Idézet (ophely88 @ 2011.08.23. 10:40)
Én nem. Tudod én minden jóban benne vagyok, bizonyos határokon belül, burkolt megfogalmazással és utalásokkal, célzásokkal nincs problémám, de így, hogy nyíltan fogalmazott és a nevemet is kiírta (keresztnevet), nagyon megharagudtam rá. Vanessának hívták amúgy és 27 volt akkor. Mikor először láttam, viccesnek tűnt, hogy milyen jó ötletei vannak, képekből összerakni egy történetet, vihogtam is addig, míg nem nevezett meg és adott 'hangot' annak, aminek nem kellett volna. Nőljünk már fel. Mondtam is neki, hogy egy John Simm autogrammnak jobban örültem volna. (Még mindig nagyon fáj a szívem egy Simm autogrammért

) A többiek szerint cool, én nem tartottam annak, így utólag viszont már tényleg csak röhögni tudok rajta. Értékelem a jó indulatot, meg az alapötlet nem volt rossz, de akkor fogalmazzunk burkoltan vagy adjunk neki más történetet, ennyi

Nem csak az obsessive, ten inch poénokon tudok ám röhögni, máson is lehet vihogni, csak neki ennyire tellett no. Ha esetleg nem említi meg a nevet és retweeteli világszerte, az is más lett volna. Azóta sem beszéltem vele. Úgy gondolom nem vesztettem sokat.

Pedig tavaly egy szép Tennant hair p*rn gif csokrot kaptam születésnapomra tőle és írt is egy szép levelet, küldött születésnapi kártyát meg hasonlók. Nem tudom miért kattant be. Mindig ott voltam neki, mikor a pasija elhagyta, elhagyta a saját férje és én segítettem neki talpra állni online, mikor kezdett magába fordulni. Azóta is vannak emberkék, akik idősebbek nálam, mégis mintha én lennék inkább az anyjuk, nem mutatnak sok tiszteletet és pimaszabbak lettek, nem vettem fel velük a 'ten inch' tempót, ezért is hagytam őket a francba. Nem esett jól, hogy megfeledkeztek rólam és átmentek idiótába. Először még csak a chat időpontját felejtették el, utána a szülinapi chatemet, majd a névnapit. Én nem vártam el tőlük, hogy küldejenek bármit is (bár a címemet elkérték, tehát tudták) csak pár normális rajongóval akartam beszélni

Nem akarlak elkeseríteni, de a rajongók körében manapság ez a divat. Meséltem már neked netes ismerősömről, aki direkt megkért, hogy a születésnapjára egy ehhez hasonló történetű fan fiction-nel álljak elő.

Ki tudja miért, de ezt ők élvezik. Írtam neki egy paródiát, de aztán nem küldtem el neki, mert biztos voltam benne, hogy nem tudna rajta jót röhögni, mivel túl komolyan veszi a rajongást.

Úgyhogy nem kapott semmit, csak egy saját készítésű háttérképet, amit nehezményezett is.

Én nem akarok és nem is tudok ebbe belefolyni, nekem ez a "tempó" nem bejön. El is hiszem, hogy égőnek érezted és nem találtad viccesnek a dolgot. Én lehet, hogy törtem zúztam volna a helyedben. Vannak vicces dolgok, a paródiákat én is szeretem, de van ami már túlmegy azon a határon.