Mi leszel, ha nagy leszel? Felnőtt?

A 18. szülinap sok fiatal életében egy nagyon várt esemény, hiszen Magyarországon innentől kezdve nagykorúnak számít, így pedig már azt csinálhat, amit csak akar - legalábbis szeretne.
A teljes cikkhez kattints ide!

jó kis cikk!
én már elmúltam annyi amennyi a címben van,de ettől függetlenül még mindig nem tudom h mi is akarok valójában lenni.... de,majd tuti rájövök egyszer!

jó cikk,gratula

Ez nagyon jó cikk! Gratulálok hozzá! Én se igazán tudom mi akarok lenni pontosan, de azt már tudom hogy hol szeretnék tovább tanulni.

szerintem ez tök jó cikk én sem tudom még mi leszek

Minden generáció más, a mai 17-18 évesek tényleg később érnek. De ahogy a cikk is említi, ez csak általánosítás és nagyban függ a neveltetéstől. Szerintem nem főbenjáró bűn, ha egy 17 éves még nem tudja, hogy mit akar kezdeni az életével. Miért kellene már most tudnia, hogy milyen foglalkozást akar választani? Azt utálom a mai középfokú oktatásban, hogy erőltetik azt, hogy a diák már 9-10. osztályban találja ki, mivel akar foglalkozni. Gimnáziumokban elterjedt szokás az, hogy a tanulókat bizonyos irányba akarják terelni, manapság ilyen az orvosi vagy a mérnöki képzések. Mégis minek, kérdezem én. Egy humán beállítottságú diák úgysem fog fizikus szakra jelentkezni, vagy ha mégis, akkor utálni fogja, a legrosszabb esetben pályát tévesztett lesz. Hagyni kell a diákokat kibontakozni, nem kell szidni az ő általa választott szakot(pl középsuliban előszerettel szidják a kommunikáció és médiatudományt, a turizmust és a bölcsész szakokat, hogy "fúú az telített, meg úgy nem kapsz állást", stb.) Szerintetek ez segít egy olyan diáknak, aki éppen pályát választani készül? Azért fejtettem ezt ki, mert anno engem is érintett, mikor jelentkeztem főiskolára. Nagyon rosszul éreztem magam abban a helyzetben, hogy amíg a tanárok kiskedvencei az orvosjelöltek voltak, addig minket, gazdasági szakra jelentkezőket emberszámba se vettek. Azokra a diákokra, akik még nem választottak, pedig úgy néztek, mintha kb bűnözők lennének.

Ha eljutott egy fiatal addig, hogy felvették egyetemre/fősulira, az magával vonzz olyan új helyzeteket, amiket kénytelen maga intézni, mert senki nem fogja elintézni helyette. Ilyenek az egyetemen az adminisztratív dolgok, pl kérelmek intézése, tárgyfelvével, támogatás, meg hasonlók, amik sok utánajárással járnak. Mivel senki nem csinálja meg helyette, ezért az ő felelőssége, hogy megcsinálja-e időre vagy sem. Ha lemarad egy fontos időpontról, bukhatja. Szóval ez már bizonyos felnőtt gondolkodásmódot és felelősséget igényel, ami ha nincs meg, akkor nem felsőoktatásba való. Ugyanez vonatkozik a háztartásra, befizetendő számlákra is, de ezt a szülők még el tudják intézni helyette. Rengeteg elsős egyetemista gondolja úgy, hogy a felsőoktatásban buli az élet, csütörtöktől hétfőig party, aztán meg nagyot koppannak, mikor vizsgaidőszakban rájönnek, hogy esetleg tanulni is kéne már valamennyit. Mivel előadásokat nem kötelező látogatni, ezért ez is egyéni felelősség, hogy bejár-e órára vagy nem. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy napestig csak tanuljon valaki, sőt. Ha nem szórakozik az ember akkor könnyen besavanyodik. Menjen csak bulizni, hiszen most van itt az ideje. Annyi a lényeg, hogy tudja, hogy holt a határ, találjon egy egyensúlyt a bulizás és a tanulás között, akkor nincs probléma.

A financiális dolgokról: nagyon jó dolognak tartom a diákmunkákakat, mert egyrészt belekukkant az ember a munka világába, másrészt pedig jó érzés, ha tudod, hogy azt a pénzt te kerested meg. De nem tartom éretlennek azt sem, aki nem dolgozik egyetem mellett. A kemény és tényleg színvonalas sulikban sokat kell tanulni, és sokszor már nem marad idő munkára. Főleg az első évben, amikor a dolog még a bennmaradásról szól (most nem a nevenincs intézményekről beszélek, ahol nem kell tanulni, hanem a tényleg színvonalas főiskolákról/egyetemekről).

Szóval szerintem egyáltalán nem baj az, hogy ha egy fiatal éli az életét, bulizik, urambocsá még iszik is 1-2 vodkanarancsot egy partyban . Itt is megemlíthetném, hogy akkor érett egy ember, ha nem issza le magát a sárga földig. Jó oké, én se vagyok szent, beleestem én is tipikus hibákba, mint túl sok buli, túl sok alkohol. De ez az állapot úgysem folytatható sokáig, mert ettől előbb-utóbb kiég az ember. Úgy gondolom, hogy akkor lesz valaki felnőtt gondolkodású, hogy ha egyrészt tisztában van ezekkel a korlátokkal és képes gondoskodni magáról. Hogy ez kinél mikor következik be, az már egyéni dolog.

Az kimaradt a cikkből, de beleírhattam volna még, hogy akkor lesz valaki még felnőtt, ha képes felelősséget vállalni magáért és a tetteiért is.
Arra pedig, hogy az ember jól érezze magát, természetesen szükség van. Engem speciel az bosszant, hogy valakinek az a fontossági sorrendje, hogy buli, pia, nők/pasik, szex. És valahol leghátul kullog a suli, de az is csak azért, mert "muszáj". Illetve mert addig sem kell dolgozni, stb.

Nagyon jó cikk lett!
Igaz, hogy még csak 13vagyok de már eldöntöttem, hogy mi akarok lenni!

Jó cikk lett. Én még csak 13 vagyok, nem is igazán tudom, mihez akarok kezdeni, sok minden jól megy, de amit nagyon szeretek is, azok az idegen nyelvek:) És ez egy jó kezdet szerintem

Valóban, elég nagy probléma manapság hogy 16-17 évesen elképzelése nincs a fiatalaknak arról, hogy mit is akarnak kezdeni magukkal.

Gratulálok a cikkhez,hiszen nagyon jó lett.A munkával kapcsolatban pedig az ember úgy döntsön,hogy az neki részben jó legyen.Ne olyan munkát válasszatok,amit egyáltalán nem szerettek és alig várjátok,hogy nyugdíjba mehessetek.Pl. én már 13 évesen kiválasztottam néhány szakmát,ami illene és tetszene is (szerintem).Újságíró,ügyvéd vagy esetleg modell szeretnék lenni.A szüleim is sokat segítettek ebben a döntésben,de még van egy kis időm addig,hogy oda jussak,hogy egyetemre kéne menjek.

jó nagyon a cikk!

jó cikk ! én tom mit kezdek magammal ugyhogy enegm nem nagyon érint de jó cikk!

Még messze vagyok a 18-tól, de már vannak elképzeléseim. A gond az, hogy ezek az elképzelések 2-3 évente változnak, mint az is, hogy tudom, hogy majd mi lesz a gyerekeim neve, de amikor kitalálom, hogy mással fogok foglalkozni felnőttként ezek a kiválasztott nevek is változnak
Sally Sparrow az én fontossági sorrendemben például az élen a suli/tanulás áll. Utálom, de csinálom, rendesen tanulok, mindent megteszek. Sőt szerintem nekem valami agybajom van, mert nem tudok úgy elmenni a suliba, hogy tudom, hogy meg kellett tanulni valamit, de nem tanultam. Rosszul érzem magam, állandóan azon agyalok, hogy mit kell tudni, megfájdul a fejem tőle és csak akkor nyugszik meg a lelkem, ha minden kész, tudom az anyagot. Lehet bármennyi az idő csak felkészülten fekszek le aludni. (Aztán a fotossági sorrend második fokán állnak a fiúk )
(nekem is ilyen sminkbőröndöm volt/még meg is van, mint ami a képen látszik. )

Nagyon jó cikk.De rám ez nem nagyon vonatkozik,mert én tudom h mik a céljaim.És anyával is tök jól kijövök:)

Még jó! Szegény gyereknek szép szülei (és élete) lett volna!

Szerk*Ezt nem ide akartam, hanem a Brenda Songoshoz, de a gépem már megint hülyül

Ez a kérdés úgy feltud bosszantani
De jó cikk lett

Én soha sem akarok felnőni. Mindig gyerek akarok lenni. Imádom anyát, nevetni és a barátokkal lenni. Nem tudom elképzelni magam pár év múlva. Szeretem szétröhögni a fejem, anyával és a mostani barátaimmal lenni. Nem akarok felnőni

jó cikk lett! én piszokgazdag:DDD