Pénteken, ebéd szünetben ültem a padon.
Angol tanár: Mit tanulsz? Tudod már az angolt?
Én: Vörösmartyt. Igen, már megtanultam.
Angol tanár: Ki az a Vörös Martin? *nagy csodálkozó szemekkel néz rám*
Én: Elszótagolom neki, hogy hátha megérti.
Angol tanár: De mit csinált a Martin, hova ment? *elmegy*
Én:

(szerintem amúgy rájátszott alaposan)
Ének óra előtti szünetben hozza a dolgozatokat a tanár, addig mindenki vidám volt, majd mikor megláttuk, elszomorodtunk.
Tanár: Látom, nagyon örültök a dolgozatoknak.
K.: Már hideg van, nem tudna betüzelni vele? Mi aggódunk a tanárnéniért, nem akarjuk, hogy megfázzon és ne legyen ének óra.
Tanár: Van nekem otthon fám is. *leesik neki* Jaj, de rosszindulatúak vagytok! Nem értékelitek, hogy én annyit készültem a dolgozatra és elégetnétek?!
K.: Ha maga készült, hát írja is meg. De puska nélkül.
Irodalom órán a tanár kiosztja a dolgozatokat.
Tanár: Hm, egy nagyon fura dolgott vettem észre a dolgozatok javítása közben *K. már röhög, sejti, miről van szó* Egy kedves leányzó - bukásra áll irodalomból - valahogy egy másfajta lapra írta a dolgozatot, mint a többi 20 gyerek. Ugyanis *megmutatja a lapokat* ennek a füzetnek, amiből szaggattam a lapokat, le van kerekítve a vége és halványabbak benne a csíkok. És egyébként is, úgy tudom, bukásra áll irodalomból és most nagy hirtelen elkezdett tanulni és 5 perc alatt két oldalt ír, miközben ül a lap felett egész órán? Ne hidd, hogy nem vettem észre. Az történt, hogy K. otthon szorgalmasan kimásolt a könyből egy oldalt és becsempészte nekünk ide. Azt hiszed, a 30 éves pályafutásom alatt nem láttam még ilyennel próbálkozó és ilyen hülyének nézel? Felháborító! Szégyelld magad!
*10 perces röhögőgörcs után K. kimegy a lapért és azt suttogja és mosolyogva bólogat a helyén*
Matek órán, miközben a tanár magyaráz, két gyerek beszél.
N.: Haljak meg, ha nem igaz! (mindegy, mit mondott)
Tanár: Haljál már akkor, de előtte figyeljél ide!
*N. elkezd átkozódni a tanárnak*
Oh, és megtudtuk, hogy London fővárosa Párizs.