Mikor, és min sírtál utoljára?

Ma a suliban egy kicsit megkönnyeztem (konkrétan mondjuk nem sírtam), hogy akármit csinálok, úgyis utálni fognak.

Pénteken, suliban néztünk egy filmet. Mondjuk sírni nem sírtam, de volt, hogy nem bírtam visszatartani a könnyeket.

Pár napja a Séta a múltba című filmen. Párommal néztem meg, mert egyikünk sem látta, valamint Shane Westre osztották az egyik szerepet. Kicsit elkapkodták a filmet, de a történet nagyon szép volt. Semmi szex, csak maga a tiszta szerelem - milyen ritka manapság! Megríkatott, mert akár velem is megeshetett volna, hogy most egy kicsit komolyabban beteg vagyok. Megindító és elgondolkodtató.

Szívbemarkolóan gyönyörű.

Ez meg...

Darren Shan: A végzet fiai című könyv utolsó pár oldalán ma reggel.

Múlt héten a Csillagainkban a hiba című filmen:)

Utoljára a másodunokatestvérem miatt sírtam.Nagyot csalódtam benne,mert szép szóval letojta,hogy én a legjobb barátomként tekintek rá és ezt el is mondtam neki.Hát most már a barátja sem vagyok...

A Merlin c. sorozat utolsó részén, de annyira mint még soha semmin.

egy könyvön... még 2 hete

Utoljára a Halálos iramban végén sírtam Amikor meghallom a See You Again-t, akkor is csepegtetek pár könnycseppet.

AZ iZombie egyik részén, amikor egy halott embert találnak a pincében. Eléggé szíven ütött ez a rész, végig sem tudtam nézni. Sajnos volt már az életben kicsit hasonló szituáció, szóval megviselt a rész rendesen.

Egy hónappal ezelőtt sírtam utoljára. Felemésztett az öngyűlölet (mondjuk az még most is, mindegy) és a csalódottság. Magamban mindig hatalmasakat tudok csalódni, és az a baj, hogy akkor is magamat hibáztatom, amikor nem kéne.

Viszonylag rég sírtam utoljára, nem is emlékszem, pontosan min. De biztosan valami f@szságon

Nem rég bár gyakran kerülget a sírhatnék.

Ma két barátnőm miatt.

Tegnap este nagyon ki voltam borulva, és 2Pac Baby Don't Cry című száma hallgatása közben elsírtam magam. Mindig azokon a dalokon sírok, amiknek pedig erőt kéne, hogy adjanak.

"Baby don't cry, I hope you keep ya head up,
Even when the road is hard, never give up!"

Tegnap éjjel, a WTCC All Access című műsor közben, mikor mutatták Norbi győzelmét. Csak tévén keresztül éltem át újra, de istenem... tiszta libabőr lettem ismét.

Ma, és azon, hogy miért nem változnak már a dolgok, és miért ilyen kilátástalan minden. Pozitívum, hogy utána legalább jobban éreztem magam.

Az Unbroken című film legvégén sírtam el magam (15-én néztem). Úgy jöttek a könnyeim, mint derült égből a villámcsapás annál a kis videónál, ahol azt mutatták, hogyan futott az olimpián 80 évesen a bácsi, akiről a film szólt.

Vasárnap este sikerült átértékelnem bizonyos dolgokat és egy véglegesre szánnom el magam a jövőmet illetően.