Mikor, és min sírtál utoljára?

a szülinapomon sírtam utoljára, mert ezzel a hülye továbbtanulással zaklatnak, hogy lehet nem vesznek föl..pedig ott van az osztálytársamnak a nővére és őt is felvették az iskolába, de őt úgy hogy hatodik-hetedig évfolyam körül, csak egyeseket és ketteseket szerzett. ő is egy ilyen iskolába adta be a papírokat. én meg ezekhez a jegyekhez a közelében sem járok.. a szóbelin azért jobban megfeleltem, mint a központin. várom azt a napot, amikor megkapom a levelet, hogy felvesznek..talán többet nem fogok ilyeneken sírni..

ma reggel és azért, mert nem akarok hétfőn iskolába menni.

Pont két héttel ezelőtt sírtam utoljára, azon, hogy a magyar tanárom olyan szavakkal próbált engem inspirálni és segítséget nyújtani, mint még más soha.

Az utóbbi két hétben mindennap sírtam. Rájöttem valamire, ami miatt folyamatosan bánatos vagyok:) Hát basszus, ennyit a jó kedvemről, és arról, hogy optimistább próbálok lenni.

július elején, mert elment a kedvenc lovam. nagyon, de nagyon sokat köszönhetek neki és különleges ló volt, és a kettőnk közti kapocs is az volt. olyan dolgokat engedett meg nekem, amit másnak nem.. csak én tudtam kipucolni a patáját, meg velem sokkal kedvesebb volt, mint másokkal. velem sokkal jobban tudott dolgozni, jobban össze voltunk hangolódva, mint ő másokkal. és az edző mindig le volt döbbenve, hogy mi ketten milyen sok dolgot ki tudtunk egymásból hozni, velem sokkal szebben, jobban és gyorsabban ügetett, mint másokkal és az edző szabályosan tátott szájjal nézett majd, mondta, hogy nem tudja mikor ügetett ilyen gyorsan és szívesen utoljára az a ló utána tőle is meg tőlem is mindig nagy dicséretet kapott, meg nagy ölelést is még mindig nem hiszem el, hogy nincs többé itt..