A depresszióból való kilábalás — és annak megelőzése

vasareka8 köszönöm, eléggé felnöttesen megfogalmaztad a dolgokat. Szerintem ne bántsatok senkit. Többen is visszaírtak, hogy őket is sokat csúfolják. Én azt mondom, hogy ha piszkálnak ne törödj velük. Tudom, hogy nagyon nehéz, de keres olyan embereket akikkel normálisan tudsz néha beszélgetni. Nem kell őt egyből legjobb barátnak fogadni de már az is jó kiinduló pont ha valaki látja, hogy nem vagy olyan, mint amilyennek a többiek beállítanak. És elöbb-utóbb úgyis megunják. Lássák csak, hogy lepereg rólad. Gondolj arra, hogy azért bántanak, mert még ha például ducibb is vagy, azt hiszik, hogy gyengébb lelkileg. Gondolj csak bele, hogy nekik vajon milyen életük lehet, hogyha minden napjukat arra pazarolják, hogy veled foglalkozzanak, pedig nyilvánvalóan nem közeledni akar feléd, nem a barátod akar lenni. Ennek így mégis mi értelme van?! Csak mosolyogj rajtuk. Nekem ez volt a technikám. Nem kell visszaszólni de állj ki magadért. Mindenki fél valamitől, mindenki szeret valamit, mindenkinek vannak rossz napjai és mindenkinek van olyan tulajdonsága amit utál magán(jobb esetben). Szóval ne sírj, mert azt hiszed semmi vagy hozzájuk képest. Sőt, valószínű, hogy jobb ember vagy/leszel, mint ők. Ez csak erösebbé tesz téged. Se a való életben se az interneten ne keveredjetek veszekedésbe. És ne adj Isten ne fajuljon erőszakig a dolog. A szülőket tényleg csak a végső esetben vonjátok be, mert azt fogják hinni, hogy ennyire gyenge vagy és anyucihoz futsz.
Az utálkozó emberekről csak annyit: nézd meg egyszer őket. Számtalan hibát fogsz találni bennük. Ha nem is a külsejükön akkor a személyiségükben vagy az életükben. Az egész csak téged tesz erősebbé és késöbb még meg is köszönheted nekik. Felkészítenek az életre míg ők valószínüleg a saját ki beképzelt tündérmeséjükben élnek.


Pontosan, énis így gondolom. Ezek szerint te ismered a könyvet, szóval elárulom, hogy bár imádom Hannah karakterét lelkileg iszonyúan gyenge lehetett. Szerintem minden tini átmegy az ilyeneket. De a könyv hangulatát és a gondolat menetet imádom. Tökéletes a történet csak kár, hogy a lány mégis meghal a végén. De persze enélkül nem lett volna hatásos a könyv. Azt mutatja be, hogy figyelni kell mit teszünk a másikkal. Mert tudatosan és akaratlanul is megbánthatunk valakit. Senki nem tökéletes és nem kell elitélni azokat akik nem olyanok, mint te. Lehet, hogy ők is elitélnek téged, és lássuk be mindenkinek rosszul esik az ilyen. Szóval nem kell itélezni. Amíg nem tudjuk, hogy min ment keresztül az illető és nem ismerjük a gondolkodását. Persze vannak "érdekes" emberek akik tetteit mégcsak fel sem tudom fogni épp ésszel, de ezeket jobb elkerülni.

Karina197 persze, sőt! Nagyon jó cikk lett csak sajnos nem sokszor használnak ezek. Jó lenne ha ilyen könnyen megoldódnának a dolgok...

ezek hasznos tanácsok

Nagyon jó, hasznos cikk lett! Gratulálok!

Köszi a Cikket !
És , énis át éltem sajnos már pár dolgot
, de én nem tartom magamat depressziósnak ! Engem a súlyommal szoktam "szekálni" a suliba szerencsére nem , csak egy lány , aki egy bekébzeld majom , és egy versenytársat lát bennem . Inkább a családom szokta mondogatni hogy vigyáznom kéne... és már nagyon idegesít. Engem régen szekáltak a suliba , de szerencsére csak 2 eset volt , most már szerencsére 3 éve nem szekáltak semmivel.Szóval én szerencsésnek mondhatom magam . Úgy gondolom , hogy , mindenkinek vannak rossz időszakai az életben , de ezeket lekell győzni ,és az idő végül mindent begyógyít. nem kell a gyógyszerekhez meg ilyesmihez nyúlni !

Erről tudnék énis mesélni.. nagypapám nyáron halt meg ez volt az első csapás. már itt teljesen magamba zuhantam. a suliban egy ideig senki nem szólt hozzám "utáltak". elég sokáig vagdostam is magamat de erről már szerencsére leszoktam:) és már egész jól vagyok:"))

Igen,én is elég gyenge személyiségnek ismertem meg Hannah-t.Az elején túl dramatikusnak tartottam az egész történetet de sikerült elgondolkodtatnia az életről.Ezért szerettem meg annyira a könyvet és egyben Jay Asher írói munkásságát is.
Szerintem mindenkinek el kell/kellene olvasnia a könyvet,mert nagyon sok mindenre ráébreszt egy fiatal lányt vagy akár fiút is leköthet. Én azóta másképp látom a világot,és igyekszem nem előítéleteket gyártani és egy kicsit okosabban élni.
Ezt mind Hannah-nak köszönhetően,hiszen a karaktere nagyon szimpatikus..ezért is számítottam valami szebb befejezésre,de ahogy te is mondtad Hannah halála nélkül,a könyvnek nem lenne mondanivalója.

Én is eléggé depis vok de ez leginkább az antiszocializmusomból és a kisebbségi komplexusomból fakad.

Sajnos nekem is kellett találkoznom ehhez hasonló jelenséggel. Hál' égnek, nem velem történt ilyen, de egy közeli ismerősömmel - pontosabban a legjobb barátnőmmel. Én először észre sem vettem a dolgot, mert ugye nyolcadik után külön iskolába mentünk, ő a város jobb- én meg a bal oldalára járok mai napig is iskolába. Nem igen találkoztunk, és csak leveleztünk. Persze nem tűnt fel, hogy annyira rosszul lenne, mert..hát, hogy is mondjam?! Szereti a dolgokat szépen, rendesen eltúlozni, így a levelekben észre se vettem azt, hogy probléma van, persze nem gondoltam a legrosszabbakra, de mikor fél év után találkoztam vele, totál leapadt a képemről a mosoly. A csaj eléggé kiakadt, persze a pasija miatt, alapból ezen túl lett volna elég hamar, ha nem annyira érzelmes, de mintha az összes szappanoperát összeraknánk, olyan sok érzelgősség van benne, hogy egyszerűen nem hogy nem aludt, de még enni sem evett, és már annyira túlzásba vitte a fogyókúrát, hogy szerintem anorexiás is lett, mindez 0,5-1 év alatt. Úgyhogy óvatosan kell báni az ilyen dolgokkal.

Tényleg néhol kicsit túl dramatikus, de letehetetlen.
Szerintem, maga a történet sosem fogott volna meg Clay nélkül. Elöször nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy ő az olvasok "szeme és fül" de a végére, többszöri olvasás után megszerettem. Sokkal jobban, mint Hannaht.
Az egyetlen gond a történettel a néhol nevetséges okok. Mint elöbb írtam ilyen dolgokon szinte minden tini átmegy. Hannah mintha sajnáltatni akarta volna magát és okolni valakit. Annyira nem éreztem, hogy a történet során, hogy "fejlödött" volna, azaz depisebb vagy akárhogyan más lett volna. Ezt bántam csak... meg azt a befejezést a Skye-jal(Skye számomra olyan volt, mint egy Hannah 2). Érdekes volt, de nekem is a kedvenc könyvem.
Szerintem kötelező olvasmánynak kellene lennie... néhány könyvnél egyértelműen hasznosabb. Bár ahogyan az Jay írja a végén lehet, hogy pár fiatalnak nagyon sok lenne és több bajt okozna, mint hasznot.

Nekem elsőre nehéz volt olvasni,de a gondolatmenet és talán a drámaisága volt az ok,arra,hogy ne tegyem le míg nem olvastam ki.Clay számomra a józan emberi gondolkodást jelentette,miközben olvastam. Hannah inkább drámaibb volt,és sokszor túlzásokba esett. De mi tini lányok hajlamosak vagyunk túlzásokba esni.Bár magamat ismerve ,nem mentem volna el addig mint Hannah..és kicsit megrázott a vége.
De tényleg hasznos infókat kaphat bárki,aki olvassa a könyvet akár felnőttről vagy tinédzserről beszélünk. Ugyanakkor a fiúk számára Clay karaktere szimpatikussá válhat,tehát mindenkinek ajánlanám.(:
A kötelező olvasmány ötletet pedig támogatom,sokkal jobban megfogott mint az eddigi könyvek,amiket olvastam.

Iszonyú jó cikk, akárki is írta igazából. Nagyon tetszik, mindent megfogalmaz, mindent elmond, ami fontos, és amiket bár magunkban mindig is tudtunk, azért jó megerősítnei, hogy igen, ez így van. Én szerencsére egyik fajta bánatban sem szenvedek, bár szerelem terén egy kicsit szomorú vagyok, de az nem lényeg. Nagyon jó komolyan, hogy ilyenek is kerülnek fel erre az oldalra, hogy vannak még az interneten érdemi dolgok is, nemcsak valóvilágos cikknek csúfolt írományok, amelyek ezekről a hülye, műveletlen emberekről számolnak be, körülbelül a "ki mikor ment wc-re?" szinttel. Jó, abbahagytam a valóvilág cikizését. Rátérek helyette a lényegre. Szóval, tényleg nagyon tetszik a cikk. Van mondanivalója, értelmesen van megfogalmazva, tartalmas és hasznos minden kamasz számára. Lehet, hogy (ne adj' Isten) egyszer én is ilyen helyzetbe kerülök majd, és akkor nagyon hasznos lesz ez a cikk - bár nem mintha már most ne lenne az. Viszont a cikk mellé kell a család. A családodra mindig számíthatsz, jobban, mint a barátaidra, mert azok megunhatnak, otthagyhatnak, stb... de a családod mindig melletted fog állni. Köszönöm a cikket!

Tényleg, ránk erőltetik ezt a megfelelési kényszert, van, hogy a szülők sem veszik észre, hogy semmi nem jó nekik, amit a gyerek csinál. Meg ez a továbbtanulási kérdés: hogy jaj, felvesznek-e ide? Bla bla bla. Csak a suli körül forog a világ. Könyörgöm, nem várhatják el, hogy egy kis tizenéves csitri (igen, én is az vagyok) eldöntse, hogy mit akar kezdeni az életével, meg konkrét céljai legyenek. Akinek van, (nekem is van, de kitudja mi lesz belőle) annak tök jó, de ezt nem lehet elvárni. Én azt mondom, teszek rá, más mit gondol, azt csinálom, amit én szeretnék, ami nekem jó, mert én tudom, hogy mire, és mennyire vagyok képes. Szóval én csak a sulira vagyok mérges, a többire is azt mondom, mindenkinek pofára kell esni egyszer, hogy tudja, hogyan kell felállni, akár szakításról, vagy bármiről is legyen szó. Magunkat meg idővel ell kell fogadjuk, mert tényleg nem lehet senki sem tökéletes.
És tényleg nagyon jó cikk.

Az iskolában való teljesítés miattit, abszolút megértem, volt egy osztály társam akitől elvárták, hogy kitűnő legyen, de ha mondjuk egy dolgozata 4esre sikerült, (mert annál rosszabb jegye nem volt) akkor ő automatikusan elkezdett sírni, mert, hogy otthon ezért lefogják szidni... Szerintem ez a legszörnyűbb, amit csinál egynéhány szülő, mert nem várhatják el, a gyerektől, hogy minden ugyanolyan jól menjen neki minden, nyilván örülnének neki, de ilyen sajna nem nagyon van...
A másik ami mindennapos az az iskolai piszkálódás. Aminek sok esetben az lesz a vége, hogy a lelkileg terrorizált illető véget vet életének...A másik kifejlet meg az amikor depis lesz az illető. Ezeket a lelki bántalmazásokat meg nem értem, hogy miért jó. Nyilván aki ezeket csinálja nem esne jól neki sem, csak nem gondol bele, mert, hogy mondván,˝velem ilyen úgysem történhet˝. Pedig igen csak nem gondol bele...
A családtag elvesztésén nincs mit magyarázni...Az tud a legfájdalmasabb lenni,tudom milyen 2rokonom vesztettem már el és nagyon fájt. De néha az eszembe jut ki sírom magam és jobb lesz. Az is jó ha van kivel megbeszélni.

Egyébként jó cikk lett, a tanácsok is hasznosak,(ezt mondom mint kívül álló), de aki valóban ilyen depressziós szituációban van, az más képp látja a dolgokat, és ezektől nemfog kilábalni a depiből. Csak is ő segíthet magán, de ahhoz tényleg elszántság kell, vagy szakember, de ő sem tus segíteni pár esetben...

Szerintem jó cikk lett:). Engem is néha elkap a depressziós hangulat valamikor hónapokig tart:/.

nagyon-nagyon jó cikk lett...nekem is van egy kis ilyen dolog...de szeretném megoldani...

jó cikk lett és hatásosakis gondolom:)

Jó cikk

én tudom milyen dolog a depresszió, én is voltam már ilyen helyzetben a sok stressz miatt, és két évig kellett pszichológushoz járnom...sokan csúfoltak emiatt, de én tudtam, mert elmagyarázták, hogy ezen semmi szégyellni való nincs és én még akkor kicsi is voltam ráadásul, még csak 10 éves voltam mostanra viszont már semmi bajom nincs, ha most a szokottnál szomorúbb vagyok akkor rock-ot hallgatok és rajzolok vagy csinálok magamnak valami kaját, ezek remek időtöltésnek bizonyulnak minden körülményben, nálam bevált aki szeretné próbálja ki, mert egy-két jó kis zúzós rock zenénél másra nincs is szükség, elvégre néha tombolni is kell

Tényleg nagyon jó cikk lett és tetszenek a tippek is,majd kipróbálom..