Guns N' Roses

Wow, Aerosmith konceert *--*
Velem kiskoromban nem hallgattak rockot (vagy csak nem emlékszem) de nem baj, így is felfedeztem sok jó együttest. 5 év? Wow, akkor bizonyára nekem is kelleni fog egy kis idő, mert igaz, hogy csak 2-3 éve részei az életemnek, nagyon fontosak számomra

Én se nagyon tudnék kedvencet választani, de talán a Sweet Child O' Mine, a Welcome To The Jungle és a Mr Brownstone

Igen, olyan nyolc évesen jöttem rá, hogy én bizony őket nagyon szeretem. Persze nyolc évesen nem tudtam olyan véleményeket alkotni róluk, mint most, de a lényeg ugyan az

Ők nálam olyan első effektusosak. Az első régebbi banda, amit szerette. Az első fülembe maradt dallam, amit bármikor énekelni tudok az övék volt(Paradise City). Az első bandás felsőmön is az ő arcuk virított. Az első szerelmem egy gitárszólóval.
Tehát elég meghatározók voltak számomra, sőt még most is azok.

Velem is ugyan ez volt. És nálam tényleg ők legmeghatározóbbak voltak, elég csak elolvasni a profilomat (ami egyébként semmi). Számomra ők több, mint egy kedvenc zenekar, de szerintem mindenki érez így valami iránt. Nem lehet szavakkal tökéletesen megfogalmazni, hogy mi mindent nyújtott át neked az a valami, ami az életed legszebb részét képzi. Ezért is idegesítenek fel a kedves divatrajongók. Mert az igazi rajongók érzik azt a szeretetet, azt az odaadást és azt a kifejezhetetlen valamit, amit éreznek, ezek a kedveskék pedig nem, így semmibe veszik azt, hogy olyanok is vannak, akik nem a logójukba meg két számukba szerettek csak bele, és így az igaz szeretet értelmetlenné válik, mert... na jó, nem tudom kifejezni még a legszebb szavakkal sem, egyébként üdv.

"érzéketlen büdös hálátlan túlkemény nemtörődöm hülye rokksztárok"

Ez egy lehetetlen kérdés, mivel mindegyik dalukat más miatt szeretem. Van, amelyiket a szöveg miatt (Cornshucker, hoppá... ), van amelyiket szimplán a nagyon eltalált hangzás miatt. De mostanában a Think About You-ra, a You're Crazy-re, meg a 14 Years-re vagyok betegesen rákattanva, legalábbis ezen statisztikák szerint. Viszont a Don't Cry, a November Rain, vagy a akár a Paradicsomfalva lényegesen kevesebbszer kerül fel a lejátszási listámra, a többi dalhoz képest, ami természetesen még véletlenül sem jelenti azt, hogy nem imádnám azokat a dalokat kevésbé. Nálam az Appetite és az első Illusion viszi a pálmát, akárhogy is nézzük. A Chinese Democracy meg nem is Guns N' Roses, hanem inkább Knives N' Violets, ha engem kérdeztek... Egyébként azt hallottam, hogy idén lesz új lemez. Majd arra is várhatunk tíz évet.

Héj! Nem a November Rain, vagy a Knockin' On Heaven's Door? Én spec. még mindig ezeket akarom hallani a túlvilágon is. XD

Erin meg ennél jobban már nem is áshatja el magát a szememben. Akár csak Stephanie. Gyönyörű, de belül maga az ördög... Mindenesetre ha lenne annyi manim tuti beszereznék pár relikviát.

Már egy ideje lehet tudni hogy valami készülődik a Guns háza táján, mert pár hónapja már turnéztak Dél-amerigóban. TBA lesz az új korong címe ha jól tudom.

Jajj most nézem.. Le is vették a Wiki-oldalukról. Hoppácska. Ezek szerint még sem lesz mostanában lemez? :|

A TBA egy olyan megnevező név, amit olyan albumokra írnak, amiknek nem köztudott a címe. Én így tudom. Ott is van a Guns lemez, Axl mint producer.

Köszi az infót, ezt nem tudtam.

Hát nem tudom milyen lesz az új anyag... Ashba Slash wannabe most fog először gityózni Guns albumon. Bár gondolom Axl írja a szövegek java-részét, úgyhogy ilyen szempontból jó lemez lesz, de tuti egynél többször nem hallgatom meg, akár csak a Kínai Demokráciát.

Itt még kint van... Hát én már nem reménykedek semmiben, a Chinese-ből kiindulva. Tulajdonképpen azt az albumot csak a feléig hallgattam meg. Nem komáltam a többiek nélkül. Nem volt benne Steven energiája, Duff punk elemei, Slash szólója, Izzy rejtélyessége, viszont kaptunk helyette egy kiégett Axl Rose-t, aki abba is belekötne, hogy az ég kék, miközben egy rakás pénzt elszórtak a nagy semmire, magyarán ki is dobhatták volna az ablakon, és még csak nem is tudtak abból a pár millióból egy erős albumot összehozni. Hát szégyen gyalázat, pedig 87-ben nulla zsével olyan lemezt tudtak csinálni, hogy még a mai napig nagyot üt. Rongyosra hallgattam. Ráadásul Ashbát is csak a Sixx:AM-ben kedvelem, máshol nem igazán. Ha meg mégsem lesz Guns, akkor is egy csomó jó dolog fog lenni, ott van például a Led Zeppelin, a Mötley Crüe, vagy Iron Maiden. Szóval nincs minden veszve.


Gondolom annak Axl sem örül, hogy a volt barátnője szétizéli azokat a dolgokat, amiket Axl csakis neki szánt, mint például a szerelmes leveleket. Szerintem azok túl személyes dolgok ahhoz, hogy valaki más, vadidegen tulajdonában legyenek. A képek mondjuk már más tészta, én is szívesen birtokolnék egyet. Amúgy eddig is tudtam, hogy egyik csaj sem százas, de Erinről nem sejtettem volna, hogy ennyire nem. Stephitől meg kiráz a hideg, már akkor is, ha meglátom valahol.

Ha sakkjátszmával szemléltetném Axl helyzetét, akkor azt mondanám, hogy sakk-mattot kapott már valamikor 97-körül. Rég elvesztette a legjobb embereket maga körül, és már nem tud semerre (főleg nem jó irányba) mozdulni. Csak a "gyalogok" maradtak meg a csapatából, akikkel viszont nem megy semmire. Pedig a király még mindig büszkén áll a csatatéren, és szeretne régi fényében tündökölni. De ha már nem maradt egy jelentős ember sem mellette...

... akkor a játéknak lőttek. Axl személyiségével és gondolkodási módjával alapvetően nincs valami rendben és hiszem azt, hogy ez a gyerekkora miatt van. Slash és a Mötley Crüe könyvét olvasva egy egész más kép tárul elém Axl-ről, mint az amit az elmúlt évtized alatt lefestettem magamnak róla. Amúgy sem hinném, hogy valaha is kibékülnének. Tudom, hogy Slash belemenne, de Axl olyan mint egy makacs kisgyerek. És a turné alatt készült felvételeket is sajnálom, hisz azok által tudnánk meglátni, hogy kik is ők, a Guns N' Roses valójában, mint emberek. Ameddig nem egyeznek meg, addig egy vasszekrényben maradnak azok a felvételek. Szomorú dolog ez.

Nekem azért vannak kételyeim azzal kapcsolatban, hogy Slash belemenne -e. Ott kezdődik az egész, hogy csekély az esély arra, hogy egyáltalán Axl-nek megjön az esze, nem hogy Slash-nek. Gondolom, hogyha Axl megenyhülne, és benne lenne, egyikőjük sem utasítaná vissza (Steven-ben vagyok a legbiztosabb, Izzy-ben meg a legkevésbé), de semmi nem garancia arra, hogy menne nekik ez a dolog. Pedig mit meg nem adnék érte, jó ég... Szomorú, hogy még mindig ennél a témánál vagyunk leragadva, mert egyszerűen ők sem tesznek semmit. Axl legalább annyit megtehetett volna, hogy a Rock N' Roll Hall Of Fame-s beiktatásra elvonszolja magát, és lejátszik velük egy rohadt számot, mert akkor nem csak egy szimpla koncetről beszéltünk. Nem tudom, hogy mik folynak a háttérben, és szerintem nem is fogjuk megtudni, de úgy érzem, hogy ez az állapot már így marad... pedig szeretném nem így hinni, de nem megy máshogy.

Szerintem Slash se menne most már bele egy reunite-ba. Többször elmondta, sőt a könyvében is kifejtette, hogy miért nem fog soha visszatérni/kibékülni Axl-lel. Komoly oka van rá, és Én úgy gondolom- bár fájdalom ilyen kimondani-,de Slash nagyon jól megvan a Guns nélkül. Most is ugyanolyan profi minden egyes munka amit kiad a kezei közül, mint a rózsákkal véghezvitt munka. Neki esze ágában sincs tagadni, hogy része volt a GN'R életének, de Ő már továbblépett. Szerintem erről van szó. Nem ellenségeskedik, a könyvében sem írt egy rossz szót sem Axl-ről, nem fröcsögött, ahogy azt más tette volna. Csak teszi a dolgát, ennyi.

Arról meg, hogy Axl miért nem ment el a HOF-ceremóniára, azt gondolom egyszerű oka volt. Egy az, hogy Slash-sel nem akart egy színpadra állni. Kettő: úgy érezte volna, hogy a jelenlegi "rózsákat" cserben hagyja, és ha ne adj Manitou tényleg elment volna az ünnepségre, akkor Ők is elfordultak volna Tőle, és szerintem nem akarta volna kockáztatni a jelenlegi pozíciót. Hosszú idő után szervezett maga köré újra egy csapatot (még ha nem is ütőképest), és gondolom ezt nem akarta kockáztatni. Nekem őszintén szólva ez a verzió helytálló, ez a véleményem arról a cirkuszról. Csak a média ugyebár ismét felnagyította a dolgokat, és megint Axl a s*ggfej mindig, mindenhol.

Az első bekezdéseddel teljesen egyetértek, én is le akartam ezt írni, de valahogy nem tudtam. Slash tökéletesen elvan az új projektjével, ahol szerintem érzi, hogy nincs dráma, nincs késés, nincs botrány, egyszerűen zenélnek és élvezik, de emellett nagyon komolyan is veszik. Annyit viszont megtehetnének, hogy legalább elássák a csatabárdot. Nem kell összeállniuk, lemezt kiadniuk, koncertezniük, csak húsz év után elsimítani a dolgokat. Erre sem látok semennyi esélyt.

Ez a RN'R HOF-os dolog meg olyan, hogy persze, mindenkinek más a véleménye róla. Így vissza-és belegondolva megértem Axl-t is, bár nem úgy, ahogy te említetted. Ha az lett volna az egyetlen akadálya, hogy megharagszanak rá a zenésztársai, akkor leülhetett volna velük tárgyalni, hogy basszus, egy évtizedig egy bandában játszottunk, egyszer és utoljára fellépünk egyszer. Ebben az volt az egész furfangosság, hogy Axl nem akart ott lenni, és kész. Voltaképp mindegyikőjüket meg tudom érteni, még akkor is, ha hiányoznak így, öten. Megértem, hogy nem akarják felbolygatni a dolgokat. Ami megtörtént, megtörtént. De azért jó lenne, ha legalább beszélnének, csak egyszer, utoljára. Rohadt bonyolult dolog ez, mert én kétféle oldalról szemlélem a dolgokat, és egyszerűen nem tudom, hogy melyiket tudom jobban megérteni, elfogadni. Az, hogy mostanában nincs cirkusz, és nem is beszélnek, vagy hogy azt akarom, beszéljenek. Döntésképtelen vagyok...

Ha csak emlékeinkben is, de megmaradnak azoknak a zúzós, öntörvényű, de tehetséges srácoknak akik voltak. Ott az a három Guns-album (ha az illusion albumokat egynek vesszük) amik olyan zseniálisak, hogy örökre a rocktörténelem részei lesznek, tetszik vagy sem.

Izzy nagyon tolja a Hendrix-figurát [mozooog]

Amúgy ez az egész már lényegtelen. Ha időben születtem volna, mondjuk a hatvanas évek végén, mint a szüleim, akkor nem lennék ilyen csalódott amiatt, hogy nincs már Guns, mert ha abba a generációba születtem volna bele, ahol a lelkem van, nem abba, ahol csak fizikailag létezem, akkor láthattam volna őket élőben, szemtanúja lehettem volna a felemelkedésüknek, majd később a szétcsúszásnak, stb. De így, hogy egy olyan együttesért rajongok (vagyis ez már jóval több mint rajongás a részemről), akik a múltban léteznek, és soha nem tudhatom milyen pl. a Nightraint hallani élőben, de nem úgy, ahogy a mostani Guns játssza, nem is úgy, hogy Dizzy meg Matt is ott van, hanem úgy, ahogy a klasszikus felállás tudta nyújtani a közönségnek. És én ezt sajnálom rohadtul.

Egyébként úgy szeretem, amikor Slash így öltözik. Meg amikor kékre festi a körmét.

Jók ezek a képek

Induljon jól a reggelünk...