Megnéztem a Minor Charactert és mit ne mondjak, ez egész furcsa lett. DT jól alakított, mint mindig de itt ..ez durva. Nem értem.

Tehát barátunk szellem volt végülis, vagy csak a film utolsó pár percében. Engem a Dorian Gray arcképe című könyv történetére emlékeztetett valamiért. A műsor csak 26 perces és szinte semmit nem csinált benne csak lesett a tükörbe vagy maga elé, öltözött meg whiskyt ivott, de azt nagyon lassan. Valahogyan ez a karakter távol állt tőle de mégis közel, annyire Davidesnek tűnt, de mégsem. Does that make any sense?

A barna felsője meg a sapkája borzasztó lett, szerintem az övé volt. A barna pulcsiját a Single Fatherben viselte. Barátunk olyan monológokat vágott le, hogy az csak ihaj. Pont a Hamlet jutott eszembe mikor néztem ezt a filmet és most, hogy megnéztem az első részt, olvasgattam kritikákat és azokban is hasonló dolgokat írtak. Nekem kicsit zavaros, talán meg kellett volna várnom hozzá a feliratot

Eh. Elég sokat hagy a nézőre kedves Will Self, sokféleképpen lehetne magyarázni a látottakat. A főszereplő öltözés, evés, whiskeyzés közben vagy tükörbe nézve elmeséli, hogy 2 évvel azelőtt elment a haverjaival vacsorázni meg ébedelni. Nekem meggyőződésem, hogy a csóka, aki meghalt a film végén rossz ember lehetett vagy meleg, ahogyan a kedves felesége sem volt szent. Mármint ő meleg volt. Szerintem. Nem tudom biztosra és senki sem tudja.

Figyelem a többiek véleményét de mindenki másképpen látja a történteket. Egy valami viszont biztos, ja nem, kettő. Először is, barátunkon nem volt smink. Néztem a filmet és egy úgy tűnt, mintha előtted állna a sorban, ruhát próbál és megnézni a tükörben. Bennem ezt az érzést keltette. Nem csudálom, hogy zagyvaságokat beszélt, akár szellem volt, emlék vagy skizonfrén volt, fél üveg whiskeyt ivott meg, először nagy öblös bögréből, utána meg az üvegből. Életemben nem láttam még DT-t hányni és bedőlni a piától. Már ha az ott ő volt és nem a szelleme, másik énje vagy mittoménmi. Kettő. D sokat fejlődött és ezt most nem csak azért mondom, hogy fényesítsem, hiszen tudjátok, hogy a St Triniansban nyújtott teljesítményét is lehúztam és le is húzom, ha megérdemli. A monológja olyan tiszta és érthető volt, 100%-os beleadással, mint egy színházi monológ és most a szemöldökét is alig emelte fel

mégis annyi érzelmet mutatott. Dammit David, dammit.

Egyik pillanatban még olvadoztam meg ámultam, hogy mi a fene, következő jelenetben pedig sírtam. Ez egy nagyon lassú, nagyon nem hiperaktív DT volt, ami nem ő, de mégis a tulajdonságai és beszédstílusa alapján az bizony DT. Melankólikus feje volt és nem volt benne szexi de ettől függetlenül.. WOWZERS. Levett a lábamról, tényleg.
Remélem ez nem vette el a kedveteket attól, hogy megnézzétek.