a változatosság kedvéért:
a nyugdíjas-sztorikat elég gyakran tapasztalom én is. maximális tiszteletem nekik, hogy ledolgoztak x évtizedet, átélték a világháború(ka)t és a kommunizmust, felneveltek y gyereket! de ez nem ok vagy mentség az illetlen viselkedésre. nem várom el, hogy porban csúszva könyörögjön az ülõhelyért, vagy azért, hogy engedjem el, ha tõlem nem fér, de nagyon sokan az óvodában tanított legminimálisabb dolgokat (kérem, köszönöm) sem ismerik - tisztelet a kivételnek persze.
ennyit általánosságban.
kedvenc szituációm, amikor nincs ülõhely, ketten beszélgetnek, de szándékosan fennhangon, hogy mindenki hallja a buszon / vilin, hogy "Jaaaj úgy fáj a lábam, alig bírok állni!" meg a szokásos "A mai fiatalok..." kezdetû óda... vagy amikor csak néznek megvetõen, már-már gyûlölettel az ülõ emberekre... ezekre a dolgokra direkt nem reagálok. ne célozgasson, legyen egyenes, és szóljon, hogy adjam át a helyemet, ennyi bõven elég, nem fogok odaszólni vagy grimaszolni emiatt. sõt, ha lehetõségem van (nincs sok cuccom, stb.), akkor mindig átadom a helyemet a felszálló öregeknek. ugyanakkor hozzá kell fûznöm: érdekes, hogy vannak olyan nyugdíjasok is, akik mosolyogva visszautasítják, mondván h csak pár megállót utaznak... tehát lehet ezt normálisan is csinálni, akkor a többiek mért nem képesek erre?
imádom azt is, amikor nyílik az ajtó, meg se várják, hogy leszálljanak az emberek, már egy kézzel fogják az ajtón lévõ kapaszkodót, és már lépnek fel a lépcsõn, és teszik a szatyrot felfelé az árral szemben! és nem fogják fel, hogy ezzel nem csak az egész rendszert, de azon belül a saját elõrejutásukat is lassítják... hihetetlen.
a következõ: ez már nem csak a nyugdíjasokra vonatkozik, hogy ne csak õk kapjanak.

nyílik az ajtó, szállnék le, de a szituáció leginkább egy kiadós stagedivingra kecsegtet, mintsem egy hétköznapi leszállásra, mert a lenti tömeg egyszerûen nem válik szét! hogy lehetnek egyesek annyira hülyék, hogy nem az ajtó két oldalán sorakoznak fel, középen utat hagyva a leszállóknak??
"röviden ennyi", valszeg majd írok még ide, mert a napi élményeim során elég gyakran eszembe jut a topik címe...