Idézet (Grace Benning @ 2011.05.06. 14:04)
Ha mini tévésorozat lenne, kíváncsi lennék rá, de az ilyen rádiójátékokat annyira nem szeretem. (Egyet szerettem még gyerekfejjel, méghozzá a Szíriusz kapitányt.

) Magát az audiókat is szeretem. Mármint ha egy kellemes hangú, szép akcentusú színész felolvas valamilyen irodalmi művet, de a rádiójátékok annyira nem fognak meg...
Én mindkettőt szeretem, de valamiért a rádiójáték felé jobban húz a szívem. Úgy értem, ha érdekel egy könyv, inkább elolvasom, nem hagyatkozom a felolvasóra, de ha a hangját szeretném hallani, akkor inkább egy rádiójátékra voksolok, abban mások is vannak, jobban ki tudja mutatni az ember az érzéseket, jobban átjön, minthogyha valaki felolvas egy történetet, nem is beszélve arról, hogy sokszor engem megnevettet amit hallok. PL David vagy Rupert Grint, mikor olvas fel valamit, ami irodalmi témájú lenne és ők adják a hangjukat maguknak ... nekem azon röhögnöm kell (ha olyan a sztori persze). Van Davidnek az 5 órás audiója, sajátmagával flörtölt, nagyon mély hangú nőt próbált utánozni és én pedig csak röhögtem, hogy ilyen már nincs. Meg mikor levetkőztette 'sajátmagát' és nyögve mondta 'magának', hogy mit hová tegyen 'akció közben'. Én ezt nem bírom ki röhögés nélkül

Egy Shakespeare sztori persze más ..