veletek álmodtam az előbb, most keltem fel
szóval azt álmodtam, hogy a barátommal mentünk valahova metróval és pár hülegyerek eldobott valami petárdát az aluljáróba és mondta a barátom, hogy "egyszer tuti így halunk meg hogy ezek az idióták ránkrobbantják az aluljárót" amint kimondta az egyik bedobott egy petárdát a sínek közé és felrobbant ott az a hely, így hátraestünk és mondta a barátom hogy "GYERE TIMI, GYERE MERT BE FOG ROBBANNI A TÖBBI RÉSZE IS" én meg tökre lefagytam, meg se bírtam mozdulni, aztán rángatott és így észbekaptam, elkezdtünk rohanni, egy csomóan ott maradtak, nem menekültek én meg mondtam a hogy "nem mentjük meg őket, hozzák már őket is" de mondta a barátom, hogy nem, mert mire visszamennénk értük addigra simán robban a többi része is a helynek, úgyhogy csak szaladtunk tovább és megint jöttek a robbanások, egy csomó ember ott felrobbant és a húscafatok szálltak a levegőbe

aztán elszaladtunk egy ilyen intézménybe (fogalmam sincs mi volt az kb olyan volt mint egy lightos elmegyógyintézet, de üres volt), oda menekült a többi ember is és vagy 3-4 emeletes volt. aztán a barátom eltűnt az álmomból, helyette kundival voltam, próbáltunk kijutni, de aztán kiderült, hogy nem tudunk könnyen kijutni az épületből, mert megtámadtak a zombik

(micsoda csavar, i know, iknow) valami föld alatti átjáróban kijutottunk végre kundival de mondtuk, hogy visszamegyünk és megmentünk annyi embert, amennyit tudunk

szóval visszamentünk, mondtam hogy váljunk szét, övé az A, enyém a B épület és 20 percen belül találkozunk "ugyanitt", hogy megmondjuk hány embert sikerült kimenteni. Elmentünk, én találtam egy kislányt, aki az éhezők viadalából volt a
Rue, de az valójában ril volt

vagyis tudtam, hogy rileah az, de rue kinézete volt

és olyan fiatal is volt, szóval őt akartam megmenteni elsőnek, elrohantunk megint a földalatti járatban, a végén volt mégegy szoba oda bevittem, de nyitvahagytam az ajtót (a szoba egyik oldala üvegből volt, tehát kiláttunk) és láttuk ahogy jönnek felénk a zombik, be voltunk kerítve és ril kérdezte hogy "most akkor meghalunk, ugye?" énmeg tisztára bepánikoltam, levert a víz, de próbáltam erős maradni a kis hugocskám előtt, és hirtelen valaki elszaladt az ajtó előtt, majd visszajött és benézett és mutogattam neki, hogy segítsen. az meg bólogatott hogy jójó segít, erre elrohant.. ril meg mondta, hogy hát ez biztos nem fog segíteni

DE! visszajött, elterelte a zombik figyelmét, és szépen ki tudtam szöktetni rilt, énmeg mentem vissza kundihoz az alagúton, aztán az alagút végén mindig így fel kellett ugrani, mert ott a végén kb váll magasságban volt a padló és ahogy húztam fel magam, hát nem elkapta a lábam egy büdös zombi

előttem volt vagy 30 menekült és kértem hogy segítsenek, de senki sem segített, aztán mindenkinek volt kitűzője és ott volt nómi ("nómi / nomiee"-s kitűzővel) és megfogtam a karját valahogy, majdnem lerántottam szegényt, de utána segített és felhúzott és mondtam neki, hogy "bocs hogy majdnem lerántottalak, de csak benned bíztam, a többiek tuti lelöktek volna" és akkor így körbenéztem és rájöttem, hogy a többiek mind staritysek, offosok voltak meg az ismerőseim és így ráeszméltem hogy kundin, rilen, nómin és a barátomon kívül nem bízok senkiben

(gondolom ezt azért álmodtam kundi, mert mindennap ezért sírok neked pmben hogy nincsenek barátaim csak ti

) aztán mondtam nóminak, hogy hova bújjon el, oda fogok menni érte, csak meg kell keresnem kundit még, de utána elmegyünk hárman, leszarunk mindenkit, itthagyjuk őket a picsába mert nem akartak nekem segíteni

elmentem kundiért (30 percig kerestem mert nem a megbeszélt helyen volt, TE HÜLE

), de végül nagyon megnyugodtam hogy meglett, elmentünk nómiért, kúsztunk lent az alagútban, kiértünk és mindenhol zombik voltak, bekerítettek minket, csak így összenéztünk és ilyen "part two - coming soon" jeleggel hirtelen felébredtem.
ilyenkor érzem azt, hogy hát milyen okos lehetek, ha ilyen komplikált konkrétan filmszerű dolgokat tudok összeálmodni
elég hosszú lett, de azért olvassátok el