Idézet (Sally Sparrow @ 2011.10.25. 20:21)
És még majd Chrisnek is kell írnom még. A levél nagy része megvan már, de majd azt is el kell követnem, lehetőleg minél előbb...
A munkahelyen meg megint rám sóztak valamit, amihez semmi közöm.
Ráadásul mint utólag kiderült, összekeverték a dolgokat és nem is úgy van, ahogy én azt papíron megkaptam, úgyhogy dupla meló lesz vele.
Nem értem, miért nem tudják az adott órát tartó tanárnak odanyomni a kezébe, hogy óra előtt / közben / vagy után csinálja meg? Nem ez volna a legegyszerűbb? Nem, én szaladgáljak a két épület között.
Szerintetek egyébként sokan vannak a londoni postákon? Az átlagturista nem megy oda, vesz bélyeget a képeslapjára az újságos standnál és bedobja egy piros postaládába valamelyik sarkon. Remélem nem lesz tömeg.
Bár nem hiszem, ha olyan időpontban megyünk, nem valószínű... Majd munkakezdés időpontjában kell időzíteni a postalátogatást. Gondolom én.
Ti mit gondoltok? 
A munkahelyen meg megint rám sóztak valamit, amihez semmi közöm.
Nem értem, miért nem tudják az adott órát tartó tanárnak odanyomni a kezébe, hogy óra előtt / közben / vagy után csinálja meg? Nem ez volna a legegyszerűbb? Nem, én szaladgáljak a két épület között.
Szerintetek egyébként sokan vannak a londoni postákon? Az átlagturista nem megy oda, vesz bélyeget a képeslapjára az újságos standnál és bedobja egy piros postaládába valamelyik sarkon. Remélem nem lesz tömeg.
Szerintem sokan vannak, menj oda előbb, soha nem lehet tudni.
Idézet (Sally Sparrow @ 2011.10.25. 20:11)
Anyám furcsállni kezdte, hogy miért kapok naponta "expressz" leveleket és hogy kik ezek, akik küldözgetik.
Az előbb lebuktam könyvkészítés közben. Próbáltam lerázni, hogy semmi, nem csinálok semmit, nem érdekes, izé. Belenézett, szörnyülködött, hogy úristen, elment az eszem, agyilag visszafejlődök és nem vagyok normális.
Most nem tudom, mi baja van. Még mindig nem tudja, mi ez - nem is tervezem beavatni, mert minek - de azért le lettem "hülyézve". Kedves.
Mi nem is vagyunk 'dedósok'. Csak komoly felnőttek, akik nem vesztették el a humorérzéküket, olykor kicsit infantilisek, de legalább nem savanyodtunk be. Nem igaz?
Az előbb lebuktam könyvkészítés közben. Próbáltam lerázni, hogy semmi, nem csinálok semmit, nem érdekes, izé. Belenézett, szörnyülködött, hogy úristen, elment az eszem, agyilag visszafejlődök és nem vagyok normális.
Mi nem is vagyunk 'dedósok'. Csak komoly felnőttek, akik nem vesztették el a humorérzéküket, olykor kicsit infantilisek, de legalább nem savanyodtunk be. Nem igaz?
Tőlem is megkérdezték ma a szüleim, hogy mit csinálok. Direkt nem is avattam be csak anyát, mert ő megértőbb ilyen helyzetben. Mindkettejüknek csak nagyvonalakban mondtam el, fél szavakban és így is hülyének néztek, de én sem értem, hogy miért.
Akkor mit szólnának a sikongató szülőkhöz, akik a lányukkal együtt szaladgálnak DT kocsija után meg huzigálják a haját, együtt csorgatnak nyálat DT-re?
Más felnőtt emberek is csinálnak ilyet. Tudom, láttam, részt vettem úgyahogy anno én is a projektekben, amiket idősebb emberek készítettek. MI csak szenvedélyesen rajongunk valamiért/valakiért, nem hülyék vagyunk. Miért baj, ha valaki kimutatja az érzéseit valami vagy valaki iránt? Legalább érdekel minket valami.

offline
1 felhasználónak tetszik:








