A könyvek és a fiatalok viszonya

Te szent ég... Mennyi komment és nem a rövid fajtából... Először is köszönöm mindenkinek. De mielőtt végigolvasnám a lemaradásomat, előtte reagálnék pár hozzászólásra, ami érkezett és még volt időm arra, hogy végigolvassam...

Nos. Kaptam pár beszólást, hogy mit kritizálom, ha nem is olvastam... Most nem ezért, vagy azért, de ki mondta, hogy ez a cikk teljes mértékben az én saját véleményem..? Hol van ez leírva? Szerintem sehová... A témába valóban beleástam magam 3 évvel ezelőtt, mert ebből írtam (részint legalábbis) a szakdolgozatomat. És mint tudjuk, egy vélemény nem vélemény. Aki úgy ír meg egy diplomadolgozatot, hogy nem gyűjt hozzá sok-sok anyagot és mindezeket nem olvassa és boncolgatja át szépen, az inkább neki se fogjon. A dolgozat lényege, hogy sok véleményt meg kell vizsgálni, mindenkiét figyelembe kell venni, pro és kontra. Közben persze nekem is állást kellett foglalnom, de ez itt egy cikk. Ahol próbáltam úgy írni, hogy a lehető legkevésbé legyen (csak) az én véleményem. Nem mondtam egy szóval sem, hogy elítélem a Harry Potter vagy a vörös pöttyös könyveket... Ha valaki esetleg mégis megtalálja és idézi nekem a szövegből, annak meg fogom köszönni...

A személyes véleményemet gondoltam, majd itt, a kommentárok között fogom megírni, ahol ennek a helye van. A cikk csak egy referátum próbál lenni abból a katyvaszból, amit olvastam és kutattam. A dolgozatom pedig nem csak a saját kutatásomból állt. Csak gerincét képezte. Ehhez vettem hozzá minden mást. Ahogy azt kell.

Ha a privát meggyőződésemre vagytok kíváncsiak, azt is nagyon szívesen megosztom. Én nem ítélem el az említett könyveket (egyébként azért pont ezek lettek megemlítve, mert a tanulmányokban is ezekre hivatkoznak a legtöbbször), nyilván jó, ha olvas a gyerek. Legalább ezt. És igen, ez egy remek ugródeszka lehet. De a régebbi és komolyabb olvasmányok ismeretére is szükség van. Legalább néhányra. Mivel nálam szakmai ártalom a kérdés, van sok személyes tapasztalatom is. Egyszer volt egy beszélgetésem egy lánnyal, aki gyűlölt olvasni. Be is vallotta nekem. De ennek ellenére a kötelezőket mindig becsülettel elolvasta. Nagyon jó tanuló is egyébként. Aztán egyszer újságolta nekem, hogy most éppen a Twilightot olvassa, és hogy ez milyen szuper könyv, nem tudja letenni és késő este még a paplan alatt is olvas... Ha innen nézzük a dolgot, ez jó dolog. Az olvasás élménye elragadta és tud időt szakítani a könyvre. Értelmes, okos, helyes lány, nem hinném, hogy neki speciel ártana, ha olykor ilyesmiket olvas.

Vannak negatív tapasztalataim is. Nap, mint nap gyerekek között vagyok és foglalkozom velük (pedig nem vagyok pedagógus), látom, hogy kik azok, akik olvasnak, kik azok, akik nem. (kötelezőket sem, vagy pont azokat nem) Sokan nagyon gyengén teljesítenek, nem tudják magukat kifejezni. Ha Valóvilágról van szó, akkor egyből kinyílik a szájuk.

Szóval lényeg a lényeg, még mindig jobb, ha olvas valamit a gyerek, mintha egyáltalán nem olvasna semmit. Ebből még bármi kialakulhat később.
Ami pedig a pöttyös és vörös pöttyös könyveket illeti, ott sem említettem egy szóval sem, hogy csak az egyik a tökéletes, a másik meg égetnivaló szemét. Csupán azt írtam, hogy az egyiket ma már alig ismerik a fiatalok, a másikat meg nagyon, de azt meg az előző generáció nem nagyon tudja hová tenni. (pedig elvileg ugye ők a jelen generáció szülei) És hogy ha tartalmukat tekintve nézzük őket globálisan, tényleg ég és föld. Sehol nem írtam, hogy az egyik nagyon szuper, a másik meg vacak...

Szóval tessék ÉRTŐN OLVASNI, és utána hozzászólni. Köszönöm. És akkor most olvasok tovább... Mit írtatok még nekem..?

Így tettem, én nem ezért mondtam, hogy ne ítéld el a Harry Pottert anélkül, hogy olvastad volna. Kommentedre reagáltam.

Szerintem a tanárok örüljenek , hogy egyáltalán olvasunk. Már átrágtam magam a Twilight könyveken, és attól jött meg a kedvem ahhoz, hogy olvassak. például elolvastam a kötelező olvasmányt is. saját példámból tudom, hogy elkezded olvasni és az első fejezet holt unalmas, de ha azt kibírod nagyon érdekes tud lenni. Én inkább olvasok fantasyt, mint kötelezőt, de igazából nekem sincs sok választásom..

Én elmondom a véleményem, lehet a torkomnak ugrani, én nem fogom mondani, hogy "nem kérek válaszokat", mert mindenki megformálhatja a véleményét, ezért megteszem én is.
Akárki akármit mond, a Harry Potter az egyik legfelülmúlhatatlanabb könyvsorozat, ami valaha író tollából eredeztetett. Ha valakinek nem tetszenek a filmek, oké, az már más tészta. De azt mindenkinek el kell ismernie, hogy a könyvek fenomenálisak.
A Twilight is egész külön téma. Én egy ideig nagyon megszállott voltam, oda-vissza esküdöztem rá, hogy milyen eszméletlen, de most, hogy már több könyvet elolvastam, és tágult a látóköröm, be kell valljam, hogy lepkefing.
Mindezt úgy mondom, hogy Én a Gyűrűk Ura triológiát, és számtalan Stephen King könyvet is kiolvastam már, vagyis nem csak az én korosztályom könyveit szeretem.
A vörös pöttyös könyveket kifejezetten szeretem, és most lehet engem szidni, de vannak köztük jó vámpíros könyvek is, pl. az Evernight-széria nekem az egyik kedvencem, hiába tucatkönyv, tucatcselekménnyel, sokak szerint. Szerintem A Burok is nagyon jó könyv, ezerszer jobb, mint a Twilight, rá sem ismertem Stephanie írására, mikor először olvastam. Emellett Darren Shan könyveit is nagyon imádom. És igen, 15 éves vagyok, a Darren Shan Vámpírkönyveket pedig 13 évesen olvastam ki először (az összeset). Szerintem semmi probléma azzal, ha egy fiatalabb gyerek olyan könyveket olvas el, mint a Harry Potter utolsó része (amit és kb. 11 évesen olvastam először), vagy Darren Shan Démonkönyvei. Nem lesz tőle degenerált, fogyatékos, egyszerűen bővül a látóköre. Én sosem álmodtam rosszakat ezektől a könyvektől, és értelmi fogyatékos sem lettem, szóval...
A kötelező olvasmányokat viszont én is gyűlölöm, egytől egyig, főleg az Egri Csillagokat. És sokakkal ellentétben én nem azért utálom, mert a háborúról szól, és nem tudom átélni, mivel nem tapasztaltam a saját bőrömön a történteket. Miért, innen valaki ismer vámpírokat, vérfarkasokat, démonokat és varázslókat? Erősen kétlem. Ez már csak fantázia kérdése. És nem is a régies nyelvezet miatt utálom az Egri Csillagokat, hanem mert egyszerűen nem tud lekötni maga a cselekménye, nem az én "stílusom". Igen, lehet azzal jönni, hogy persze, mert én főleg a tipikus, vörös pöttyös tinikönyveket szeretem. Igen, ez így van. És ez egyáltalán nem probléma. Legalább olvasok.
Én spec. - elnézést, de - elítélem az olyan embereket, akik utálnak olvasni. Ezeken az embereken látszik a legjobban a kulturálatlanság, pl. ők azok, akik a legkisebb mértékben sem tudnak helyesen írni, sőt, még egy hozzászólást sem tudnak rendesen megfogalmazni, mivel semmi szókincsük.
Nos, lehet a nyakamnak ugrani, hajrá!

Én imádok olvasni.Anyu is rengeteget olvas,így nagyon sok a könyvünk is.Főleg Vavyan Fable,Christina Agata és Meg Cabot könyvek.Amiket én is nagyon imádom és rengeteget olvastam is.De nekem az örök kedvenceim akkor is a Harry Potter könyvek maradnak.Meg persze a pöttyös könyvek.Nagyon sok "pöttyös" könyvünk van és már vagy 5x olvastam is az összeset.
És én a többséggel ellentétben azt nem tudom,hogy mik azok a Vörös pöttyös könyvek.

Nálunk nincsenek.


A film alatt én nem csak a mozifilmeket és tévéfilmeket értettem, hanem mindennemű mozgóképet. Amibe beletartoznak például a realityk is.
Nem azt mondtam, hogy akkor leszel empatikus, ha nagyon csóró vagy és tudod értékelni a legapróbb dolgokat is.
Jól gondolod, együttes hiba az olvasás hiánya. Sokan szidják a tanárokat és mindent rájuk fognak, hogy azért nem tud olvasni a gyerek, mert nem lett rá megtanítva. Oké, elismerem, hogy vannak rossz tanárok, de rengeteg jó is van. (szerencsémre nekem csak utóbbiakhoz volt szerencsém 1 kivételtől eltekintve) A baj ott kezdődik el szerintem, hogy nincs sok gyerek. Ebből kifolyólag igyekeznek minél kevesebb osztályt indítani, hogy minél kevesebb pedagógust kelljen fizetni. Csakhogy 1-1 osztályba bezsúfolódik rengeteg gyerek, különböző képességekkel. Az előírt tananyag, a követelmény rengeteg, de ha a szülő például otthon nem tanította meg a gyereket fegyelemre és tiszteletre, akkor ne a pedagógustól várja el... Az órák jelentős része elmegy a fegyelmezéssel... Az anyaggal meg haladni kell, nincs idő külön-külön mindenkire jól odafigyelni. Általában a pedagógus vállalja a délutáni korrepetálást és elmagyarázást, de egyrészt sokan nem élnek ezzel, másrészről meg a pedagógus is kifárad, mint egy ló a nap végére... Nekik nem napi 8 órás a munkaidejük. Ők otthon is dolgoznak. Dolgozatot állítanak össze, javítanak és korrepetálnak is, ha erre igény mutatkozik. A tanár nem egy gép, ő is elfárad. Ebből kifolyólag sajnos ő sincs mindig toppon.
Nem, nem egy felmérést védtem meg. Hanem az enyém és még sok másik felmérés együttes összerakását. És az abból levont konklúziót.
Ami a megoldást illeti: konkrét megoldás nincsen. A gyökerekhez kellene visszamenni és elölről elkezdeni teljesen máshogyan. De az aktuális kormány ugye mindig torpedózza az előző munkáját, így nem lehet egyről a kettőre jutni, egy helyben toporgás van. Egyet előre, kettőt hátra... De mivel politizálni nem lehet és nem is akarok, itt most befejezem.

Hat nem ertem meg azokat akik utalnak olvasni mert en nagyon szeretek szerintem egy nagyon jo dolog es minden ember megtalalja a megfelelo konyvet maganak

Hát akkor én nem tartozok közéjük... Én a "pöttyös" könyveken nőttem fel, mindegyiket elolvastam már vagy 5-ször. Aztán ahogy nőttem anya folyamatosan ajánlott egyre magasabb irodalmi értékkel rendelkező könyveket. Hogy példákat mndjak, a BBC-s Büszkesg és balítélet után elolvastam a könyvet, és utána az összes Jane Austen könyvet... A Brote lányok a kedvenceim, az összes könyvüket olvastam pár példa: Vilette, Agnes Grey, Üvöltő szelek, és a kedvencem a Jane Eyre... zen kívül P.J Wodehous-t olvasok rengeteget (otthon van van 50 könyvünk tőle, szóval nem panaszkodom) Agatha Christit ( anya kedvenc írója, úgyhogy szinte kötelező) és most nagyon rákattantam Dikens-re is, pedig régebben nem szerettem, mert unalmasnak találtam a könyveit, de most már nem... És ezen kívül még összeolvasok mindenfélét, sokszor azt is, amit nem kéne...

Teljesen egyetértek veled, komolyan, a szívemből szóltál.

Hát akkor én se tartozom közélyük,mert én imádok olvasni és én mindig is pöttyös könyveket olvastam és azt se tudom,hogy milyenek a vörös pöttyös könyvek!

Hát én imádok olvasni,és imádom a pöttyös könyveket.Néha a könyvekből szedek szófordulatokat,és én is-mondjon bárki bármit-elítélem az olvasást semmibevevő embereket!És Isten látja lelkem,én néha sokkal jobban szeretek elolvasni egy könyvet,minthogy bámuljam a Twilight-ot és a többi vámpíros filmet.semmi bajom velük,de én nem vagyok oda értük.Egyszer-egyszer megnézem,de nem leszek fan!Én megmaradok az Anubisz házának rejtélyeinél,és ez így jó!És csak annyit mondok:olvassatok!

Hát rám ez azt hiszem nem vonatkozik, nálunk inkább az okozza a problémát, hogy túl sok könyvet veszek havonta

Az még a jobbik probléma, nem??

Ezt most feltételezem az én írásomra válaszolva írtad, miszerint szerintem nem kéne olyan könyveket olvasniuk a fiataloknak, amik nem az ő korosztályuknak valóak. Nem mondtam egy szóval sem, hogy akik olvasnak ilyen könyveket 10-14 évesen, mint Darren Shan vagy Stephen King könyvei, azokból fogyatékosok válnak. Ez nem is lehetne lehetséges. Én se lettem fogyatékos. Mondjuk Darren nem ír még olyan durván, 13 évesen én is olvasgattam. King azért már más tészta, sokkal sötétebb világa van. Azért ne mondjuk már, hogy érzelmileg egészséges valakinek az, ha arról olvas 13 évesen, hogy egy lányt szívatnak állandóan, malacvérrel öntenek le puszta szemétségből, aztán az bosszút áll mindenkin az erejével. Meg a Mobil. Egy hétig nem mertem felvenni a telefonom amiatt a könyv miatt. Igen, nekem egy kicsit érzékenyebb lelkivilágom van az év egyik felében, a másikban elég érzéketlen tudok lenni az ilyen dolgokra, és én is szeretem az ilyen típusú regényeket, legnagyobb kedvenc íróm Bret Easton Ellis, aki ha akarna se tudna olyan írást összehozni, ami nem kavarja a botrányt.
Elismerem, meg kell ismerniük a fiataloknak is ezeket a könyveket, mert zseniálisak, de szerintem a többségük számára bőven elegendő lenne, ha 14 éves kor felett kezdenének ilyeneket olvasgatni. Számos olyan remekmű van a világban, amelyek nem tartalmaznak ennyi rossz dolgot, és mégis fejlesztő jellegűek. Aki 13 évesen érzelmileg, értelmileg elég érett azokhoz a könyvekhez, melyekről itt most szó van, áldásom rá, had olvassa, de ahogy én itt látom a mai generációt a fórumon...sokakat nem ismerek, de csak néhány hozzászólásból, véleményből átjön, hogy ennek a korosztálynak a nagy része nem elég érett felfogású ahhoz, hogy ne csak menjen végig a sorokon, fogja is fel, miről olvas. Én örülök, hogy te és még 2-5 ember rajtad kívül (az itteniek közül) vagytok elég értelmesek ehhez. Összefoglalva: korrigálom, amit írtam, nem vonatkozik minden egyes 10-14 évesre, általánosítottam a többség alapján. Bocsánatot kérek attól a néhány kivételtől.
A Twilightról annyit, hogy annak idején engem is elcsábított pár hétre, aztán egy ismerősöm felhívta a figyelmem rá, hogy nézzek a bűvköre mögé, azóta nem vagyok oda-vissza érte, de még mindig jobb, mint a belőle készült filmek. A Burok nekem is jobban tetszett.

Nem, ne vedd magadra, nem csak neked írtam, nem te voltál az egyetlen, aki ezt felvetette.
Mindegy, a lényeg az, hogy az én lelki világomat nem zaklatták fel Stephen King könyvei, annyi idősen sem. De hát mások vagyunk, mi emberek, ettől olyan szép a világ.

Én elég érzékeny vagyok, és valószínű, hogy két hétig nem aludnék rendesen egy King-könyv után. De most már érdekel, muszáj leszek kiolvasni egyet.

Na tessék megvolt a marketing King számára
Nem vettem magamra, csak láttam, hogy reagáltál, és gondoltam akkor már én is reagálok, így kialakul egy beszélgetés, baráti vita

num1Kolosszus, szerintem azért kell olvasni elsősorban, mert ezáltal fejlődik a képzeleted, a szókincsed és a helyesírásod is, már ha nem mai könyvet olvasol, mert azokban rendszeresek a hibák. Nem szeretem azokat a történeteket, ahol minden a szádba van rágva, szeretek gondolkodni, és régen is szerettem, mikor a kötelezőket olvastam. Azok a történetek se jók, amik tökéletesen le vannak zárva. Például olvastatok már Szabó Magdát? Én a gyerekkönyveit olvastam (Abigél, Születésnap, Álarcosbál,stb.) és a végén majd megcsap az ideg, hogy vajon mi történhet a főhősökkel a könyv után és elkezdek agyalni, hogy hogyan folytatódhat az életük, és szinte könyörögni akarok egy folytatásért, csak hát késő, meg elmúlna a varázs.
A kötelező olvasmányokból meg rengeteget profitáltam, mert most is föl tudom a legtöbbet idézni és töriben meg magyarban is a segítségemre lettek.
Szeretek olvasni még kisebbeknek való könyveket is, pl. Jacqueline Wilsont, akinek szinte minden könyve megvan, ami magyarul megjelent és lehet, hogy 9-10 éveseknek való, de a mai napig előveszem és végigolvasom őket, pedig 18 vagyok. Aki szeret olvasni, annak ajánlom ezt az írót, mert mindig hátrányos helyzetű családokról ír (elvált szülők, szegény család, alkoholista anya, stb.) Szeretem Böszörményi Gyulát is, Meg Cabotot, L.M. Montgomeryt meg Émile Ajart. Utóbbit azoknak ajánlom, akik szeretnek lélektani témákat olvasni, én az Előttem az élet c. kötetet olvastam el, és nagyon tetszik, bár kell hozzá idő, míg megérted.
És szerintem ide tartoznak a versek is, amiket ugye talán még jobban utál az ifjúság, mint a könyveket, mert az elemzésük dögunalom. Pedig csak az a probléma, hogy a tanárok nem hagyják a diákokat gondolkozni és szabadon véleményt nyilvánítani. Na mindegy, ez más tészta
Most összevissza írtam, ami eszembe jutott még a témával kapcsolatban

azt hiszem, hogy ez nem igazán vonatkozik rám, mivel nagyon szeretek olvasni, és el sem tudnám képzelni a napomat anélkül, hogy egy jó könyvet el ne olvassak havonta legalább 25 könyv