Kedvenc idézetek

Háát, sok van, de kiemelek egyet : Vannak szívek melyek mélyen éreznek, hisznek, de tudják, reménytelenül szeretnek. Mindent megtesznek, hogy elérjék céljukat, de a végén nekik kell feladni álmukat.

"Nyomul a digitális strici." (Mátrix)

Csak egy kés csak egy ér csak egy liter vér az élet pedig véget ér.

Sara Goldfarb: In the end it's all nice.

ha valaki esetleg értené

"én egy földre szállt angyal vagyok,csak sokat mozgok ördögi körökben." - ez most valahogy nagyon tetszik.

"My message is to give the haters the finger, and Be yorself! " ~Ke$ha Rose Sebert

Rengeteg Harry Potter-es idézet van ami tetszik, de ez a kedvencem:
"Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni."

És ez:
Ha azt hitte a távolság, hogy közénk állhat,
Akkor hülye volt

nekem minden nap valtozik
ma eppen az h: Az egyik fulemen be, a masikon ki, tehat ertem en, csak lesz@rom

Nekem ez az egyik nagy kedvencem.

Nos nem irónikus ez? Semmibe vesszük azt, aki rajong értünk, de rajongunk azért, aki tudomást se vesz rólunk. Azt szeretjük, aki bánt minket, és azt bántjuk, aki szeret...

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen...

"Kellemetlen pillanat,mikor nem tudsz mérges lenni valakire,mert elneveted magad."
"Ma még mosolok,holnap könnyek.Ma még nehéz, holnap könnyeb.Nézz az égre,legszebb fényre,láss egy álmot,harcolj érte."

Ez nekem is nagyon tetszik
De van egy másik is: "A szeretet megfoszt bennünket a választási lehetőségektől" - Clary, Hamuváros. Valahogy megfogott

I'm climbin' through the wreackage of all my twisted dreams, but this cheap investigation just can't stifle all my screams... / Guns N' Roses - Coma

Never sigh for better world, it's already composed, played and told... / Nightwish - Dead Boy's Poem

A zene hatalmas dolog. Egy dal megváltoztatja a kedved, emléket teremt, megváltoztathatja az életedet.

A zene kifejezi mindazt, ami szavakkal elmondhatatlan, mégsem maradhat kimondatlanul.

A zene egy igazi állandó. Ezért kapcsolódunk hozzá ilyen erős zsigeri alapon, tudod? Mert egy dal azonnal visszarepíthet egy pillanatba, egy helyre, de még egy emberhez is. Nem számít, mi más változott meg a világodban, az az egy dal ugyanaz marad, épp, mint az a pillanat. Ami egészen elképesztő, ha jobban belegondolsz.

"Néha veszélyes, ha megállunk és gondolkodunk. Néha egyszerűen tovább kell menni."

"Törd csak össze a szívemet. Törd össze akár ezerszer is. Úgyis a tiéd, hát azt teszel vele, amit akarsz."

"Az élet tulajdonképpen elválások sora. De mégis az fáj a legjobban, hogy nem szánhattam egy percet a búcsúzásra."

"Vágyok egy ölelést, egy olyat, ami mer elengedni. Aki nem tart görcsösen, nem szorít, csak annyira, amennyire kell, és addig, ameddig jólesik. Nem húz magához szorosabban, ha menni akarsz. Tudja, hogy el kell engednie, és azt is, hogy vissza fogsz jönni hozzá. Mert az, hogy elmész, nem azt jelenti, hogy más kell. Egyszerűen csak annyi van, hogy neked is van két lábad, meg neki is... és nyilván, nem véletlenül..."

"Bocsáss meg, hogy búcsú nélkül távozom, de így talán könnyebb. Nem akarom, hogy lásd, ami velem történik. Azt akarom, hogy csak arra emlékezz, amikor még együtt voltunk.
Azt reméltem, hogy tovább maradhatok. Még annyi mindent csinálhattunk volna együtt. Soha nem fogom elfelejteni, hogyan nyitottad meg a szívemet. Olyan elevennek éreztem magam melletted, amilyennek soha, ezt még csak álmodni sem mertem volna.
(…) Nem félek. Látod, a sors úgy rendelte, hogy találkozzunk. Egy napon még újra együtt leszünk. Teljes szívemből ezt remélem.
Addig is azt akarom, hogy élj az álmaidnak. Hallgass a szívedre, és élj szeretetben. Amikor pedig elhagyod az árnyékvilágot, gyere, és keress meg. Én várni foglak."

"Az egyik legutálatosabb dolog a világon a búcsúzkodás. Gyűlölöm. Amikor ott állok, mint egy csokijától megfosztott óvodás, és könnybe lábadt szemekkel nézek a másik után, mintha ő tehetne mindenről. Arról, hogy mennem kell, vagy, hogy mennie kell. Talán az egyik leggyötrelmesebb érzés az, amikor neked kell búcsúznod. Gomb nagyságúra szűkül a gyomrod, mert tudod, azok az emberek, akik eddig az életedet jelentették, most hirtelen fizikai valóságukban eltűnnek, ám virtuálisan továbbra is őrséget állítva őriznek, hogy nehogy bármi bajod essék. Hogy még véletlenül se dőlhessen össze a várad, amit olyan nagyon nehezen építettél fel."

Nekem egy angol idézet jelenleg a kedvencem: A brooken heart bleeds tears.

Ha úgy érzed, hogy szürke és egyhangú a világ, fogj egy ceruzát és alkoss csodát.

Amikor gyermek voltál, kompromisszumot kötöttél; eladtad a lelkedet.
Semmiért. Amit cserébe kaptál érte... az csak hulladék. Vacakokért cserébe
odaadtad a lelkedet. Beleegyeztél, hogy önmagad helyett valaki más legyél. Ez az, ahol rossz vágányra futottál. Anyád azt akarta, hogy valaki légy, apád azt akarta, hogy valaki légy, a társadalom azt akarta, hogy valaki
légy... és te beleegyeztél. És lassanként úgy döntöttél, hogy többé nem
leszel önmagad. És azóta mindig valaki másnak mutatod magad.
Nem tudsz megérni, felnőni, mert "az a valaki más" nem tud felnőni. Az nem egy valódi arc. Álarcot viselsz, és az álarcod sosem nő fel; az élettelen. Az igazi arcod megérhetne, felnőhetne, de az álarc soha. Az álarcod fölött eljár az idő, egyre öregebb lesz, tönkremegy, de te mögötte ugyanolyan éretlen maradsz, mint voltál. Csak akkor fejlődhetsz, ha elfogadod önmagad- ha elhatározod, hogy csak önmagad leszel, senki más.
A rózsabokor beleegyezett, hogy elefánt legyen belőle; az elefánt
beleegyezett, hogy rózsabokor legyen belőle. A sasnak álmatlan éjszakái
vannak és pszichológushoz jár, mert nem érti miért nem ugat elég jól, mint
házőrző kutya; a kutya szanatóriumban van, mert nem tud úgy repülni, mint a sas. Ez történt az emberiséggel. A legnagyobb sorscsapás az, ha
beleegyezel, hogy valaki más légy; így sosem nősz fel.
Sosem leszel érett, ha valaki más életét éled. Csak önmagadként lehetsz
érett, csak úgy nőhetsz fel. Felejtsd el, hogy milyennek kellene lenned,
felejtsd el mások elvárásait. Mit számít, hogy mit mondanak? Hát kik ők? Te
azért vagy itt, hogy önmagad légy, nem pedig azért, hogy mások elvárásainak megfelelj; jóllehet mindenki ezzel próbálkozik.
Próbáld ezt megérteni és szedd össze a bátorságod - vedd saját kezedbe az életedet. Meglátod, az energia hirtelen elindul benned felfelé. Amint
elhatározod, hogy "mostantól önmagam leszek, és ebből nem engedek", csak úgy lüktet majd benned az életenergia.
Ha ez nem történik meg, akkor félni fogsz az öregkortól, mert előbb-utóbb
rájössz, hogy csak elpocsékoltad az idődet, ahelyett, hogy éltél volna...
és már jön az öregkor, amikor már nem tudsz élni. Nem tudod elkerülni a
szembesülést a ténnyel, hogy már vár rád a halál, s te napról-napra
közeledsz feléje, és még mindig nem éltél. A gyötrelem elkerülhetetlen.

Osho