Mi leszel, ha nagy leszel? Felnőtt?

Nagyon jó cikk.

Szerintem attól még, hogy valaki fizikailag felnőtt az még nem jelenti azt, hogy szellemileg is az. Lehet, hogy valaki elmúlt 18 éves de az még nem jelenti azt, hogy felnőtt. Tapasztalat és öntudat is kell hozzá. De ez az én véleményem.

Grat! Nagyon jó cikk hasznos és én erre nem is gondoltam még de 100% -ig eggyetértek!

Az az igazság,h én egyáltalán nem várom a 18at.Mégcsak 14 vagyok,de nem szeretnék se nagyobbnak tűnni,se semmi.És ez most furán hangzik mert kb mindenki egész életében a 16-ot és a 18-at várja,mert akkor már nagynak számít.De sztem nem jó idősnek lenni,hisz 20 évesen inkább arra fogok vágyni,h "bárcsak tizenéves lennék..." unokatesóm is így van vele,ugyanis ő 20 éves. Amúgy a témával kapcsolatban:vannak terveim mi szeretnék lenni,de tudom mit kell ahhoz elvégezni h pl fodrász legyek,szval még sztem változni fog,h mi leszek,egyenlőre suliba járok ♥

Hatalmas cikk, tömör igazság. Minden elismerésem az írónak, ez szuper lett Több ilyen cikk kéne!

Nagyon jó a cikk.
Én 13 vagyok és jövőre elvégzem az alapsulit, és még lövésem sincs, h milyen középsuliba menjek, de abban az egyben biztos vagyok, h gimibe nem megyek, hiába tanulok jól... xD

Az utolsó mondatot kijavítanám, maradjunk annyiban, hogy a felnőtt élet nem CSAK abból áll. Na de a viccet félretéve a cikk remekül van megfogalmazva, csak nem értem hová is akarsz kilyukadni? Nyilván van aki így éli az életét, van aki pedig úgy, de lehet olyat mondani, hogy csak ez vagy az a jó életforma? Egy egyetemre járó fiatal élete nem állhat csak a tanulásból és felelősségvállalásból, néha kell a kikapcsolódás és a felelőtlen dorbézolás, mert mikor lesz erre lehetősége rendszeres munka mellett, 40 évesen? Természetesen a szórakozás mellett legyen azért célja, és tegyen is meg azért mindent, hogy el is érje azt. Én talán a két szélsőség közé helyezném magam, amiket leírtál. Önálló vagyok abból a szempontól, hogy főzök, mosok, takarítok és számlákat fizetek be az albérletben, ahol lakom, úgy, hogy anyukámék ezt finanszírozzák. Államilag támogatott képzésen vagyok, tehát a sulira nem kell költeni, úgymond "csak" a mindennapi életre. Bevallom nehéz szakot választottam, nem vagyok benne biztos, hogy bírnám mellette a munkát, de szerencsésnek mondhatom magamat, amiért erre nem is vagyok feltétlenül rákényszerítve. Mindenesetre igyekszem a szüleimnek többféle módon is meghálálni, hogy vállalták az azzal járó pluszköltségeket, hogy egy másik városban tanuljak tovább. Segítek itthon amikor csak szükséges, és nem kérek pénzt csipcsup marhaságokra, feleslegesen nem adok ki semmire. Az én értelmezésemben ilyen idős korban ez a normális, bár minden tiszteletem azoké, akik 19-20 évesen egyetem mellett még dolgoznak is, és full egyedül finanszírozzák a megélhetésüket. A szüleimet éppen ezért, amit fentebb leírtam, remek embereknek tartom, mert felkészítettek az életre, megtanították a pénz értékét és folyamatosan állítanak a magam lábára.
Igazából egyébként ebből az egészből csak annyit szerettem volna kihozni, hogy az egyetem tényleg nagy élmény, és nem csak az új ismeretek és tanulmányok miatt, hanem azért a légkörért is, ami ott körülvesz, és azért lássuk be, az egyetemi bulik megismételhetetlenek.

Nézőpont kérdése. Én gyűlölöm a tömeget és a zajos helyeket, soha nem voltam még diszkóban se és nem is szándékozom. Nekem egyetemista koromban az volt a "buli", hogy eljártam színházba. De embere válogatja.
Nekem azokkal van bajom, akik csak buliznak, nem érdekli őket a suli és a szüleikkel tartatják el magukat.
Én anno azért helyben jártam egyetemre, mert nem engedhettük meg magunknak az albérletet. Én meg még gyávább nyúl voltam, meg nem nagyon volt fogalmam a dolgokról, úgyhogy maradtam itt helyben. Ez részben jó, részben nem. Jó, mert például találkoztam a párommal, nem jó, mert a szüleim előszeretettel "telepszenek rám", mivel itthon lakom és soha semmi nem jó és soha semmi nem elég. (Pedig már lassan 3 éve dolgozom és adok be a közösbe a fizumból, meg tanulok is és a tandíjat is én fogom finanszírozni, meg ami sulis kiadás volt, mindig mindent én álltam - nyelvtanfolyam, nyelvvizsgák, könyvek, stb.)

Tényleg nagyon jó lett a cikk, gratulálok az írójának. Én is mindenben egyet értek, ami a cikkben benne van, és szerintem angyon jó dolog, hogy már nem csak sztárokról olvashatunk híreket a Starityn.

Hát szép!Mi más lennék?

Pontosaan Mi más lehetnék??

Hát én kiskorom óta IMÁDOK rajzolni,és evvel a tehetségemmel akarok elhelyezkedni az életben:)...sokan mondták,hogy tetoválónak elmehetnék,grafikusnak vagy divattervezőnek:)...de sajnos nem tudjuk finanszírozni ezekhez a tanulást...meg Magyarország kilátástalan...külföldön lenne esélyem.Ha belehúzok a nyelvtanulásba akkor ki fogok menni és ott rajz terén elhelyezkedem )

Én nem akarok felnőni. Kicsinek jó lenni.

ez sajnos nem csak rajtam és a vágyaimon, de a keresztszámokon és a ponthatárokon is múlik :!

Én se akarok felnőni...

gyereknek lenni sokkal jobb, mnit felnőttnek. egyébként nagyon jól megírt cikk.

Én csak pár évvel szeretnék idősebb lenni. De az is eljön egyszer.

Semmiben nem jobb, mint akármelyik másik. Csak abban változik a helyzet, hogy akkor már mindenki felelősséget vállal a saját tetteiért és senki nem viszi el a balhét helyette.

tök jó cikk lett

Tanár ledzek