A depresszióból való kilábalás — és annak megelőzése

Mikor a cikk elejét olvastam,kételyek támadtak bennem. A depresszió a tinédzserek körében nagyon elszaporodott. Véleményem szerint,két fajta 'depresszió' jelenik meg napjainkban. A valódi és a megjátszott,az utóbbit nem igazán nevezném depressziónak,köznapi nyelven "önsajnáltatásnak" inkább.
Mivel én is tini vagyok,tudom mennyi problémával jár ez a kor.Az iskolai stressz az hogy ,olykor magunkat sem értjük;hogy össze veszünk a barátainkkal,családtagjainkkal és mindig úgy érezzük,hogy nincs helyünk a Világban nagyon tönkre teheti egy fiatal felnőtt lelkét.. és akár megpecsételheti egész sorsát.
Számos probléma jelenik meg a mai Világban,ami miatt valaki depresszióssá válhat.Sokakat az tesz tönkre,hogy egyedül vannak és vannak akiket az,hogy a folytonos piszkálódások középpontjába kerülnek.Ez lényegében a mai társadalom hibája,mert ma már semmi sem normális,ahogy a tinik sem.Egyre kisebb dolgok miatt képesek kiborulni az emberek,és örült dolgokat tesznek.Sokszor a semmiért,sokszor azért hogy figyelmet kaphassanak.Ez az a dolog,amit rettentően elrontottnak tartok..hogy ma már mindenkinek csak a saját érzelmei/érdekei fontosak.Az igazi depressziót nem írjuk ki a Facebook-ra.Az igazi depresszió számomra egy mély,lelki állapotot jelent,nem pedig Facebook állapot frissítéseket.A cikk írója igazán jól leírta gondolataimat tehát ezt nem is ragoznám tovább.

pseudovirus szerintem teljesen igazad van. én is "imádom" a fészbuk-depiseket. egyszerűen nem tudom elhinni, hogy komolyan muszáj sok embernek ez az önsajnáltatás, feltűnési viszketegség. beteges. .__. a cikk tetszik. igazán lényegre törő és megmutatja van kiút, ha akarja az ember azt. nincs olyan, aki ne élte volna át valamelyik depresszió fajtát vagy ahhoz közeli élményt. és az tényleg nagyon fontos, hogy legyen valaki az adott személy mellett. rettentő sokat tud segíteni egy támasz. tanulságos érdemes elolvasni.

Hasznos cikk lett

pseudovirus: Köszönöm. mindent leírtál abból amit írni akartam. Amúgy nagyon jó cikk.

higgyétek el, pontosan tudom, milyen az, amikor az egész világot egy kupac sz@rnak látod, de ebbe ne menjünk bele. a végére odaírtam, hogy ezek csak saját tanácsok, és én mindegyiket átéltem. még ezt is írtam a végére, hogy nem biztos, hogy mindenki talál itt tanácsokat. ezeket tényleg általánosságban írtam, mert nem tudok mindenkinek a saját kedvére írni, főleg, hogy nem is ismerlek titeket.

azért köszi annak, aki szerint nem annyira rossz

pseudovirus teljes mértékben igazad van. És sokatoknak is. Utálom azt aki trendből vagdossa magát és azért "depressziós" lesz, mert egy helyes fiú nem fordult utána az utcán. Ez annyira szánalmas.
Voltam már depressziós, és megint úgy érzem lesz egy mélypontom. Lelkileg nagyon sokáig üresnek éreztem magam, egy senkinek, úgy gondoltam nekem semmi nem sikerülhet, mindenki jobb nálam, senkinek nem vagyok elég jó és senki nem szeret. Múlt időben beszélek, de sajnos néha még mindig előjön ez a dolog. Nagyon sok embertől próbáltam segitséget kérni, egy kis ideig azthittem megértenek. De nem... igazából sosem érdekeltem őket, csak magukkal foglalkoztak. Önzők voltak... bár lehet, hogy énis az voltam, mert segítséget akartam kérni tőlük.
Azthittem, hogyha valaki megérti a problémámat, hasonlón megy keresztül akkor kölcsönösen segithetünk egymásnak. De ez mindig egyoldalú volt. Ne értsetek félre, voltak emberek akik segíteni akartak, de Ők is csak ezeket a sablon dumákat lökték amik ide vannak leírva. A végére rá kellett jönnöm, hogy csak én vagyok ott magamnak. Amikor kerestem valaki, hogy ott legyen nekem senki nem volt ott, amikor ezzel felhagytam hirtelen mindenki játszotta a pszichológust. Ezerrel mondogattam nekik, hogy jól vagyok, de ők megvoltam róla gyözödve, hogy nem. Ezzel azt a kevés időt is elrontották amikor éppenséggel jól éreztem magam.
Nem akarok kisregény írni, csak azt akarok mondani, hogy, ahogy sokan írtátok, ezek nem igazán segítenek. A rossz kedven talán...
Én büszke vagyok magamra, mert sikerül valamennyire legyőznöm ezt és büszke vagyok a sebhelyeimre(hogy Demit idézzem). Sokkal nehezebb volt az életem bizonyos körülmények miatt, mint másoknak, de sosem mondtam ki(persze, senkinek nem tökéletes az élete). Nem akartam magam sajnáltattni magam, mindig megpróbáltam kihozni belöle a legjobbat. Nem értem az embereket akik egy 2 hete ismert fiú nevét a kezükbe vésik, akik kijelentik 40 ember elött, hogy depisek és öngyilkosak leszenk, és akik facebookra pakolják ki a 'legféltetebb érzéseiket', közben meg drogoznak és tényleg majdnem megölik magukat. Sajnos több ilyen embert ismerek.
Nekem a naplóírás és a zene segített, bár sosem érdekel az írás és sosem volt tehetségem a zenéhez. Vannak számok amiken még mindig tudok sírni, pedig tudom, semmi értelme. Vannak a naplómba olyan hülyeségek, hogy néha röhögnöm kell magamon és vannak amiken megint elkezdek sírni, mert eszembe jutatja azt a bizonyos dolgot. Világéletemben imádtam naplót írni, nagyon vicces visszaolvasni a gyerekkori írásaimat. Sőt, ahogy elöbb irtam még a pár hónappal ezelöttit is.
Így a végére Jay Asher Tizenhárom Okom Volt c. könyvét ajánlom mindenkinek. Oké, nem annak aki depis de szerintem nagyon tanulságos. És bocsi, hogy ennyit írtam, gondolom senki nem fogja elolvasni.

@Rekahhh én elolvastam, minden kommentet elolvastam. igen, hát ez így van, a legtöbb embernek csak akkor kellünk, amikor minden a legnagyobb rendben és nekik van szükségük ránk. ebbe én már beletörődtem. igazad van, ez inkább a rossz kedvre íródott, dehát legalább egy kicsit csak segíthet...

Ezt a könyvet én is olvastam,és a hideg rázott miközben olvastam.Fantasztikus a gondolat menet és az írás mód is!
Szerintem nem írsz hülyeségeket,sőt nagyon jól látod a dolgokat.Tetszett a kisebb "regényed"amit ide írtál.
Lényegében mindannyian ugyan azt tapasztaljuk meg,mikor mély ponton vagyunk..azt,hogy az Élet egy hegy mászás,és a legmagasabb csúcsokat egyedül kell meghódítanod.
És sajnos vagy nem sajnos,de senki sem segíthet az önmagunk elleni harcban,értem itt depresszió.

Hát ez velem is megtörtént rengeteg szörnyű dolog ott éltem át piszkálódást vagy hogy nem szeret az akit én meg hogy sokáig egyedül éreztem magam de néha is érzem ezt . Régen nagyon sokan piszkáltak hogy csunya vagyok meg stb bár régen nem érdekelt de inkább most jöttek ki rajtam ezek a dolgok az önbizalmam sajnos a padlón van . És ez miatt nagyon sokat sírtam már azon kiborulok ha valaki azt mondja nem vagyok szép vagy beszólnak nem bírom az ilyen dolgokat . Nagyon érzékeny vagyok és sokszor elbőgöm magam . De mindenki jön hülye dumájával hogy "szólj vissza " vagy hogy " Ne foglalkozz vele " de nekem ez nem megy ...:/

Small Selena
Én is így vagyok ezzel. Az egyik legjobb barátom tavaly év végén ballagott el és most visszajött a suliba, hiányoztunk neki, búcsúzott is, mert kiköltöztek Németországba. Én is elköszöntem volna tőle, de egy pár osztálytársam (nagyon "kedvesek") nem hagyták. Kedvenc tevékenységük az, hogy engem fiús viccekkel idegesítenek. Oké, mondhatják, hogy csak vicceltek, de ugye minden "csak vicceltem" mögött van egy kis igazság. Állandóan ezzel piszkálnak és már nagyon zavar! Szerintük túlreagálom, szerintem viszont nyugodtan kikérhetemk magamnak a vicceiket. Idézem Facebook-ról név nélkül. X (kommentelnek egy barátnőnkkel): Szandi a férfi, nem én! nem ez az első ilyen eset, még a suliban is csak az ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulásait hallgatom. Y (vele nagyon jóban vagyunk)megvédett, hogy mi lesz, ha meglátja, meg hogy, X milyen köcsög ribanc...Az önbizalmam így is a padlón van (testalkat), ezekkel a hülye viccekkel a lényemben sértenek meg. Mondhatják, h ne foglalkozzak vele, de nem megy :/

Y arra gondolt, hogy X a "köcsög ribanc", félre ne értsétek nekem

Szerintem tök jó cikk lett biztos sokat készültél rá !

Rekahhh: Egyátalán nem írtál sokat, csak éppen annyit, amennyibe bele tudtad foglalni az érzéseidet. Én vlgigolvastam a hozzászólásodat, és nagyon sajnállak. Tényleg nagyon pocsék lehet ez a depresszió dolog. Én még személyesen nem találkoztam vele, nagyon fiatal vagyok, 10 éves, de hozzá hasonlóval már igen. Pl. Én és még egy másik lány az osztályomból, mi vagyunk az osztály "nagylányai", ezért hogyha egy rossz szót szólunk a többiekhez, pl. lemajmozzuk, vagy lehülyézzük (amit mindenki csinál az egész suliban) már kapjuk a hülye figyelmeztetéseket. Ez már annyira idegesített, hogy mikor hazajöttem a suliból, egész délután bőgtem anyumnak, hogy miért mindig csak velünk kivételeznek?! Hogy őszinte legyek, még most is padlón vagyok tőle.
Small Selena .: Amikor valaki így idegesít, hogy azt mondja neked, hogy csúnya vagy, húzz be neki egyet, hogy szálljon már le rólad. És ha azután is csinálja a baromságait, akkor szerintem fordulj a szüleidhez, rendezzetek valahol egy találkozót, hogy a szüleid mondják meg neki, hogy hátrébb az agarakkal. És a szüleid után kizárt dolog, hogy folytatnák. Bízz bennem, szerintem ez hasznos lenne.
AmyTurner: Hát igen. NAgyon idegesítők lehetnek ezek a "viccelődők". Bár én is sajnos ehhez a csapathoz tartozok, valamilyen értelemben. Olyan értelemben, hogy az én osztályomban is van egy lány, aki táncórákra jár, és egy fiú a suliból is jár vele együtt. Hát én a csjokkal akkor szívatom, amikor alkalmam van rá. Pedig akár hiszed, akár nem, ő az egyik legeslegjobb barátnőm az osztályból. Ez most furcsa neked. Minig azzal szívassuk, hogy hogy állnak a bolgok Marótkával?(Marótnak hívják a fiút) Ilyenkor jól megcsapdos, amin monduk röhögök mindig, de egy alkalommal betelt neki a pohár és elkezdett sírni. Azóta többet nem nagyon szívatom ilyesmivel.

szerintem nagyon jó cikk lett.

vasareka8, tényeg furcsa egy kicsit Ti mióta szivattátok? Gondolom, egyébként nagyon jó barátnők vagytok, te legalább abbahagytad, mikor elkezdett sírni. Ők nem... mondjuk, nem látták, csak mikor beszéltünk Skype-on, akkor mondtam nekik, h úgy örülök, h ilyen barátaim vannak, akik két éve csak ezekkel a marhaságokkal tudnak kommunikálni. Erre bezzeg megsértődtek, amikor pedig X-nek azt is elmondtam, hogy (szégyen, nem szégyen) sírva ülök a gép előtt, hála nekik, szinte leharapta a fejemet számítógépen keresztül! Kb három évvel idősebb vagyok nálad, mégis, szerinted mit csináljak?

Hát mi is elég régóta kezdtük. Tehát most vagyok negyedikes, és kb. második végétől. Ez a kiborulása most volt, a téli vakáció élőtti utolsóelőtti héten, ha jól emlékszek. Hát, amiket itt elomndtál, azok alapján elég diplomácia hiányuk van a "barátaidnak". A szüleidnek beszéltél már erről? Tudod, a szülők mindent megtesznek a gyermekükért, szerintem nálatok is így van. Mondd el nekik, hogy ez már mennyire az idegeidre megy, és szerintem ha közösen letárgyaljátok, akkor azok a jó barátok egy szülői figyelmeztetés után már leszállnak rólad. Ha mégsem, akkor nagy baj van az agyukban. Ha még bármi gondod, problémád van, nyugodtan fordulhatsz hozzám, ha tudok segítek!

AmyTurner:Ja hát igen nekem is ezt szokták mondani hogy jajj ne vedd komolya meg minden de én még is annak vesszem :/... Hát nekem is a testalkatal van bajom de nem tudom ink most jöttem rá hogy lehet hogy igy vagyok jó de lehet hogy lekennem adnom pár kilt :/

vasasreka8:Bár nekem még azt is mondták hogy lehet hogy az emberek azért ilyen parasztok velem mert én is az vagyok velük mert hát nálunk is van egy csaj mindig piszkáltunk barátömék még most is de én már nem tök rendesen beszélek már vele neten és tényleg nagyon rendes bár rájöttem hogy mostanábba ink csak nem százas gyerek piszkál de ez tényleg szánalmas .
Meg lehet hogy ez neked rossz lesz de szerintem azért nem kellet volna piszkálni barátnödet mert azért a legjobb barátnöd nem?

A mai tinédzserek szánalmasak. Nem mint ha én olyan öreg lennék, de alig két év alatt sok mindent megtanultam. Szerintem nincs olyan, hogy csúnya, nem igazán. Mindig mindenkinél lesz csúnyább, de szebb is. De ez az egész akarat kérdése.. minden emberben van valami szép. Csak ki kell nyitnunk a szemünket, és jobbam megnézni az illetőt. Persze vitákban könnyebb azzal jönni, hogy "ne ugass, dagadék, fogyjál le" mert akkor ugye hű de nagy menő vagy, hogy bepofáztál valakinek - de ez szerintem szánalmas, és csupán annyit jelent, hogy az adott emberben a szerencsétlen nem talál más kivetnivalót, így hát a külsejével piszkálja X.Y-t.
Engem is sokáig cseszegettek, mert tudták, hogy ez a gyenge pontom, szóval kihasználták, amikor vitára került a sor. Most már? Leszarom, és érdekes.. hozzám sem szólnak a hülye gyerekek. Nem kellett ehhez dilidoki segítsége, egyik nap kiöntöttem a lelkemet a legközelebbi barátaimnak, és elgondolkoztam azon, hogy ezek a kis senkik 10 év múlva sehol sem lesznek, és nincs értelme rágódni a próbálkozásaikon.
Egyébként egy ideig én is úgy voltam vele, hogy hazajöttem, bőgtem, tomboltam, lenyugodtam, és mikor dühös voltam,elküldtem a p-csába azokat, akik jöttek folyton ugyanazzal a dumával, hogy "ne foglalkozz vele, szólj vissza, ne hagyd magad", de most már látom, hogy teljesen igazuk volt. A lányok mostanában csúnyának érzik magukat, mert ha nincs rajtuk öt kilónyi vakolat, és nem tökéletes az alakjuk, összeomlanak - elvégre a tévében is csak ezt látni. Bomba nők, iszonyat jó alakkal, szép arccal.. De ők sem olyanok élőben, mint a tévében, és a képeken azért.
De azért az meglepő, ami itt megy. Olvasom a kommenteket, és tiszta fiatalok vagytok, és máris ilyen problémáitok vannak.
Nagy ügyet egybként soha ne csináljatok belőle. Intézzétek el ti. Ha hívjátok a szüleiteket, akkor azért fognak titeket csesztetni, mert "anyuci,apuci kicsi lánya". Nekem az egyik osztálytársam ugatott be napi szinten, de főleg akkor, amikor a haverjaival volt, én meg egyedül, mondjuk hazafelé. Egyszer ugyanazzal a busszal mentünk, felszálltam, pofázik. Odamentem hozzá, és akkorát lekevertem neki, hogy azóta kétszer is meggondolja, h mit mond nekem. Jól teszi.
Az erőszak nem mindig megoldás, persze. De azért egy próbát megér. xD
Én nagyjából túl vagyok ezen a nagy depresszión, most próbálom összeszedni magamat, és végleg elfelejteni azt, ami a múltban történt, hogy ők is elfelejtsék azt, hogy egyszer magamra vettem amit mondtak. Tanácsokat ezen kívül én nem tudok senkinek adni, elvégre ez mindenkinél máshogy zajlik le. De nálam sokat segített az, hogy kiönthettem a szívemet a barátaimnak,családomnak, vagy hogy a bánatomat írásba fojthattam, illetve zenét hallgattam.
De ha 1 ember beszól nektek a külsőtök miatt, szerintem ti a személyiségét kritizáljátok, elvégre abban bőven lesz mit, és nem süllyedtek le annak az emberkének (vagy emberkéknek) szintjére.

Jó cikk lett:)...én is küzdök depresszióval meg öngyilkos hajlammal:/...osztályban minden hülyeségért belém kötöttek,meg akartak verni,megfenyegettek:S...otthon is sokat veszekszem a családommal akik olyankor elhordanak mindennek....ilyenkor mindig magamba fordulok és nem 1× akartam véget vetni az életemnek:/:S...a sok csalódásaimról nem is beszélve...lehet, hogy én is szánalmas vagyok,de először meg kell ismerni 1 depressziós tini életkörülményeit,aztán utána ítélkezni.Sajnos sokan vannak, akik csak azért csinálják a vagdosást stb,mert azt hiszik ezzel "menők".Pedig sokan nem figyelemfelkeltésből csinálják ezeket a dolgokat...:/
Nekem szerencsére van 2-3 igaz barátom, akik mindig megállítanak,ha valami hülyeséget akarok csinálni,meghallgatják a gondjaimat és segíteni akarnak...