Mi leszel, ha nagy leszel? Felnőtt?

Én gimi alatt nem törődtem, azzal, hogy mi legyek. Egyik este kitaláltam, h mi lenne ha tesiből érettségiznék? Másnap megkérdeztem ofőt, rábólintott, tesiből érettségiztem. A turizmus-vendéglátás szakot azért választottam, mert nem volt jobb. Meg is szívtam vele. Már lediplomáztam, de még mindig nem tudom, mi is érdekelne igazán, ezért a kisebbik rosszat választom.
Legszívesebben mindenkinek azt mondanám, NE menjen fősulira/egyetemre, mert SZÍVÁS. Ha megy, nagyon gondolja meg, hogy tényleg azt a szakot akarja-e. Nézzétek meg milyen szakon milyen tárgyak vannak!!! Aztán döntsetek. Mostani fejemmel tuti nem mennék fősulira. Inkább vmi OKJ-s képzést választanék.

Jó cikk hát én még döntés képtelen vagyok a jövömmel

Jó cikk köszi De szerintem ez a szülőknek szól nem nekünk , szal majd megmutatom anyumnak is

Nagyon jó ez a cikk!!!

én iagzából nem is gondoltam bele, hogy mi leszek, de még nem igazán kell gondolkoznom ezzel, mert még nem vagyok annyi idős, de azért egy 2 év múlva már elkéne döntenem

ÉN CELEB LESZEK VAGY ORVOS VAGY ÜGYVÉD VAGY MAJOMIDOMÁR

jó cikk lett

Elképzelni sem tudom, hogy élhet egy végzős gimis célok nélkül. Hogy lehet csak sodródni az árral? Mindig azt mondom, hogy azt csak a döglött hal szokta.
Nekem egész életemben voltak elképzeléseim a jövőmet illetően, még ovis koromban is. Mindig is tervezgetős típus voltam, és leszek is. Pont az a baj velem, hogy nem vagyok elég spontán.
A lényeget már leírták ezekről a szánalmas árral-úszó-tinikről, szóval nem erőltetem meg magam ezzel.

A jövőképem még nem alakult ki teljesen, de mér kezdem sejteni, mi akarok lenni.
Nagyon jó cikk!

Tartalmas és szép cikk! Gratulálok az írójának!
Én nagyon szeretek nyelveket tanulni, minél több nyelven szeretnék beszélni, 14 éves vagyok és még nem kell pontosan tudnom mi leszek, ha nagy leszek. De a nyelv fontos és mindenképpen olyan foglalkozást szeretnék, amiben nagy szerepe van a nyelveknek. Gondolkodtam a tolmácson, nem is rossz, esetleg nemzetközi gazdálkodás, szívesen dolgoznák vállalatoknál, cégeknél, az ülő munka való nekem. Mindenképpen szeretnék főiskolára/egyetemre menni, bár tudom a mai világban többet számít a gyakorlat. Mégis több ismeretet szeretnék szerezni. Ma már bárki mehet egyetemre, csak pénz kell hozzá, régen ez nem így volt és azt mondom, régen volt jobb. Ma már annyi diplomás ember van, mégsem tudnak elhelyezkedni. Sok a munkanélküli. Nehéz döntés, nagyon nehéz. Márpedig én érvényesülni szeretnék és nem szeretném egyáltalán, hogy más tartson el, saját magam szeretnék előrébb jutni, bár még nem igazán kell ilyenekkel foglalkoznom, még is úgy gondolom, nem árt, ha tájékozottabb vagyok, mert az én életemről csak én dönthetek.

Azt még hozzáteszem, én is tervezgetős típus vagyok, vannak céljaim, álmaim, amikért képes vagyok küzdeni. Szívesen lennék énekesnő vagy színésznő, de ez nem olyan egyszerű. Az embernek több lábon kell állnia, tanulni fogok, amíg lehetséges, magamnak kell megépítenem a jövőm!

Én már tudom,mi akarok lenni.Újságíró.Na meg író.Az a baj,hogy dolgot szeretnék,de egyszerre ugye nem megy!((

Jah,és divattervező!

Velem az a baj,hogy túl sok dolgoz szeretek és ezért nem tudom,hogy később melyikkel foglalkozhatnék komolyabban,melyikből élhetnék meg.Az viszont biztos,hogy miután befejeztem a gimit megyek ki Amerikába.

Nagyon jó cikk lett
Én mindenképpen a gimi után kimegyek Amerikába vagy más külföldi országba főiskolába

Sajnos manapság a szülők sem a régiek.
Az enyémek hál'égnek még a normális kategóriába sorolhatók.
Nem is tudom mit írhatnék. Mindenki írja, hogy ő sztár akar lenni, meg énekes. Én is az akartam lenni egykor. De mára már nem vonz ez a részleg. Inkább az újságíró, fotós vagy pszihiáter, esetleg tanár, amit úgy kedvelnék is. Vagy ami még szóba kerül (gondolom nálatok is) a külföld.

Zsuviii..Én teljes mértékben egyetértek veled... Am régen én is oly' híres énekes vagy mi akartam lenni... De én úgy látom, hogy sok fiatalnak van valami célja az életben, ha kevés is, de legalább van... Én mint 16éves nem látom magam annyira gyerekesnek mint némely kortársamat, akiknek az pl. a poén, ha újsággal csapkodják egymást, stb stb...

Én most kezdtem a középsulit (gólyának lenni olyan szörnyű ), közgazdaságiba járok, és hála Istennek kitűnően beszélem az angol nyelvet, akár most letehetném a középfokút, szóval azzal is szeretnék kezdeni valamit. De őszintén szólva az én szívem a művészet felé húz igazán - tetováló szeretnék lenni. Csak ahhoz nem kevés protekció és tehetség kell, és nekem ezek közül sajnos egyik sincs meg.
De ha a tetoválást be is bukom, kezdhetek valamit a közgazdászi végzettségemmel, plusz szeretnék majd egy nap kiadni egy regényt is, lehet, hogy angol nyelven.

Az én szüleim nagyon normálisak. Abszolút nem szigorúak, és soha nem is voltak azok..., mert megbíznak bennem. Úgyhogy szerencsésnek mondhatom magam.
Én nem akartam sztár lenni, persze kiskoromban a álmodoztam a hírnévről ,de akkor sem .
Én nagyon maximalista vagyok , és mindig vannak céljaim amit el AKAROK érni. Plasztikai sebész, vagy biomérnök szeretnék lenni és ezt mindig szem előtt is tartom.
Szerintem pedig valaki nem attól lesz felnőtt, hogy 18 éves, hanem attól, hogy megfelelő vágányra tereli az életét, kiegyensúlyozott, határozott, jó kiállású, és ami a legfontosabb, hogy érett .

Hát pont ebbe az évbe fogok felvételezni . De nem tudom hogy még mi legyek döntés képtelen vagyok .