A könyvek és a fiatalok viszonya

Szerintem arra nincs pénz, ez nem Amerika, hogy a tanárok bónuszt kapjanak, (ha erre gondoltál) amennyiben az osztály jobban teljesít. Mellesleg, véleményem szerint ez sem igazán oldalná meg a problémát. Egy tanár fejre is állhatna, járhatna egy kézen, hiába, ha a fiatalokat nem érdekli ...

én nagyon szeretek olvasni képes vagyok egy könyvet 2 nap alatt kiolvasni szerintem tök jó dolog

én imádok olvasni (L)

Nekem gyakorlatilag édesanyám és édesapám minden második szava trágár, és életemben talán ha két könyvet láttam anyukám kezében, apukáméban meg egyet sem. Nem vagyok rá büszke, de ők ilyen emberek, így szeretem őket - ha káromkodnak, ha van idejük olvasásra, ha nincs.
Ez rám végül nem lett semmilyen hatással, én imádok, és szoktam is rengeteget olvasni, és nem a tanároknak, hanem a szüleimnek köszönhetően, akik mindig vették nekem a mesekönyveket, és mindig inspiráltak az olvasásra ("Ha elolvasod ezt a könyvet, kapsz egy csokit." Velem nagyjából így kezdték.) Szóval az, hogy a szülő nem olvas, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy a gyerek sem szeret, és azt sem jelenti, hogy a tanár felelőssége 'olvasásra szoktatni' a gyereket (szerintem).

Én éppen egy pöttyös könyvbe olvastam bele a mamanal azok is jók . Bár én nem olvasok sokat egyetértek a szerzOvel.jó cikk.

Gratulálok a cikkhez. Teljesen egyetértek ezzel a témával.Engem mikor még 8-9 vagy talán 10 éves voltam csúfoltak mert az iskolában a szünetekben olvastam ahelyett,hogy téptem volna a másik gyerek haját.Ez a szokásom az évek során nem változott és én büszke vagyok arra,hogy az utcai csavargások helyett inkább egy könyv mellett kötök ki.Nálam mindegy milyen stílusú könyv a lényeg,hogy megmozgassa a fantáziámat és akkor aztán nem lehet kitépni a kezemből.Ami sokaknak furcsa lesz,hogy én a kötelező könyveket is mindig szerettem.Talán azért mert szeretem a régebbi időszakokban játszódó történeteket.Én pl. egyik rokonomtól sem láttam,hogy könyvet olvasna(igaz anyukámtól örököltem a vámpír könyv mániámat. ),de emlékszem én már ovis koromban próbálgattam olvasni a könyveket kisebb-nagyobb sikerrel.A barátaim közül és az osztálytársaim közül csak 2-3 olvas rendszeresen könyvet,de rajtuk meg is látszik mert értelmes,okos emberek,de a többi a kaja dobálós,másokat piszkáló idióta csoportban kötött ki.Ezzel nem azt akarom mondani,hogy aki nem olvas könyvet az már egyből ilyen csak azért ezerszer másabb egy olyan emberrel beszélgetni aki már rengeteg könyvet olvasott és van szókincse és mondanivalója.

Ó, egy kolléga! Én is örülök, hogy nem vagyok egyedül ezzel. Mondjuk mikor nálunk kötelező volt az Odüsszeia, már ismertem a történetet. Mindig is érdekeltek a mitológiák, már általánosban is...
Ez az utálunk, mert te "mindent tudsz" dolog ismerős... Nem nagyon csippantottak az osztálytársaim a gimiben. Az egyik leányzóval ketten voltunk úgymond "kedvencek", mert mi mindig biztosan elolvastunk mindent és készültünk rendesen. Ebből kifolyólag biztonságban szoktunk lenni a feleleteknél... De nem ért váratlanul, ha mégis ki kellett menni... Emlékszem, mikor magyarórán feleltem, utána az osztályfőnök így szólt: "Látjátok? Ez felelet!"
Ó, Az arany virágcserép... Én is szerettem. Mai napig emlékezetes momentum nálam a könyvből, amikor van benne az a kopogtatós jelenet...

Ez a felelés dolog nálam is ismerős! Általában én álltam kint a táblánál, mert a tanárunknak elege volt abból, hogy senki nem tud semmit. Elég neki, a szörnyű dolgozatokat javítani, amiket kéthetente írunk. Szeret jó feleleteket hallgatni, ezért engem hívott ki. Én pedig, mindig izgultam, de gyakorlatilag erre a tantárgyra sosem kellett sokat tanulnom, szóval mindig mosolyogva indultam, mert könnyűszerrel szerezhetek ötöst, és mert imádok magyarázni! A verselemzések, az életpályák.. örökre a kedvenceim. Az egyetlen dolog ami zavar az, hogy az osztálytársaim mindig tőlem kérnek segítséget. Nagyon idegesítő, amikor a dolgozatoknál nem hagynak koncentrálni, hagyni, hogy összeszedjem a gondolataimat, hogy értelmesen, kulturáltan tudjak válaszolni a feladatokra. Osztálytársam, a mókamester sosem veszi komolyan a magyarórákat. Hangosan felolvassa a dolgozatait, amikre a választ mindig saját kútfőből írja. Így olyan érdekes válaszok születtek, mint például, az Anyegin-ben " A srác kinyírta Anyegint, aki meghalt, aztán föltámadt, és bosszúból kinyírta a srácot. Aztán jött egy kígyó, aki beszélni kezdett hozzá!" -a végén már egy kis Arany virágcserép is keveredett bele, még az előző anyagból! Eddig még nem láttam/hallottam volna, hogy pontosan, átalakítás nélkül leírt volna valamit. Az Iliászt hallottad volna!! Napokig nevetnél!

Alison Lerman, Sally Sparrow!
Ne értsetek félre, nem leszólni akarlak titeket, de mintha ez már kicsit off the topic lenne, nem gondoljátok?
Értem én, hogy ti nagyon jó és szorgalmas tanulók vagytok, és ennek nagyon örülök, de szerintem ez a cikk nem azért íródott, hogy mindenki itt bizonygassa, milyen jó diák.
Előre is elnézést, ha bármelyikőtöket is megsértettem.

Engem nem sértettél meg! Végül is, igazad van, mert sokszor elragadtatom magam! Kell valaki, aki néha figyelmeztet! Az igazat megvallva, annyira nem vagyok jó tanuló, én humánus beállítottságú vagyok, csak az ilyen tantárgyakból vagyok 4-5ös. Megmondom, hogy sosem buktam, de szerintem nem akarod hallani a fizika, vagy kémia jegyemet.

Huh, köszi, igazából ez nekem egyfajta megkönnyebbülés, mivel már gyakorlatilag vártam, hogy a nyakamnak ess. Bár igaz, tudnom kellett volna, hogy nem, mivel az idősebb, tapasztalt tagok nyilván nem olyan szinten vannak, mint a tipikus, minden-apróságra-a-nyakadnak-ugró újoncok. Nem is tudom, eleve miért feltételeztem...

Én az egész oktatási rendszerrel nem értek egyet. Nem lázadok, mert ebbe születtem, nekem a más fajta fura lenne, de pl Kanadában nem arra mennek rá, hogy gyerekem, hülye vagy kémiából? Hát már akkor azért is megtanulod ennek meg annak a képletét, és számolsz, és minivegyészt nevelünk belőled 2 év alatt. Hanem ott megkérdezik hogy mi akarsz lenni, az annak megfelelő tantárgyakat nyomatják, a többit meg leadják de békén hagynak.

Meg egyébként is 4 év alatt annyi sz_rt kell megtanulni, mint szerintem sehol máshol a világon, az egyik tanár bevallotta, hogy túltanítják a magyar diákot. Az meg ami még szánalmasabb, hogy ha csinálni akarsz valamit, akkor papír kell, külföldön senkit nem érdekel a papírkád, csak teszem azt tudjad a nyelvet. Nyelv: értelmesebb, és fejlettebb országokban nem úgy tanítanak nyelvet, hogy szevasztok gyerekek, akkor kezdjünk igét ragozni, meg ismerkedjünk a nyelvtannal, aztán ha megszólalni nem tudsz akkor meg az a saját hibád, hanem rendesen tanítanak. Valamelyik nap megnyitottam az észt nyelvkönyvet amit leszedtem - csak puszta kíváncsiságból, hogy hogy mondják hogy szia, mi újság stb, hát nem a nyelvtan volt benne? Mondom gratulálok...

Ez az ország úgy el van cseszve, ahogy lehet, egyszerűen hányingerem van tőle...


És hogy egy kicsit a témánál is maradjak, vampiregomez írta, hogy 8-9 évesen csúfolták, én nem a szünetekben olvasgattam másodikos-harmadikos koromban, hanem a buszon, és ha találkozok az egykori alsós tanáraimmal, akkor szinte mindig feljön, hogy hát én már akkor is mennyit olvastam Szép emlékek, viszont Anyukámnak köszönhetem azt hiszem, hisz minden este olvasott egy mesét este lefekvéskor, állítólag ez is nagyban befolyásolja a gyerekeket.

Én azért örülök, hogy sok mindent meg kell tanulni pl. magyarból is (más korokat, stílusokat) meg töriből. Amerikában csak a saját történelmüket tanítják. Az ottani diákok ráadásul primitívebbek mint a magyarok (már akik rendesen tanulnak), mert egy itteni diák 7.-es fejjel elvégezhetné az amerikai érettségit, méghozzá kitűnő eredménnyel. Legalábbis én így tudom.
Az egyik volt osztálytársam nem tanulta túl magát a suliban. Tavaly elég komoly családi zűrje volt, és kiköltözött a nagynénjéékhez az USA-ba, és az ottani suli legjobb tanulója lett... Na mit ne mondjak...

Ezen nem vagyok meglepve. Ez megmagyaráz mindent. És földrajz órán is csak a saját területüket lesik egész végig? Mert úgy tűnik, hogy azzal sincsenek tisztában

Ebből a szempontból szerencsések vagyunk, de a rendszer még mindig nem tökéletes nálunk sem. Valahogy vissza kellene hozni a fiatalok olvasókedvét.

Én az olvasó fiatalokhoz tartozom és büszke vagyok rá! Nem tudom elképzelni az életem olvasás nélkül. Idén nyáron is rengeteg könyvet olvastam. Egyszer egy kis Harry Potter-t, Vörös Pöttyös könyveket vagy klasszikusokat, mint Jane Austin, de egyszer-egyszer még kötelező is a kezembe került. Megjegyzem, hogy humán osztályba járok. Nekünk 9 -ben KÖTELEZŐ volt a Harry Potter és a Titkok kamrája. Az ember nem is gondolná, hogy mennyi metafora, szimbolum van benne.

Kötelezőkkel úgy vagyok, hogy az elején még kézzel-lábbal küzdök, hogy ne kelljen olvasni őket, de aztán beadom a derekam és a végén már azt veszem észre, hogy élvezem az egészet. Ilyen volt az Oidipusz király. Esküszöm, mint egy brazil szappanopera, sőt... Jobb

A magyar oktatással nem mindig értek egyet. Például az egyik dolog, amit utálok, hogy a lexikális tudásra mennek rá a tanárok. Az ember megtanulja a dolgokat, de érettségi után (vagy már hamarabb) is elfelejti őket. A nyelvoktatásról ne is beszéljünk. Esküszöm, többet tanultam az internetről fanfiction é Harry Potter angol olvasásával.

a kötelezőket utálom olvasni és legtöbbször azt nem is olvasom el de pl a HP és a Twilight összes részét már elolvastam és most a TVD részeket olvasom...meg általában én is vörös pöttyös könyveket olvasok

Én nagyon szeretek olvasni, sokat is olvasok, és büszke vagyok rá!
Szerintem elég szomorú, hogy egyesek nem olvasnak semennyit, és meg sem tanulnak helyesen írni, folyékonyan olvasni.
A kötelezők nem mindig tetszettek, de azok között is voltak olyanok, melyeket szívesen olvastam el.
Én személy szerint, egész napos fészbukozás helyett inkább olvasok.

És tudod mi a legrosszabb? Az okos embereknek nincs munkahelye, ettől függetlenül a Városházán dolgoznak olyan emberek, akik nem értenek a számítógépekhez, nem tudnak olvasni, és a nevük helyére X-et írnak. Kis huligánok, nem jártak be iskolába, be sem fejezték és ők ülnek ott fent, keresnek százezreket, mikor azt sem tudják, hogy hol az Enter, mit jelent a paragrafus szó és a nevüket sem tudják leírni

Az amerikai oktatással kapcsolatban már leírták előttem, hogy ott mi a szint. Azzal egyetértek. Sokkal könnyebb jó jegyeket szerezni ott...
Ami pedig azt illeti, hogy tanítsák csak azt a gyereknek, ami lenni akar, szintén marhaság. Honnan tudja egy általános iskolás, hogy mi érdekli? Sokszor még a gimnazista sem tud dönteni! És az utolsó pillanatban böknek rá pár szakra, gyorsan kitöltik a postán és úgy adják fel utolsó nap...
Az itt a baj, hogy a fiataloknak fogalmuk sincsen, mivel mi jár. Hány olyan diák van, aki csak bejelöl valamit, mert jól hangzik a szak neve és fél vagy egy év után otthagyja, mert nem tetszik neki? Először is jobban oda kellene figyelni, hogy be legyenek mutatva a gyerekeknek a szakmák, hol mit fognak tanulni majd körülbelül, a szakmán belül mit is kell csinálni pontosan, stb.
Vagy ha már jelentkezni akar valahová valaki, akkor lehetne egy kötelező gyakorlat (mint Angliában például a szociális segítők esetében), hogy el kell menni hónapokra, egy évre idősekhez, hajléktalanokhoz, megtapasztalni, mivel is jár ez, és ha még ezek után is ezt akarja csinálni, jelentkezhet tanulni. És nem fogja érni meglepetés!
Engem annyira bosszant, hogy sokan elveszik a helyet olyanok elől, akik viszont tényleg komolyan gondolják a bejutást...
Ami meg a "dicsekvést" illeti, miszerint húdejótanuló volnék. Szerintem nem off, nagyon is témába vág, elvégre a kötelezők kapcsán említettem. Másrészről pedig nem vagyok hűdejótanuló, anno sem voltam az, csak érdeklődő és szorgalmas. Igyekeztem mindig a maximumot nyújtani. Ez nem mindig az 5-ös volt... Én is humán beállítottságú vagyok/voltam, ezek a tárgyak jobban mentek... Ennyi.

Sajnálom az lyan emebreket akik nem olvasnak, mert nem érthetik az olvasás gyönyöreit, amit az tud adni az embernek. A HP és a Twilight és az egyéb gyerek regények,. persze ,hogy könnyűek, mert azok nekik készülnek de... Próbáljon leülni és elolvasni Margaret Mitchell: Elfújta a szél. c. könyvet. Alig fog neki menni, mert az rengeteg szálon fut. Én úgy vagyok ezzel, hogy ne csak fantasyt ovlason az ember, hanem próbáljon szép irodalmat is csempészni az életébe. Olvasni pedig remek dolog