Idézet (Grace Benning @ 2011.07.12. 12:09)
Hmm...van igazság abban, amit mondasz, de ez is csak általánosítás. Nem mindenki olyan bátor, hogy fog valami védekező eszközt és nekimegy a betörőnek. Főleg azért nem tanácsos ilyet tenni, mert a betörő feljelenthet testi sértésért és akkor még a végén te húzod a rövidebbet. Láttunk már ilyet, nem is egyszer a mi drága országunkban.
A másik meg az, hogy mindkét nagybátyám rendőr volt. Nekem pedig volt egy esetem, amikor megtámadtak, kiraboltak, megvertek és a drága rendőrök, akik annyit tesznek értünk, mivel be voltak f*sva a tettesektől, kijelentették, hogy biztos én voltam a hibás és ezzel le volt zárva a dolog. Teszem hozzá, hogy 13 éves voltam, és többen estek nekem a nyílt utcán, fényes nappal, csak mert első szóra nem kívántam nekik odaadni a zsebpénzemet. Szóval isten mentsen a sztereotípiáktól, de láttunk már karón varjút. Hagy legyünk egy kicsit ne elfogultak a rend őreit illetően.
Én 12 éves voltam, mikor egy akkor 15 éves tudjuk milyen lány ki akart rabolni. Ő a telefonomat akarta, azzal kezdte hogy hány óra van, természetesen nekem nem volt eszem, és nem hogy azt mondtam volna, hogy nincs nálam telefon, megnéztem, de csak a zsákban. Persze tudjuk - ő látni akarta, de nem voltam egy nádszálvékony lány vele ellentétben és a zsákomat ráncigálni kezdtük, ordítottam segítségért, és egy civil rendőr 10-15 mp után futott oda hozzánk, mert eddig azthitte csak játszunk. Utána a lány elszaladt, és én pedig szorosan tartottam a zacskót, de ez nagyon meg pecsételt engem. Utána féltem, nem bíztam az emberekben, még most is van úgy, hogy félek az utcán elmenni, vagy hazamenni, pedig ha szóba állnának velem hogy kiraboljanak, biztos bevernék neki egyet, vagy gyomorszájba verném, pedig akkor még én lennék a hibás. Pár nappal utána a környékünkön láttam azt a lányt, nagymamám, aki a 60-as éveiben járt, beteges volt, mint minden öreg néni, vagy bácsi, de azért szerencsére ha így visszagondolok jól tartotta magát, és leültette a padra. Két ember a vele szemben lévő padon ült, és csak nézték hogy káromkodik, nagy ütögeti nagymamámat, persze ő sem hagyta magát, lefogta, és az a rész már nekem kicsit homályos volt, hogy én hívtam a rendőrséget vagy más. Akkor elég hamar kiértek, 5-6 perc kellett. De utána ez az eset nagy nyomot hagyott bennem, nagymamám rosszul lett, a szemem láttára esett össze, több mint másfél óráig próbálták megmenteni, aztán pár napig kómába volt, és meghalt. Na, és mi történt a lánnyal? Terhes lett, és nem ment börtönbe, pedig megérdemelte volna, hiszen még több öreg nénit is kirabolt, tőlük még nagyobb értéket vett el/vett volna el. Persze értem én azt hogy terhes, meg hogy a leendő gyereket nem zárathatják börtönbe, vagy tudom is én. De én mindig azt mondom, hogy egy ilyen megússza, de bezzeg ha én csináltam volna, akkor én már nem úsztam volna meg az egészet, persze eszem ágában sem lett volna. Engem egy életre megijesztett, pedig továbbadták nekem, hogy ő nem akart rám ijeszteni, hát persze. De még sorolhatnám a történeteket, hogy a rendőrök tehetetlenek, mert félnek a tettestől, nagybátyám elég rossz környéken lakott, és az egész utca tudta ki tört be hozzá, és rabolta ki, de ők sem mertek beszélni, és a rendőrök sem mertek semmit csinálni a környéken, így az ügy lezáratlan maradt. Most a cikktől eltértem, de lényeg hogy nem nagyon erőltetik meg magukat, az igaz, de mégis rájuk vagyunk utalva, ha történik valami. De hogyha nagymamámnál is órákig nem jöttek volna én is kikeltem volna a bőrömből.