Idézet(pio3 @ 2007. February 4. - 18:20)
Azt mondják a japán harcmûvészek, hogy a kard a kéz meghosszabbítása. Arany igazság. Tudok olyan illetõt, aki egy összecsavart újsággal vagy egy lakáskulccsal is képes lenne nagyon komoly sérülést okozni, de olyat is, aki egy puskával is veszélytelen.
A legjobb védekezés: Ne váljunk áldozattá. Erre külön tudományág van, a victimológia. Egy támadás elõtt rengeteg nonverbális kommunikáció történik áldozat és elkövetõ között. Ha a testbeszéded azt sugallja, nem éri meg téged megtámadni, akkor nagy eséllyel nem fognak. Tanulható? Igen. A küzdõsportok ûzõi - bár fizikailag is meg tudják védeni magukat - ritkán kerülnek veszélybe. Aki fegyvert hord - és tudja, hogy baj esetén gyakorlottan MERI használni, ritkán kerül bajba.
Paradoxon, nem???

Néhány évig aikidóztam (rég volt...), úgyhogy a mestereim jó részérõl elhiszem, hogy bármely eszközzel le tudnának teperni egy-két támadót. Szerintem tesiórákon pár hülye formagyakorlat helyett megtaníthatnák minden gyereknek, miképp szabaduljanak ki, ha megragadják õket. Nem azt tanulnák, hogyan verjék egymást bucira (az amúgy is fakultatív program szünetekben és suli után), hanem a szabadulás, menekülés alapjait. Hasznosabb lenne sok gyakorlatnál. A világ mindig is tartogatott veszélyes meglepetéseket, fel lehetne rájuk készülni.
A jó öreg viktimológia... potenciális áldozatok az öregek, a gyerekek, a nõk, akik elesettnek tûnnek, aki látványosan félnek, utálkoznak vagy provokálnak, satöbbi, satöbbi. A kiállás tényleg sokat számít, csak aztán az ember legyen úrrá az idegein, ha ténylegesen beüt a krach.
Fegyver: a gond az, hogyha valaki nem tudja, nem meri használni, akkor a saját fegyverével fogják megölni, képen fújni, sokkolni. Vagy az is szép, ha annyira berezel, hogy azt is ellátja árammal, aki csak a pontos idõ után érdeklõdik.