepette néztem utána a különböző suliknak (legfőképpen humánosat kerestem, mert a matek nagyon a gyengém), szerencsére sikerült kiválasztanom a megfelelőt. Feleslegesek még a következő tantárgyak; fizika, kémia, biológia. Nyilván hasznát veszi az ember, ha olyan adókat néz a tévében, vagy olyan cikk jelenik meg az interneten, de a való életben nem hiszem, hogy mindenki tanárnak/professzornak szeretne tanulni. Épp ezért, ha én lennék az oktatásügyi miniszter vagy valami ilyesmi (), szinte biztos, hogy megalapoztam volna már, hogy mindenki arra járjon, ami neki szimpatikus. A matek az alap (néhány semmirekellő anyagot azért kivonnék belőle, mert sokuk csak terhelik a gyerek agyát), a többi pedig választható.

nekem ezekben a kérdésekben a legnagyobb támaszaim a szüleim. terelgetnek, segítenek, minden lehetőséget megadnak, tippeket adnak, ugyanakkor dolgokat elvárank dolgokat, és egy teljesítményt tőle, de hagynak dönteni

Úgy látom , ehhez a cikkhez csak olyan emberek írtak , akiknek nincs életük...Minek kell az egész élettörténetedet elmesélni , kit érdekel ? -.-"

BenceWTF, azért többek között nem onnan kezdtük, hogy mi volt a jelünk az óvodában.. A kettő között van különbség, a lényeg a kettő között van. És igenis van olyan, aki pályaválasztás előtt áll, és segíthet neki más ,,története".

Hát, oké... Elnézést, de elég érdekes cikk lett... Főleg az első része:
"Ne kergessünk hiú ábrándokat"
Itt csak bámultam ki a fejemből hogy mi van. Mivel én 13 éves vagyok, readásul lány. És soha életemben nem akartam "Hanna Montana" lenni. Sőt! Én bele hallnék abba a tudatba hogy népszerű vagyok. Meg a legtöbb ember akit ismerek, Ő nekik is ez a véleménye...
"A legfontosabb a reális meglátás"
Hát, ere csak egy idézetet tudok írni:
„Tényleg élned kell, és nagyon sok hibát kell elkövetned, szenvedned kell, sőt, néha hülyét kell csinálnod magadból, ki kell állnod magadért, hogy végül tényleg megcsináld, és befuss – bárhogyan. Nem hinném, hogy valaki valaha is igazán megcsinálja. Szóval ez a lényeg, hogy van időd. […] Sok időbe telik, mire megtalálod, mit is akarsz igazán üzenni. De ha öt évbe telik, hogy megtaláld, menj, és keresd meg. Ha ez azt jelenti, hogy Calcuttába kell menned, vagy körutazást kell tenned, vagy a Békehadtesthez kell csatlakoznod, vagy Japánban tanítanod, csináld! Bármit, amit meg kell tenned annak érdekében, hogy megtaláld, mit akarsz mondani.”
/Gerard Way/
"Mások véleménye"
Most komolyan, ki az aki hallgat egy öreg tanárnőre? Ill. ki engedi hogy a szülei befolyásolják?
"A legtöbb, amit tehetünk a tanulás"
Ehhez inkább nem írnék semmit...
"Tudj felülkerekedni a kétségeken"
"De azért a nagy kérdést soha ne hanyagold, s igyekezz eljutni addig a pontig, ahonnan már el tudod dönteni, milyen foglalkozás felé tereld tanulmányaidat." Na jó... Nemrég még azt mondtad hogy van idő! Akkor most mi van?
"Sosem késő változtatni!"
Na jó... Itt sokaltam be! Minden rész teljesen eltér az előzőtől! Ember...

Nem rossz cikk, de sok mindenben nem értek egyet.
A legfurább főleg ez: "Bár a stréberek általában sokkal kevesebbre viszik az életben, mint az átlagos tanulók." Már nem azért, de aki egész életében kitűnő, azaz maximálisan teljesít, sokkal jobb gimnáziumba ill. egyetemre jut be. Szóval szerintem meg pont a "stréberek" viszik sokra. Na persze, vannak olyanok akik majdnem maximálisan teljesítenek, mégis ugyanannyira viszik. Emberfüggő, de ezzel akkor sem tudok egyetérteni.
Meg én nem hinném, hogy mindenki hiú álmokat kergetne. Például, aki kettes szinten van, biztosan nem mondja azt, hogy belőle ügyvéd lesz, mert szerintem egy 10 éves gyerek is lát annyira reálisan, hogy tudja, ez nem fog összejönni. Ja, és szerintem késő változtatni. Ha 20 éves korodra mérnök leszel, nehezen mehetsz olyan szakra, ami kicsit sem hasonlít ahhoz, mivel minden munkához kell egy alaptudás. És persze, hogy mindenkit érdekel a szülők véleménye, de biztosan nem azért lesz az, ami. Persze van olyan, meg olyan is, hogy a szülő azt akarja, hogy a gyereke olyan legyen, mint amilyennek neki kellett volna lennie akkor.

Érdekes dolgok elhangzottak itt és a kommentek között is. Az én véleményem az. hogy aki egyetemre akar menni, az tanuljon, célozzon meg elötte egy gímnáziumot, ha műszaki téren akar lenni, az BP-en mehet a Puskásba vagy a Pataky-ba esetleg a Szily-be, de azt én nem merem ajánlani. A középsuli 4 osztálya jóformán időpocsékolás,( mert az általános iskola felső négy osztályának az ismétlése egy nagyon pici bővítésével (matekra ez nem vonatkozik)) ha az ember egy érettségi utáni OKJ-és szakot választ. aztán a szakmájának alapját úgy is majd a 13. 14. osztályba, a technikus képzés keretén belül fogja megkapni és minden mást a munkahelyén naprakészen, amit úgy kell majd tartania. Nem kell túlkombinálni a pályaválasztást, ha érdekel valami inkább olyant kérdezz, aki benne dolgozik és lesz egy útvonalad amin elindulhatsz, az iskolák nem túl sokat segítenek. Húú sokat írtam azt hiszem.

hűűűűű mire ezt elolvastam xdxd elég sok mindent nem értek belőle de biztos velem van a baj.. :') (y)

Ha nem érdekel, ne olvasd. Jó tanács.

nekem tetszik a cikk szerintem igaza van mindenben

Valóban nagyon hasznos a cikk. Valószínűleg én is megbánom majd a döntésemet, mert nem oda megyek, ahová a szívem húz. De mindent elkövetek annak érdekében, hogy ha nem érzem jól magam, elmegyek onnan, ez egészen biztos. És akkor már a saját döntésemre hallgatok.

Szerintem ez egy remek cikk lett

Nagyon-nagyon szuper cikk: )

Nagyon jó cikk. S nagyon hasznos is!

egy biztos: tanár soha nem leszek

Jó cikk gratula, még én is gondolkodok hogy mi legyek?