Black Veil Brides

Húha, a naaagy metálos Vicces lehetett

beszéljétek meg privibe vagy nyissatok külön csopit, de ezt ne itt! Thanks.

Mindenkinek meg lehet a véleménye erről a bandáról, akár jó, akár rossz, de fikázni se kell őket. Nem a te stílusod, nem bírod őket, oké. El lehet szépen menni! Ha utálkozni jöttél, és azért hogy fölb@aszd az agyam (agyunk, mindegy.), akkor már lehet is szépen megfordulni és ágyő! Mindenkinek mást jelent a zene. Azoknak akik itt vannak, többnyire ők a megmentőink, a példaképeink, a hőseink. Nem tetszik? Csókollak drága, de ez van! So bye-bye!

Nem utálkozom, de gondoltam, csak leírhatom a véleményem. Szerintem kulturált voltam
"többnyire ők a megmentőink, a példaképeink, a hőseink." Ezt viszont nem értem. Megmentettek? Hogyan?

Kulturáltan bárki elmondhatja a véleményét, legyen az pozitív vagy negatív. Erre való a fórum
Látod, én is szeretem őket, sőt a topikot is én nyitottam, csak most besokaltam egy kicsit. Senki sem szidta őket, pláne úgy, hogy az "fölb*ssza" az agyadat.

hát ne az évszázad megmentésére gondolj! apró dolgokon is átsegíthettek.

Pl? Neked miben segítettek?

Izé, tudom, hogy nem nekem szólt a kérdés, de válaszolok, mert nekem is "segítenek" a kedvenc zenéim Pl. az Evanescence és a HIM a kedvenceim, a padlóról is fel tud vakarni a zenéjük, de ettől függetlenül bármilyen hangulatban jó hallani őket. Ha úgy érzem, hogy képtelen vagyok valamire (nem világmegváltó dolgok, csak pl. egy nehezebb dogára/feleletre való felkészülés, javítás valamilyen tantárgyból), akkor pl. mindig Within Temptation - t hallgatok, néhány számuktól egyszerűen optimistább leszek. vagy, amikor dühös vagyok, de nem tudom sehogy sem kitölteni a dühömet, meghallgatom a kedvenc KoRn albumomat párszor, jól elemezgetem magamban a szövegeket, és valahogy jobban érzem magam. Ja, és ha már BVB - ők többnyire sablonos, unalmas napjaimat szépítik, sokszor csalnak mosolyt az arcomra, amikor úgy érzem, az életem nem is lehetne szürkébb (+ a Lost It All című számuk a kedvenc "sírós dalom", azt hallgatom, ha le vagyok törve).

Szóval valahogy így képzeld el. Sokszor megkönnyíti az életet, ha az ember meghallgat néhány jó számot...

Én is reagálnék erre a megmentősdire, mert valóban működik! Nekem ugyan nem a Black Veil Brides, sokkal inkább a Papa Roach a megmentőm, de azt hiszem, hogy az alap ugyanaz. Nem szeretném részletezni túlságosan, de én pl. a Nirvanától kifejezetten depressziós leszek, bármennyire is imádom a zenéjüket. Amikor fiatal voltam és naiv, nagyon sokszor megfordult a fejemben az öngyilkosság gondolata, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy már nem gondolok rá időnként, de tegyük hozzá, hogy ez egy bátor, ugyanakkor ostoba tett is lenne. A lényeg a lényeg, hogy engem a Papa Roach "kapart fel a földről", nekik köszönhetem, hogy megtanultam angolul (mert kölyökként csak azt éreztem, hogy nagyon mélyek, érzelmesek a dalaik, és érteni akartam őket), aztán kicsit mindig kirángattak a letargiából és most már jól vagyok. Szerencsés vagyok, mert alig több, mint egy hónapja élőben is láthattam őket a Staritynek köszönhetően és volt szerencsém találkozni Jerry Horton gitárossal is és az élmény, amikor ott áll előtted azon emberek egyike, aki miatt képes voltál "visszatérni", aki miatt nem adtad fel, akit mindig is érteni akartál... nah az leírhatatlan. És a sors iróniája, hogy abban a percben, amikor ott van Ő (valakinek talán épp valamelyik Black Veil Brides-os fiú az), akkor megszűnnek a nyelvi akadályok, az idő, a tér és minden, mert tudod, hogy végre "hazaértél", megtörtént a csoda, amire egész életedben emlékezni fogsz. Erről szól a megmentés: képletesen szólva ők a szívüket adják a rajongók kezébe minden egyes dallal, hiszen a saját élményeikről, tapasztalataikról, gondolataikról szólnak és nekünk kötelességünk visszaadni valamit nekik, ha már olyan sokat tesznek értünk. Legyen szó arról, hogy megtiszteljük őket azzal, hogy megvásároljuk a CD-jüket, a DVD-jüket, ellátogatunk egy koncertre vagy elmondjuk nekik, milyen sokat jelent az, amit csinálnak. Ők értünk vannak, azért, hogy adjanak, mi pedig tiszteljük meg őket és legyünk hálásak, hiszen a zenészek közül sokan teszik fel az életüket a hivatásukért (veszélyeztetve a személyes kapcsolataikat azért, mert tudják, hogy ekképp valósíthatják meg önmagukat és szerintem ez tiszteletreméltó, hatalmas respect minden zenésznek)

Megint de rég jártam itt...na mindegy
Amúgy a megmentősdis dolog nagyon igaz, én a Kiss-el voltam így. (Meg a Family Guy-al, igaz hogy az egy sorozat, de akkor is) Úgyhogy ezek a dolgok igenis segítenek. Ha nem tetszik, nem kell idejönni...

Akkor már én is beleszállok: a zene minden. A zene egy olyan csoda, ami megragadja a kezed, s kihúz a szakadékból, mely mindig ott áll melletted, akár a legnagyszerűbb barát, tanácsod ad, segít... egy párszor leírtam már szóval nem kezdek bele.
Én is sokáig fontolgattam az öngyilkosságot, majdnem meg is tettem. Az életem céltalan, üres és fájdalmas volt. Aztán jött a Slipknot... no, ezt is leírtam már egy jópárszor (nem hiszem, de ha valakit érdekel akkor meglelheti), a lényeg, hogy mindent nekik köszönhetek, anno mindent tőlük tanultam, gyakorlatilag nem csak megmentettek, hanem meg is teremtettek. Aztán Paul elhunyt... aztán kirúgták Joeyt... szóval sok minden történt, így már csak kettejüket szeretem, de a többieket sem tudom elfelejteni.
Azóta is rendszeresen sok mindenen segít át a zene, sajnos december után sokáig nem voltam képes őket hallgatni, de szerencsére több zenekar is van, persze sokan sokat jelentenek számomra, de egyik se foglal el olyan kiemelkedő helyet a szívemben, mint a 'Knot, és Paul és főként az én kis Joeykám (jaj, hát nem életem legszebb napja volt, mikor ugyan neten keresztül, de beszélhettem vele?)

Ezt a "zene életet ment, stb." dolgot csak az érti aki már átélte. Ha pedig olyasvalakinek próbáljuk elmagyarázni aki ezt nem tapasztalta az olyan, mint ha a született vakoknak próbálnánk elmagyarázni a színeket... Igazi zeneszeretők tudják hogy a zenének hatalma, ereje van, és nem csak kottákba zárt művészet...

Olyan szépen mondtad, drágám, minden szavaddal egyetértek

Jó kis témát találtunk igazából szerintem a jó zenéknek ugyanazért van életmentő hatása, mint a könyveknek vagy filmeknek. Kikapcsolódást nyújtanak, ugyanakkor külön világot teremtenek, ami elvonja a figyelmedet, hogy egy időre megfeledkezhess a problémáidról és feltöltődhess (vagy éppen azonosulj valamelyik dalszöveggel, mert az is jó érzés tud lenni). Ez persze csak akkor lehetséges, ha tetszik az adott zene/könyv/film stb., az meg gondolom senkinek sem újdonság, hogy más - más személyiségű embereknek más dolgok tetszenek (így lehetséges, hogy az általam imádott zenéket sok osztálytársam egyszerűen "depressziós sz*rnak" titulálja, mert ők teljesen máshogy értelmezik, mint én).

Ja, és ne térjünk el a témától! A Black Veil Brides egyáltalán nincs túl értékelve, csak az nem értheti ezt a nagy szeretetet, aki nem ismeri őket úgy mint mi, a BvB Army. Honnan is lenne fogalmuk egyeseknek arról, hogy mit jelent nekünk egy új kép a srácokról? Honnét is értenék hogy miért dobban hatalmasat a szívünk egy új dal hallatán? És még ezek az emberek próbálnak beszólni nekünk... Azt hiszem erre találta ki Isten azt a szót, hogy pofátlan... (akinek nem inge, ne vegye magára.)

Hidd el, pontosan tudom, mit érzel, anno én is ezt éreztem a Slipknottal kapcsolatban (most is vannak ilyen emberkék, akik iránt így érzek )
Én személy szerint nem is azért mondtam, hogy túlértékeltek, mint a kit te gondolsz. Így értettem: nagyon sok kislány szereti a zenekart és hiszi azt, hogy ő most hatalmas rocker (sőt, metalos), közben - hogy ne nagyon kezdjek bele - még igazán a BVB tagok nevét sem tudja. Csak Andyét. És tudod ez a sok kislány megemeli a "népszerűségüket", de azt azért te is beláthatod, hogy ez így nem túl jó. És ezért a kislányokért mondom, hogy túlértékeltek. Egy szóval sem mondtam, hogy bármi bajom is lenne a zenekarral, vagy az IGAZI rajongókkal

#zsenge #new (ha jól tudom.. xd Tumblin láttam)

jó, igen, most lehet fintorogni, mert még csak 14 vagyok.. de szerintem igazibb rajongónak (ez nem is jó szó, inkább mondom azt hogy egy lány, aki nagyon szereti és tiszteli őket), mondhatom magam, mint a legtöbben az Army-k közül.. de mindenki eldönti mit gondol, igazából teszek rá.

Uhh... Erre nincsenek szavak..

Ki mondta, hogy ezt rád értem?
Nem érdekel, hogy 10 éves vagy vagy 30, kortól függetlenül lehetsz igazi rajongó, annak is tartalak, nem is rólad írtam azt a kiscsajos dolgot.

igazából nem vettem magamra, csak tudom hogy sokan fintorognak a koromra.. de nem igazán tud érdekelni.