Eltűnt a gyermekkor a 21. századból

Na és persze mindenkivel egyetértek. Nekem is kb. mind meg volt cak a 9 nem. Mi is mindenféle ökörséget csináltunk és annak örültem, ha minél koszosabban mentem be, nem tudom miért olyankor úgy éreztem, csináltam valamit. Nekem is volt bunkerem, folyton kint voltam, homokoztam stb. És én nem csak a Facebookos farmomon ültettem ezt azt, vagy locsoltam a virágokat, hanem tudtam, tudom, hogy mi az!! Na tv már az én kis koromban is volt, de mi a barátaimmal, eljátszottuk, amit láttunk a tv-ben, boszorkányok voltunk, meg ilyenek!! És hát sajnálhatja az, akinek ilyen gyerekkora lesz.... Az én gyerekemet, majd tuti, nem így nevelem...

és Bunkerhercegnő vagyok, kisgyerek ismerőseimet szoktam boldogítani imádják

Nekem a 3 5 6 8 és a 9-es kimaradt De nembaj én elég sokat vagyok kint attól hogy még csak 12 éves vagyok !!

Lehet, hogy most csak azért mondom ezt, mert én is csak 15 vagyok, de szerintem ez nem olyan nagy baj. Egyrészt szinte az összes gyerek, akit ismerek, állandóan koszos, és szeretnek bújócskázni is. Az unokatestvéreim nyáron konkrétan 3 hónapig mezítláb rohangáltak, és kész trauma volt nekik, h el kellett kezdeniük a sulit cipőben. A másik meg, hogy régebben azért találtak ki a gyerekek maguknak játékokat, mert nem kapták készen, mivel nem volt. Mint ahogy számítógép sem. Ha lett volna, lehet, hogy a szüleink is ,,kockultak" volna... És a mai szuperhősöket nyilván azért utánozzák, mert ezeket ismerik, ez a ,,menő", de ez meg minden korban így van. És ebben a 10 dologban is van egy-két furcsa: Iránytűt készíteni. Oké, nem mondom, h mindenkinek van GPS-e, de ha térképet tud olvasni, kicsit többre megy vele. Oké, ha totál eltéved egy vadidegen országban, akkor nem sokra megy vele, de ennek nem sok az esélye. Pudingot csipegetni. Ez mit jelent? H kézzel egyék kanál helyett? És ha igen, az mire jó, úgy őszintén. xD

Sajnos nagyon sok igazság van a cikkben, aminek nem kéne így lenni. Amikor kicsi voltam egész nap kint voltam a tesómmal, és nagyon sok szép emlékem van ezekről a napokról.

9. nem volt az 5. meg fogjuk rá nem én építettem de volt kötélhintám szóval fél-ig emddig emg volt

Akkor mondhatom, hogy szerencsés vagyok, mert nekem ezek mind meg voltak.
Nyilván le szoktam ülni a gép elé, de évekkel ezelőtt még nem is volt számítógépem. Helyette napi rendeszereséggel jártam a játszótérre vagy parkba.
És nagyon igaz amit ebben a cikkben le van írva. Például ott van a 11 és a 6 éves unokatestvérem. Ők ha géphez kerülnek ők azon vitáznak, hogy ki játszon. Pedig nem ér annyit az egész.
Attól függetlenül szoktam még ki menni a levegőre

én még mondhatom azt, hogy volt gyerekkorom, pedig 16 éves vagyok. az unokatesómmal dombokon másztunk fel a sárban is, a kukoricásban bújócskáztunk, vizipisztollyan lőttük egymást, ugráltunk a stégről a balatonon, és még sorolhatnám. én örülök, hogy nem a gép és az egyebek előtt töltöttem a gyermekkorom, hanem összekovácsolódtunk a barátokkal és a családtagokkal az évek során.

Személy szerint én 10 éves koromig rá se bagoztam a gépre...inkább játszottam egy magam(mivel két idősebb fiútestvér már nem igazán vágyik már egy másik korszakba)mindig kreáltam magam,feltaláltam magam,hogy mivel is játszhatnék,sokszor voltam kint a szabadba általába az háziállatkáimmal töltöttem az időt de akkoriba max a TV-tem de azt is csak keveset.Most meg már 4 évesek nyomogatják a billentyűzeteket,és nem győzöm hangsúlyozni,hogy én 10 éves koromtól kezdtem el használni a gépet különben nem is nyúltam hozzá addig,mondom használtam mindig a fantáziámat,és mindig találtam valami örült foglalkozást ami egy gyerek fejéből ki tud pattani,emlékszem egyszer még egy bunkert is készítettem a házba...ha ezekre visszagondolok akkor már hiányzik a gyerekkorom.

Mondjuk a 9.-es az nem.

Én tíz éves koromig,max a paint-et használtam.Én jól megvoltam egyedül,vagy a tesóimmal Nem értem ezeket a mai 8éveseket -.-

Én ezeket szinte mind megcsináltam, persze nem egyedül.De ezeket a dolgokat ma is szívesen megcsinálnám.De szerintem 13 évesen már túl nagy vagyok sárpudingot enni.De bunkit építeni, vagy felfedezni még máig is szokásom, a barátnőimmel karöltve.:']

Régi szép idők. Nagyon jól megvoltam internet nélkül. Mennyit futottam, bicikliztem, hülyéskedtem a többiekkel.
A baromfiudvarról meg az jut eszembe, amikor bementünk az unokahúgommal, és egy kaptárnyi darázs csípett meg. Anyám úgy fájt, aztán jöttek az ecettel.
A kinti táborozás is nagyon fain volt. Áh, szép idők.

sajnos tényleg ilynek a mai gyerekek..igaz,hogy énse vagyok nyolcvanasévekbeli gyerek,mert a kilencvenes évek közepén születtem,de az itt felsorolt dolgokba mind részem volt,és 10éves korom körül nem a gép előtt ültem hanem a barátaimal játszottunk az udvaron.. nagyon örülök hogy normális gyerekkorom volt..

én 6 éves koromtól 12 éves koromig a nyár arról szólt hogy reggel kimegyek az udvarra (illetve lemegyek mert emeletes házban lakunk) játszok a barátaimmal (piknikezünk, focizunk, időgépet építünk, éneklünk, fogócskázunk, bújócskázunk, biciklizünk, fára mászunk, homokozunk,bunkit építünk, játszunk a kutyákkal/cicákkal) délben följövök, eszek, utána visszamegyek, és nagyon késő éjjel kiabál anyukám hogy jöjjek föl, de még akkor sincs kedvem. meg persze bent is játszottam, ha egyedül akkor babáztam vagy "főztem", a tesómmal meg legóztam, társasjátékoztam, bunkit építettünk.
még internet sem volt, ha tévéztem olyan filmeket néztem hogy vissza a jövőbe, ace ventura, stb, a mesék meg varázslatos iskolabusz, kockásfülű nyúl, franklin, vízipók csodapók, stb. ha számítógépeztem vagy a painttel rajzoltam, vagy játszottam az oroszlánkirályjal.
4 éves unokaöcsém már háborús játékokkal játszik. szerintem ez nagyon szomorú. nekem a gyerekkorom sokkal de sokkal jobb volt mint a mostani tini éveim. nem volt megfelelési kényszer, nem volt ilyen nagy nyomás rajtunk a suli miatt.. mostmeg ahogy fölnövünk minden olyan komollyá válik. pont nemrég néztem a kis hableány 2-t, mert az volt majdnem a kedvenc mesém, és azon gondolkodtam hogy "pff, az a legnagyobb gondja hogy nem mehet el a tengerbe? ezért akar világgá menni?" és akkor eszembe jutott hogy az ilyen meséket is úgy jó nézni ha az agyunkat visszakapcsoljuk gyerekbe. a mostani gyerekek olyan gyorsan felnőnek, szerintem ez nem jó :S egyszer hallottam egy 5 évestől hogy elege van már hogy ő már szakított Tomival, de ő nem érti meg hogy már nem őt szereti, hanem Zolit..... jééééé.... szóval.. ha nekem lesz gyerekem tuti hogy úgy fog felnőni ahogy én nőttem föl. igazából ha őszinte akarok lenni, én még most is inkább visszamennék gyerekbe. sokkal jobb volt :/

Én még emlékszek hogy régen elég sokat voltam fent amúgy tényleg elég rossz dolog hogy gyerekek már nem játsszanak kint.

jó cikk! És teljes mértékben igaz!

A cikk sok jó emlékre ébresztett rá...Gratula az írónak.

Nagyon jó cikk!! Én nagyon örülök, hogy még normális gyerekkorom volt! Jó max tévéztem, de hát az nem bűn! 9 voltam amikor apukám először hozott haza vmi nagyon régi számítógépet és csak 2 évvel később ismertem meg az internet világát! Mind ez 7 éve volt!

De jó cikk!
Én a 2.; 4.; 7. és a 8-at nagyon szerettem