A könyvek és a fiatalok viszonya

Sajnos ma már egyáltalán nem, vagy csak keveset olvas az átlag fiatal. Mi lehet az oka, s ha olvas is, miért pont azt, amit?
A teljes cikkhez kattints ide!

Javítanám a moderátor által kijavított mondatomat. Konkrétan ezt: "Valamint az sem elhanyagolandó szempont, hogy ami kötelező, az sosem jó." Én idézőjelbe tettem azt, hogy "sosem jó"... Nem mindegy...

Ez szerintem a technika fejlődéséből is adódik. Régebben azért (is) olvastak sokat, mert egyszerűen nem volt más. Ha meg akartak tudni valamit, akkor nem volt internet, hanem könyveket kellett böngészni. Ez természetesen lassabb volt, de akkoriban még volt ilyesmire idő. A mai felgyorsult-túlfeszült világban pedig az embereknek se idejük, és főleg türelmük nincs olvasni vagy esetleg alkotni. De ezzel pont a saját kárukat okozzák.

Valamint az internet és a tévé egyszerre rengeteg impulzust közvetít az agy felé. Rengeteg információ, színes, villog, stb. A könyvek ennél sokkal kevesebb ilyen impulzust tudnak közvetíteni, ennél fogva egy mai fiatal már mindezt unalmasnak élheti meg. Ahogy a hagyományos tanórákat is.

Amúgy ez jó cikk, gratulálok! Örülök, hogy ilyesmivel (is) van itt foglalkozva.

A cikkhez gratulálok, nagyon jó
Én az úgynevezett "vörös pöttyös" könyveket szó szerint KI NEM ÁLLOM.Nem vagyok ez a fantasztikus könyvek rajongója, viszont egy olyan írótól mint pl.Meg Cabot, vagy Jaqueline Wilson képes vagyok egy háromszáz oldalas könyvet öt óra leforgása alatt elolvasni.Én nem is tudom sokszor mit csinálnék, ha nem lehetne olvasni.Mondjuk nem biztos, hogy attól ha a szülő olvas, a gyerek is ugyanazt fogja tenni.
Nekem kedvenc időtöltéseim egyike az olvasás, és őszintén nem érdekel miféle Marslakónak néznek emiatt a többiek akik velem egykorúak (14 leszek hamarosan).

Én imádok olvasni.A cikkben leírtakkal nem teljesen értek egyet.Utálom ha általánosítanak bizonyos korosztályokat.Attól lehet jó könyv egy vörös pöttyös is.Nem feltétlenül jelenti azt hogy hülyeségekről és/vagy menő dolgokról szól mindegyik. Az meg hogy sokan megutálják a házi olvasmányokat,az a rendszer hibája,és nem csodálkozom ha a későbbiekben lankad a kedve az érintett személynek.

Általános iskolás koromban a 30 fős osztályból még 8. osztályban is volt 1 srác aki nem tudott olvasni rendesen. Ha fel kellett valamit olvasnia akkor csak nehezen és segítséggel ment neki és nem tudta értelmezni egyben amit elolvasott. Nem volt diszlexiás - egyszerűen nem tanult meg olvasni az évek alatt. Mára ez az arány kis túlzással szerintem megfordult, ha azt veszem alapul amit itt a fórumon is látok, olvasok. Az, hogy nem tudnak helyesenírni egy dolog - ez még betudható néha gépelési hibának is. Sokszor én is mellé ütök siettemben. De az, hogy szándákosan írnak rosszul szavakat - ish, walami és társai - az már szörnyű. A hozzászólásokból még számomra az is kiderül, hogy sokan úgy írnak véleményt, hogy max a címet és a bevezetőt olvassa el vagy ha el is olvasta, olyasmit ír, amiből jól kivehető, hogy nem tudja értelmezni az olvasottakat.
Így nem csodálkozok, hogy ennyire kevesen olvasnak könyvet a fiatalok közül. Kölök koromban nekem sem volt kedvemre amikor anyumék elém tolták a Verne Gyula könyveket - pedig akkor még nem volt internet, nem volt kábeltévé, nem volt számítogép vagy játék konzolok sem - de ha valaki ráveszi magát, hogy elkezdjen olvasni, az garantáltan rákattan és garantáltan nem tudja letenni ha jó a könyv. Viszont ha tényleg úgy van, hogy a többség nem tudja értelmezni vagy elolvasni amit a kezében tart, akkor megette a fene az egészet.
Régebben úgy jártam munkába is, hogy csupán a bérlet volt a farzsebemben és egy könyv a kezemben. Ma meg csak ipodot, mp3 playert meg telefont nyomkodó kölköket látni mindenhol az utcán.

Nem a rendszer hibája szerintem, hanem az agyunké. Eleve fentartással fogad mindenki olyan dolgokat ami kötelező.
Sosem bántam meg, hogy elolvastam a Pál utcai fiúkat, a Kőszívű ember fiait a Tűskevárat vagy az Egri csillagokat - azt utáltam én is, hogy kötelező volt, de a könyvek mind nagyszerűek voltak.

Én most nagyon rászoktam az olvasásra nyáron. A kötelezők borzalmasak,de érdekes,hogy ezekbe is beleolvastam,folytattam,újrakezdtem.Ha nem erőltetik rám,>>hogy igen is ezt a könyvet el kell olvasni,doga lesz belőle<<, akkor egész szórakoztató,mert szórakozásnak fogom föl,nem kötelességnek!

Annyira nem értem ezt az "utálok olvasni" hozzáállást. A legtöbb fiatal sajnos nem hogy helyesen írni nem tud, de az olvasás is igen nehezen megy nekik, az értő olvasásról már nem is beszélve. Nem is próbálkoznak vele, mert nehéz. Holott ha tudnák miről maradnak le! Aki nem olvas, csak egyszer él, de aki olvas, az minden könyvvel egy újabb életet él át. Én mindig is könyvfaló voltam, sőt, sokszor még tanórákon is az éppen aktuális kedvencet bújtam. Régen bármit elolvastam, amit elém raktak, de pont ez kellett ahhoz, hogy kialakuljon az ízlésem. Most már nagyon nem mindegy, mi kerül a kezem közé, de a jó könyvet többre becsülöm bármilyen ajándéknál. Már alig várom, hogy ma este ölbe vehessem a kiskutyám és amíg ő alszik, én olvashassak valami jót.
Fontos lenne egyébként, hogy olvassanak a fiatalok. Az elmének egyszerűen szüksége van rá. Enélkül nem bővülhet a szókincsük. Lassan már kifejezni se tudják magukat rendesen és ez óriási probléma.

én Leslie L.Lawrence és James Fenimore Cooper könyveken cseperedtem fel meg becsúszott egy-két Karl May kötet is!
Az első könyv amit elolvastam Ken Follett-Katedrálisa volt azt követte James Clavell-A Sógun regénye.de később volt egy Fantasy és Sci-fi korszakom: H.G.Wells, Arthur C.Clarke.Azért még érdemes meg említenem R.A.Salvatore fantasy regényeit nagyon sokáig csak az ő könyvei fölött görnyedtem órákat! Majd ez lezárult következett egy erős történelmi lázam főleg ókori témájú regényeket olvastam és eposzokat akkoriban.ezt szerettem!
sajnos mostanság nem sok időm van olvasásra éves szinten max 2 könyvet tudok elolvasni.
és igen utáltam a kötelezőket a sulikban ha jól emlékszem csak a Pál utcai fiúkat olvastam el!
nahh mind1

a legjobb könyv amit valaha olvastam az Thomas Harris-Vörös Sárkánya volt arcul csapás az a könyv a film pedig sehol sincs!
a kedvenc magyar könyvem Kosztolányi Dezső-NERO, a véres költő.ezt a könyvet 4 nap alatt kiolvastam és azóta még 3szor elolvastam!
be be ugranak régről az olvasmányaim!

újabb klassz cikk, gratulálok

"Nem a rendszer hibája szerintem, hanem az agyunké. Eleve fentartással fogad mindenki olyan dolgokat ami kötelező.
Sosem bántam meg, hogy elolvastam a Pál utcai fiúkat, a Kőszívű ember fiait a Tűskevárat vagy az Egri csillagokat - azt utáltam én is, hogy kötelező volt, de a könyvek mind nagyszerűek voltak."

Én a legtöbb kötelezőt középben már el sem olvastam, de ezeket az általános iskolásokat pont igen. A Pál utcai fiúk és a Kőszívű ember fiai nagyon tetszettek, viszont a Tüskevárat kb. 8 évesen, míg az Egri csillagokat 9 évesen kellett elolvasni. Erről írtam pont az érettségi esszémet is, hogy egy 8-9 éves LÁNYT egyáltalán nem köt le és nem érdekel semmi ilyen könyv, hiszen az összes kötelező olvasmány fiúkról / férfiakról / háborúról és hasonlókról szól. Én ezért szenvedtem pár könyvvel.
Ha már fiús, akkor meg egy 9 éves elé nem az Egri csillagokat, hanem mondjuk a Tom Sawyer kalandjait kellene tenni max, mert az ilyen háborús, 500 oldalas könyvekkel valóban csak elvették az ember kedvét.

Az én kedvemet mondjuk nem sikerült elvenni, mert én szeretek olvasni, csak általában nem magyar irodalmat, bár egyik kedvencem Petőfi - Az apostol című műve, de általában inkább az angol / amerikai / orosz klasszikusokat szeretem.

Én rájöttem már, hogy engem egyáltalán nem zavar, hogy mások nem olvasnak, régebben még próbáltam megtéríteni embereket. Egyszerűen sajnálom őket.

Akinek nincs IGÉNYE olvasni, mert csak a hülyeség érdekli, az nem is fog a kezébe könyvet fogni soha, ne várjunk csodát. Így jártak, de én ilyen emberekkel nem igazán szeretem magam körülvenni.

Hozzáteszem, amióta netem van, én sem olvasok annyit, mint régen. Régen leültem és 1-2 nap alatt felfaltam 1-1 könyvet.

Hozzátenném még azt is, hogy nem baj, ha a gyerek Twilight-ot meg Harry Pottert olvas, mert mindegyik elég szépen, szépirodalmi stílusban van megfogalmazva, nincs benne különösebben szleng és ilyesmi, ha jól emlékszem. Aminek viszont a világon semmi értelme és értéke nincs, azok az ilyen Fejős Éva-féle sz.rok, amik tele vannak mindennapi, 3 szavas, értelmetlen párbeszédekkel, szlenggel, a sztori is buta, stb. Inkább ne olvasson valaki, mint azt a f.st.

Ja és egyébként az sem baj, ha valaki olvas vörös pöttyös könyveket, mondjuk tizenévesen. Én pl. a Darren Shan könyveken nőttem fel, volt a Laura sorozat, és hasonlók. Tizenévesen nem is kell Dosztojevszkijt meg Kunderát olvasni, de az embernek később vagy megjön hozzá a kedve és az indíttatása, hogy igen, el kellene olvasni a klasszikusokat is, mert az alapműveltséghez hozzátartoznak, de hát ki a fene akar manapság művelt lenni?! Elég szomorú...

Ezek a gondolatok igazak a zenékre és a filmekre is. A többség nem tudja mit veszít avval, hogy csak azt nézi/hallgatja/olvassa amit elétolnak. Nem is alakul ki saját ízlésük csak vonulnak a csorda után - egy olyan csorda után aminek nincs se vezére, se célja, se koncepciója.

Remek cikk lett, gratulálok a szerzőnek!
Nekem viszont a kötelezők cseppet sem vették el a kedvem. Bár ez nem jelenti azt, hogy az összeset maradéktalanul kiolvastam volna. Szeretek olvasni és úgy vélem, elég korán kialakult, hogy milyen történetek kötnek le, és melyek azok, amikkel nem szeretnék megbirkózni. Bizony, nem szeretnék, és nem nem tudok. Ugyanis, őszinte leszek, de az Egri csillagok utolsó ötven oldalát a mai napig nem olvastam el. Viszont Victor Hugo Nyomorultak-ja, az egyik kedvenc könyvem, ami ha az irodalmi nyelvezetet vesszük, vagy a hosszát (ha valaki nem hallott volna még soha róla - ami egyébként nagyon kellemetlen és orvosolni való hiba, de a mai korosztályból sajnos kinézem - akkor egy ezer oldalas könyvről van szó), akkor azért nem egy kötelezőt magasan ver. Tehát szerintem nem abban mérem személy szerint az olvasottságot, hogy ki hány kötelezőn van túl, hanem, hogy kialakult-e az illetőnél egyfajta irodalmi igényesség, ha már olvas. Csak a legtöbb fiatalnál, ahogy megfigyeltem - tisztelet a kivételnek! - esély sem volt arra, hogy kialakuljon bármiféle igényesség is ilyen téren, hiszen vagy egyáltalán nem olvasnak, vagy ha igen, akkor még véletlenül se kerül a kezükbe olyan könyv, aminek a borítójára nincs vér festve, vagy tudom is én milyen misztikus szereplő valami teátrális szituációban.
Azt is be kell vallanom, hogy az első könyv, amit kiolvastam és igazán élveztem, az a Harry Potter volt 11 évesen. Mind a hét részt olvastam, imádtam, belerázódtam a történetmesélés menetébe, magával ragadott a képzeletem és azt kell mondjam, hogy szerencsére, de nem ragadtam le azon a szinten.
Na, most jól kifejtettem a véleményem és a barokkos körmondataimnak köszönhetően, már azt se tudom, hogy mindent elmondtam-e, amit szerettem volna. Ha valami kimaradt, utólag hozzácsapom, ebben a kis szövegdobozban képtelenség átlátni egy hosszabb hozzászólást.

Én személy szerint imádok olvasni. 2 éve kaptam nagyon rá, mióta egyetemre járok,azóta rendszeresen olvasok, de ezelőtt semmi pénzért nem vettem volna a kezembe önként egy könyvet sem. Egyetértek néhány előttem szólóval, azzal kapcsolatban,hogy nem valami jó ez a rendszer ami az iskolákban van és én nem hiszem,hogy ezt a szülőkre kellene fogni( persze biztos vannak ilyen esetek). Az én anyukám mindent megpróbált,hogy rávegyen az olvasásra....de egy gyereknek egyszerűen még túl komoly egy Egri csillagok vagy egy Légy jó mindhalálig fajtájú könyv!! Nem értem minek ezeket erőltetni, persze bele kell tenni a tananyagba és tanulni kell róla, de általános iskolában még nem kéne,hogy kötelező olvasmány legyen. Én az általános iskolás éveim alatt egyetlen egy könyvet olvastam el( többször is) és a Pál utcai fiúk volt. Az ehhez hasonló regények sokkal inkább szólnak egy gyerekhez! Tehát én általános iskolában egyáltalán nem is adnék MEGSZABOTT kötelező olvasmányt, maximum egy kettőt ami tényleg érdekelheti a gyereket és meg is érti miről olvas. Persze ez csak az én véleményem....

Az, ahogy a Harry Potter meg van említve, az egyértelművé teszi, hogy Sally Sparrow szerette olvasni Komolyra fordítva a szót, a tanyás részhez annyit, hogy szerencsére nem kell tanyán élniük a fiataloknak, van betonút, a csapból folyik a víz, nem egy kútból kell felhúzogatni stb, mert ez marha romantikusan hangzik, de nem baj hogy nem tudjuk átélni/átérezni ezt a dolgot, és az erről szóló könyvet. Az utolsó bekezdéssel se értek egyet, nem hinném, hogy a filmek miatt nincs olvasási kedv, vagy miattuk szegényes a képzelet. De az utolsó mondat az nagyon szép lett Jó ez a cikk, csak nem ez a helyes irány, mert ez végül is csak panaszkodás, és ez megy mindenhol, és minden téren. "Bezzeg amikor én még.." na meg az "Én időmben ez máshogy vót" stb klisé nem vezet sehova.

Csak vélemény volt ám, szóval ne csuklassátok meg anyut léccike Köszi

Véleményed neked is lehet. Nem kell mindenkinek isteníteni Sally cikkeit sem. Mondjuk szeretem őket, függetlenül a témától, mert végre értelmes dolgokról is van szó. Lehet beszélgetni, ismerkedni, olykor meglepődni, hogy "jé, ez a tag ilyen értelmes tud lenni?" Szerintem ez tök jó, függetlenül attól, hogy a cik "iránya" jó-e, vagy sem. Ez már nézőpont kérdése.
Jó egyébként látni, hogy azért egy páran még szeretnek olvasni és ráadásul komolyabb hangvételű dolgokat. Az én kedvenc szerzőm történetesen Virginia Woolf, akiről nagyon sok ismerősöm úgy nyilatkozik, hogy unalmas. Amikor pedig rákérdezek miért unalmas nekik, csak megvonják a vállukat és annyit felelnek, hogy nem értik, amit mond. Nincs idejük, kedvük gondolkozni. Jobb az újság, meg a képregény. Persze nem azt mondom, hogy mindenkinek Woolfot kéne olvasni, de azért jó lenne, ha olykor fajsúlyosabb könyveket is a kezükbe vennének az emberek. Hemmingwaynek olyan szép írásai vannak, Faulkner is egy zseni volt, Capote szintén. Lehet válogatni. A felfedezés nagyon jó dolog. Egyszerűen jó érzés.