A depresszióból való kilábalás — és annak megelőzése

A depresszió a tinédzserek körében nagyon elszaporodott. Hogy mi is okozza, és hogyan lábaljunk ki belőle? A cikkben pár tapasztalatot elolvashatsz.
A teljes cikkhez kattints ide!

Szomorú,hogy manapság mennyi depressziós ember van :/

Ez mind szép és jó, van benne sok igazság, de az az ember, aki TÉNYLEG depressziós, az teljesen máshogy látja a világot és lehet írni okosságokat, meg mondani, attól csak rosszabb lesz. Az ember önbizalmát kell erősíteni mindig, nem egyedül hagyni a másik felet, el kell terelni a gondolatait. Azzal, hogy lököd az okos-sódert, azzal nem segítesz, sőt...

Gratulálok a cikkhez. Jó kis cikk, elsősorban az exogén depresszióról.

jó cikk lett, és az önbizalom-erősítés tényleg fontos

ismerős nagyon..
jó cikk lett..

Úristen, majdnem szószerint ez akartam leírni, de akkor már nem kell. Abszolút így van
Ezek aranyos kis tanácsok, meg minden, de ilyet mindenki nagyon könnyen tud mondani, ha nincs abban a helyzetben. Minden tinimagazin tömve van ilyenekkel. De ezek igazából semmit sem segítenek, ha az embernek tényleg problémái vannak. És tényleg rosszabb is lesz tőlük, mert ilyenekkel csak azt érik el, hogy az adott ember méginkább azt érezze, hogy senki nem fogja megérteni őt és mindenki csak ezeket a sablondumákat mondja.

jó cikk..bár ez most csak egy alap szöveg,amit mindig mindehol nyomatnak a depresszióról...legfontosabb h az ember mellett álljon a családja és a barátai...

Nagyon jó cikk lett, gratulálok! Szépen meg van fogalmazva, mondjuk én soha nem szeretném hasznát venni ennek a cikknek, de azt hiszem, hogy ebben nem vagyok egyedül. Tényleg szomorú, hogy az emberek többsége depresszióban szenved, nagyon rossz dolog lehet. Én remélem, hogy nem fog ez megtörténni senkivel a családomból! Amúgy én nem értek egyet azzal, aki azt mondja, hogy ennek a cikkknek nincs nagy értelme, mert mondani könnyű. Mert hogyha még életedben nem hallottál erről a betegségről, és az egyik családtagod vagy barátod depis lesz, s elolvasod ezt a cikket, akkor úgy tudsz segíteni az illetőn, hogy nem is érezteted vele, hogy ő különc, meg inkább húzódjon vissza, mert nem akarod, hogy durva legyen veled, hanem úgy segítesz neki, hogy az használjon is valamit, és ne csak úgy, hogy most ha törik, ha szakad, meg kell gyógyuljál!

Aranyos tanácsok, de nagyon felszínesek. Higgyetek nekem, aki tényleg depressziós, az ezektől nem fogja jobban érezni magát. És még az is elmondom nektek, hogy a pszichológusok (főleg a sulipszichológusok) sz*rt se segítenek. Egyedül egy hatalmas alapvető változtatással a hozzáállásodban lehet kilábalni

Valóban (és sajnos) egy igazán depressziós emberen nem is segítenek ezek az alaptanácsok. Igazából nem mozgok otthon ebben a témában, a féltestvérem viszont igen, aki pszichológus.
Egyik legnagyobb lelki traumám (kívánom magamnak, hogy ennél ne legyen nagyobb) múlt nyár eleje felé volt, amikor hopp, a fiú, akibe szerelmes voltam, járni kezdett egy másik lánnyal. Padlón voltam, de most már csak nevetni tudok magamon. Csokit, fagyit ettem, és egyfolytában szomorú zenéket hallgattam.
Az én családomból az egyik unokatestvérem volt komolyabb depressziós, de szerencsére már kilábalt belőle. Sőt! Mára már boldog házasságban él. Ez történt kb. 2 évvel ezelőtt.

Egy pont kimaradt a cikkből,ami valószínüleg a legfontosabb: az idő! Lehet vki magaalatt,mert tegyükfel evesztett vkit,v. egyéb problémája van,és úgy érzi megáll körülötte a világ,de ez nincs így.Az élet megy tovább és előbb v. utóbb az illető rádöbben: egyik rossz dolog nem követi a másikat...Egy viszonylag normális-boldog embernek ezt így könnyű lehet papolni,sokszor ez a sok halandzsa egyáltalán nem javít az illető helyzetén,mert csak az idő múlásával fogja újra megtalálni önmagát...

ez jó cikk lett, de ezeket könnyű mondani, ha valaki abban a helyzetben van, h mondjuk depressziós az másképp látja ezeket a dolgokat.

Jó cikk. Most igazán nagy hasznát veszem. Bár nem vagyok depis de voltak gondjaim a piszkálódókkal.

még több ilyen cikket Szeretek ilyeneket olvasni, jó, hogy vannak, akik elmerülnek az élet ezen dolgaiban is

Szerintem a barátok segíthetnek leginkább felépülni. A depis emberek legtöbbször sz.rnak rájuk konkrétan, amikor történt valami nagy trauma, volt, hogy leginkább csak velük lettem volna, de volt, amikor a pokol fenekére kívántam volna mindenkit. A depis emberek többsége egyedül akar fulladozni a magányban, és ezt egy ideig hagyni kell – ez alatt az idő alatt megismerik és felfedezik az aktuális érzelmeiket, és amellett, hogy egyre mélyebbre süllyednek, általában megszállja őket a kreativitás. Legalábbis én nagyon sok ilyen emberrel találkoztam, és én is ilyen voltam. Sosem voltam depressziós, de szakítások után, vagy érzelmi válságokkor mindig találtam valamit, ami lekötött. Persze, azokkal nem mentem sokra, mert hiába csináltam bármit is, minden nap ugyanolyan pocsék volt, mégis fejlődtem. Dalszövegeket írtam, regényekbe kezdtem, html-t tanultam, vagy a Photoshop rejtélyeibe mélyedtem bele. És ha azokat nem csináltam volna végig, akkor ma már valami egészen mást csinálnék. Szóval, ami engem illet, nagyon örülök. A mélypontokból felfelé vezet az út, és néha szükség van rájuk, hogy egy löket energiát adjanak.

A probléma az, amit már valaki más is írt, hogy mikor valaki depressziós, nem könnyen mondja azt, hogy "na változtassunk" ...ez nem ilyen egyszerű. Viszont jó a cikk

Nagyon jó cikk !!!Lehetne ilyesmiből többet is írni

Lehetne egy ilyen "életviteli" cikk a szociális meg hasonló fóbiákról,mert azok még rosszabbak,mint a depresszió....de ha valakinek fóbiája/pánikbetegsége is van,meg depressziója,az az igazán szerencsés kombináció. Egyébként egyetértek,a depis embereknek ennyi nem elég.Mármint aki nem kicsit depressziós,hanem elég mélyen.

jóó cikk:) igazán hasznos lehet.

Kiválóan megírt cikk!
Sajnos én eléggé jártas vagyok a depresszióban,elég sok családtagot vesztettem el (testvér,nagyszülő) amin talán még a mai napon sem tudtam tuljutni.Evvel kapcsolatban csak annyit,hogy pl. én nem a barátokhoz fordultam hanem a szüleimhez és osztoztunk a fájdalmon.Sokszor egy kiadós sirás is sokat tud segíteni a helyzeten.Nem értek egyet "a rgtön szaladj pszichológushoz"-elvvel.Sok gyerek úgy érezheti ilyenkor,hogy most ő szörnyeteg,csak egy megoldásra váró rejtvény,ami nem igazán a legjobb érzés.