Idézet (kisszigi @ 2012.06.16. 22:50)
Szerintem is nagyon cikk lett, bár erről a témáról kétségtelen, hogy sokkal többet lehetne írni. A vélemények megoszlanak, bár néhány hozzászóló saját magát cáfolta, amikor részben nem értett a szülő szerepének fontosságával. Például, amikor valaki azt írta írta, hogy az ő szülei soha nem nem cseszegették,hogy "tanuljál már", sosem ült le mellé senki benyalni az aktuális tananyagot, nem szajkóztak soha semmit, mégis milyen jó tanuló s nyitott ember lett, nem dohányzik, nem iszik, mint kortársai. Mindez ékes bizonyítéka annak, hogy hogy szülei 0-6 éves koráig jó nevelésben részesítették, hisz ebben a korban dől el szinte minden, mert a gyerekek ilyenkor önkéntelenül mindent magukba szívnak a körülöttük lévő világból. Ha jó példát mutatunk a gyereknek, az lesz a természetes. A prédikálás, semmire nem való. Azért nem kellet a szüleinek soha noszogatnia, mert 6 éves korára már kialakult a kötelességtudata, s megfelelő erkölcsi normákkal lett felvértezve. Épp erről beszélt a cikk írója is, hogy nagy a szülő felelőssége. Mert ha a gyerek rossz példát lát a környezetében, akkor neki az lesz a természetes. Ha üvöltenek vele, ő is üvöltve fog beszélni, ha ütik, azt gondolja, így van rendjén, s ő is mindent ököllel akar majd elintézni. Egyszóval minden szülő törődjön többet gyermekével, de elsősorban jó példa mutatásával. Nagyon örülök, hogy ilyen cikk is helyet kapott ezen a fórumon, gratulálok Freeze-nek.
Nem tudom hogy hol nem értettem egyet a szülő szerepének fontosságával, de biztos igazad van.
Azt, hogy nem ült mellém senki azért írtam le, mert számomra rettentő idegesítő amikor a nagymama pont ezt szeretné tenni mostanában, és folyton azt szajkózza hogy tanuljak. Igen, ilyenkor felcsattanok és elég nagy sértésnek veszem, pont emiatt, mert tudom hogy mikor kell tanulnom és mennyit. Azt hiszem Sally írta hogy őt noszogatták és nem tetszett neki, most velem is ez van, habár belőlem nem lett maximalista (szerencsére).
offline
Persze soha semmiből nem buktam. Én úgy veszem észre, hogy egyre nagyobb a felelősség a tanulók vállán, csak nem ismerik be vagy nem foglalkoznak vele. Érettségi, bizonyítványosztás, nylevvizsgaosztályzás, mindegyiket annyira felfújják hogy nagyon. Soha nem szerettem mikor a tanár azt mondta valakinek, hogy ezzel a jeggyel szalagra mehetsz csak garancia a szomorú életre. A jegyek számítanak ez biztos de nem tudom egyszerűen felfogni hogyan nevelhet valaki úgy egy gyereket, hogy az ne merje elmondani neki és öngyilkos legyen utána vagy világgá akarjon menni, mert én már ilyet is hallottam. Nevelésben nagy gondok vannak. Kettőn áll a vásár de azért általában szülői nevelés kérdése. Egy gyereket nem leugatni kell ha rossz jegyet kap vagy megbukik hanem segíteni neki hogy sikerüljön a pótvizsga. A szobafogság és társai soha nem segítenek. 
3 felhasználónak tetszik:
Egyedül matekból leszek 3-as, de az a szüleimet nem érdekli, tudják hogy utálom és nem erőltetik, a többiből pedig simán megvan az 5-ös, úgyhogy nincs itt gond 
