Kedvenc idézetek

A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. A legenda szerint minden, ami ebbe a vízbe hullik - a falevelek, a bogarak, a madártollak -, a folyó fenekén kaviccsá változik. Ó, ha kitéphetném a szívemet a keblembõl, és belehajíthatnám az áradatba! Nem volna többé fájdalom, sem szenvedés, sem emlékek. A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. Hideg téli nap volt, és éreztem, ahogy a könnyeim lecsorognak az arcomon, azután elvegyülnek a jeges vízzel, amely a lábaim elõtt hömpölyög. Valahol ez a folyó is csatlakozik majd egy másikhoz, aztán megint egy másikhoz, míg végül - távol a szememtõl és a szívemtõl - ez az összes víz beleömlik a tengerbe. Folyjanak hát minél messzebbre a könnyeim, hogy kedvesem soha ne tudja meg, hogy sírtam miatta. Folyjanak minél messzebbre a könnyeim, hogy elfeledhessem, a Piedra folyót, a kolostort, a templomot a Pireneusokban, a ködöt, az egész utat, amit megtettünk. Hadd felejtsem el álmaim országútjait, hegyeit és mezõit. Álmaimat, amelyek az enyémek voltak, és amelyekrõl mégsem tudtam.

A mondabeli tövismadár csak egyetlenegyszer énekel életében, de akkor szebben, mint a föld bármilyen más teremtménye...
Egyetlen csodálatos dal, az élete árán. De akkor az egész világ elnémul, õt hallgatja, és Isten mosolyog az égben. Mert a legeslegjobbnak mindig fájdalom az ára... Legalábbis a monda szerint.

A madár, begyében a tövissel, változhatatlan törvénynek engedelmeskedik; nem tudja, mi ûzi-hajtja, hogy fölnyársalja magát, s dalolva haljon meg. Amikor a tövis beléhatol, még nem tudja, hogy a halál közeledik, csak dalol, dalol, amíg csak annyi élet van benne, hogy egyetlen hangot kiadjon. De mi, amikor a tövisre fölnyársaljuk magunkat, mi tudjuk. Mi értjük. És mégis, mégis megtesszük. Mégis megtesszük.

Colleen McCullough: Tövismadarak (The Thorn Birds)

Bocsi a témáért,de én nagyon szeretem az idézeteket
pláne ha filmből van vagy egy ismert könyvből

most ezt választottam:

[Legtöbbször nem emlékezünk annak arcára, akit szerettünk. Csak részletek maradnak meg emlékbe: mosolya, hangja, szemvillanása.]

tuti gimi?

[Egész délelőtt attól rettegtem, hogy megint olyan érthetetlenül gyűlölködő pillantással fog majd méregetni. A lelkem egyik fele szeretett volna elébe állni és nekiszegezni a kérdést, mi baja van velem. Éjszaka, miközben álmatlanul forgolódtam az ágyamban, el is képzeltem, mit fogok mondani neki. De túl jól ismerem magamat, és egy pillanatig sem gondoltam komolyan, hogy csakugyan elébe mernék állni. Hozzám képest a Gyáva Oroszlán maga a Terminátor.]

"Az ember csak akkor tökéletes, ha mosolyog..."
"Arról ismerszik meg igazán, hogy ki az, akit szeretünk, hogy teljesen őszinték vagyunk hozzá."
"A szó olyan, mint a mézzel bekent tőr."
"A szerelem olyan, mint egy láthatatlan ellenség, sosem tudod mikor, s merről támad, s az ember mindig védtelen ellene."
"A remény a legfőbb életerő. Ha a remény meghal, elsorvad az ember."
"Ismerd fel azt amit mindennap látsz és gazdagabb leszel."
"Örülj velem! Hisz olyan szomorú, ha az ember egyedül örül."
"Tanulj meg örülni! Amíg örülsz, nincs időd arra, hogy másnak bánatot okozz."

am azt nem néztem még meg, hogy ki miket irt, de probáltam nem ilyen "sablonszöveget" irni

A túlvilágtól csak a hideg acél választ el.

Fallaces sunt rerum species ('Csalóka a dolgok felszíne', lat.) = "A látszat csal".

De las sus bocas todos dizían una razón (ósp., Cid 19. sor) = "A szájából mindenki mondott egy igazságot".

Hay tres tipos de personas: los que hacen que las cosas pasen, los que miran las cosas pasar, y los que se preguntan, qué pasó? = "Háromféle ember van: akik tesznek azért, hogy a dolgok történjenek, akik bámulják, ahogy a dolgok történnek, és akik megkérdezik, mi történt?"

Los eventos externos sorpresivos y aparentemente malos están hechos para probar nuestra entereza. Aprovéchalos y aprende de ellos para crecer. = "A meglepetésszerű és látszólag rossz külső események azért vannak, hogy próbára tegyék a kitartásunkat. Használd ki őket és tanulj belőlük a fejlődéshez."

No seas tú el que pasa por la vida, deja que la vida pase por ti = "Ne legyél te az, aki áthajt az életen, hagyd, hogy az élet múljon el rajtad".

An mháthair leis an mac, agus an iníon leis an athair. (ír) = "Az anya olyan, mint a fia, és a lány, mint az apja".

Jobb megtenni és megbánni, mint megbánni, hogy nem tettem meg.

A barát egy testvér, akit a sors elfelejtett Neked adni.

Soha ne vitatkozz idiótákkal, lesüllyedsz az Ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal.

A hazug végi legbátrabban az igazát, a gyáva a bátorságát.

"Az élet tükör, ha szigorúan nézünk bele zordan tekint vissza teint ránk ha mosolyogva felé vissza ragyog ránk."

"A munkád nem vigyáz rád, ha beteg vagy. A barátaid és szüleid igen."

"Szabadulj meg mindentől, ami nem hasznos, nem szép vagy nem vidám!"

"Bármi, ami nem öl meg, az erőssé tesz."

"Fogadj minden katasztrófát ezekkel a szavakkal: „Mit számít ez majd öt év múlva?”

"Ha mind egy kupacba szórhatnánk a problémáinkat és láthatnánk másokét is, visszanyúlnánk a sajátunkért."

"Sam, it's okay. It's okay,I'm here.I'm here.I'm not gonna leave you" ---> supnatosok értik

ez nagyon igaz...

Új kedvenc
"A természet kegyetlen tanító, és csak két osztályzatot ismer. Az egyik az élet, a másik a halál"
Fekete István

és az örök igazság
"Gondolkozz globálisan - Cselekedj lokálisan"

" Ha szomorú vagy magányos vagyok, a barátaimra gondolok. Néha egyszerűen csak a nevetésükre, ami egy idő után már ott visszhangzik a füledben."

Én kb.3-at írok.(Y)
"Leszarok én már mindent nem ér az élet semmit.. mert mindenki látja, hogy szar, de tenni nem mer senki."
"Mi a kedvenc horror filmed? az életem..."
"Ne mutasd ha fáj, ne mutasd, ha vérzik.. mert ők úgysem látják, úgysem érzik..."

"Aki látni akarja a fényt, annak kockáztatnia kell a sötétséget."

"Szilaj gyönyörnek a vége is szilaj
Lázban pusztul el, mint tűz s a lőpor
Mely csókolódzva hal meg: lásd, a méz is
Csömörletes, mihelyt túlontúl édes.
S ennen-ízébe zápul el az étvágy
Lassan szeress, s szeretni fogsz sokáig."

Tegnap Gyilkos elmék maratont tartottam. Most ez az új kedvencem

Reid: - Nem probléma? 10 perc az egész.
Gideon:- Megvenni vagy elolvasni?
Reid: - Öhhm..., hát..., mindkettő...

neken nagyon sok van...most inkább két viccesebbet írok..:
,,A gravitáció nem hibáztatható azért, hogy az emberek szerelembe esnek"

Albert Einstein


,,A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség.Bár az elsőben nem vagyok biztos..."

Albert Einstein

xD

van pár

Az élet megtanított arra, hogy mikor harcoljak valakiért, és mikor álljak félre, ha én nem szeretek, vagy ha engem nem szeretnek. Megtanított arra is, hogy mikor a legfontosabb döntéseket hozom, hogy döntsek jól. Azt is megmutatta, hogy sok embert elveszítek és sok embert el kell majd engednem, akiket szeretek, de erősnek kell lennem, és arra kell gondolnom, hogy mások számítanak rám. Idővel begyógyulnak a sebek, mert aki elment, az nem jön vissza. Persze ebből sok minden nem igaz. Az élet csak remélni tanított meg. Remélni azt, hogy tudjam, mikor kell harcolni, s félreállni. Remélni, hogy jó döntést hozok, mikor döntést hozok. Remélni, hogy akit elveszítek, annak jobb lesz, és én majd erős tudok maradni, hogy továbblépjek és csak a jó emlékeket őrizzem meg. Remélni, hogy begyógyulnak a sebek, a legmélyebbek is. Begyógyuljanak, de ne tűnjenek el. Minden egyes sebet szeretek a szívemen, mind én vagyok, és a múltam. Ott kell lenniük. Gyönyörű hegek. Nélkülük üres lennék. Tehát csak remélhetem, hogy így fogok élni. De nekem ez a pár remény pont elég. Így akarok élni..."

Mosolyogj, mert megszépít,
Nevess, mert bolondít,
Sírj, mert attól könnyebb,
Zokogj, hogy kiadd a mérged,
Élj, mert ezeknél nincs szebb..

Nehéz dolog minden nap ugyanazt látni. Végig nézni, amint elmegy melletted, és közben rád se néz. Figyelni, amint épp mással beszél, vagy épp nevet. Reménykedni, hogy egyszer talán megakad rajtad a tekintete. Hogy talán majd le se tudja venni rólad.
Bízni, majd csalódni. Nap, mint nap, mindig ugyanez. Egyszer beletörődsz, hogy nincs esélyed, máskor csak sírsz emiatt.
Vagy reménykedsz, álmokat gyártasz... Olyan ábrándokat kergetsz, amit soha nem érhetsz el. Elmész a poklok poklába, és visszajössz onnan. Megtépázva, és megint hátrahagyva egy darabot magadból... De te csak várod a napot, amelyen egyszer talán rád néz, amelyikben még beszélhetsz is vele. De ez a nap nem akar eljönni. Soha, pedig hányszor elképzelted már, és hány álmatlan éjszakád volt emiatt? Tudod, butaság valakit ennyire szeretni, mégsem tehetsz ellene. Hogy is tiltakozhatnál?
Nem szüntethetsz meg valamit, amit nem szándékosan alkottál. Sőt, amit nem is te alkottál. Megküzdhetsz a legnagyobb félelmeiddel, bárkivel, és bármivel... De ezt az érzést nem tudod legyőzni. A felszín alá söpörheted, elrejtheted. Azt szabad. És lehet. Néha még kell is. De magadat nem csaphatod be huzamosabb időn keresztül. Rád fog törni újra, és újra, az az eszméletlen vágy, hogy a közelébe legyél, hogy láthasd, hogy megérintsd... És mégse lesz soha semmi. Hiába a remény, hiába a könnyek. Ez az élet, és nem egy tündérmese. Valaki boldog, más meg szomorú. Ilyen az egyensúly. Mert nem csak te szereted. Más is. És ha viszonozná az érzéseidet, az valakinek hatalmas fájdalom lenne. Akkor is, ha te a világon semminek se tudnál így örülni. Talán ezért nem lehetsz boldog. Valahogy mindig te kapod meg a 'szenvedő' szerepét. Akinek a végén semmi se jut. Csak fájdalom és mély üresség. Amit nem tölthet be többé semmi. Semmi...

Ott, ahol valaha sár volt
virágok is nőhetnek,
úgyhogy én sem bánok meg semmit,
amit tettem.

Néha olyan jó lenne újból gyereknek lenni.. ha lehorzsolod a térded, az nem fáj annyira, mintha összetörik a szíved...

A lány, aki sebezhetetlennek tűnt, megtört. A lány, aki annyira erősnek látszott, összeomlott. A lány, aki mindig nevetett, most zokogott; aki sosem hagyta abba a próbálkozást, most végleg feladta…

Kérlek, csak egy kicsit, még egy kicsit maradj még.. csak amíg képes leszek arra, hogy elengedjelek

Üres a sátor, a cirkusz bezár, de a porond közepén egy bohóc megáll.
Most nem nevet, nem bohóckodik, kifestett arcán egy könnycsepp folyik.
Rájött, hogy nincs élete, bohócarca eggyé vált vele. Felhúzta a sátorlapot, kilépett a napra. S egy pillanatra felvillant az igazi arca.