James Bond Album

Ők voltak a '80-as évek Bond-lányai:

"Orbis non sufficit!"

Thank-You Kindly!!

2. Ők voltak a '80-as évek Bond-lányai:

3. Ők voltak a '80-as évek Bond-lányai:

4. Ők voltak a '80-as évek Bond-lányai:

5. Ők voltak a '80-as évek Bond-lányai:

6. Ők voltak a '80-as évek Bond-lányai:

A '80-as évek végéig tartott a Bond-lányok evolúciója, amelynek végén keményebbé jóval emancipáltabbakká váltak a kezdetekhez képest. Saját megszabott kereteiket mégsem lépték át túlságosan, még így is a 007-es immár többfunkciós kellékeiként szolgáltak.

Az új évtized azonban már ezeken a határokon belül nem hozhatott fejlődést, ezért a '90-es évek Bond hölgyismerőseinek egy új kezdetet, revolúciót jelentett. A női szereplők karakterfejlődése olyan útra lépett, mely során Bond, egykori és leendő szeretőitől már szívesen fogadta a leckéztetést. A játék részeként tekintve egyfajta szóbeli birtokharcra, ami a remélt és legtöbbször be is következő nászhoz vezet. A Brosnan-éra ügynökét legkevésbé sem zavarta, hogy gyönyörű hölgypartnerei felül akarnak kerekedni rajta, sőt kedvtelve fogadta a próbálkozásukat, hogy aztán a kalandtól az ágyig tartó tetterőt mutatva lenyűgözze őket.

A '90-es évek Bond lányainak szexepiljében immár az értelem legalább olyan fontos részt képezett, mint ingerlő idomok. Ezáltal a 007-es mozik nőalakjai lenyűgöző adottságaikkal képeztek elszánt és tüzes, néha veszélyesen tüzes elegyet egy új, modern nőideálnak.

Ők voltak a '90-as évek Bond-lányai:

2. Ők voltak a '90-as évek Bond-lányai:

3. Ők voltak a '90-as évek Bond-lányai:

A millenniumot követően sok minden megváltozott Bond-stílusában, mielőtt viszont ez az átalakulás bekövetkezett volna a 007-es archetípusa elbúcsúzott 40 éves múltjától (1962-2002) egy mozival, ami nosztalgiával játszott el a Connery-, Moore- és Dalton-éra emlékezetes pillanataival.

A Halj meg máskor! című produkció volt az utolsó olyan film, mely a Bond-mozik hagyományait tiszteletben tartva és egyben azokat abszurd mód kifigurázva készült el. Brosnan ebben élte hattyúdalát Bond szerepében és vitathatatlanul remek formáját hozta ismét a 007-es ügynökként, akit immár teljesen a maga arculatára formált.

A XXI. század első Bond-lányai pedig éppen a XX. század legjobb Bond-hölgyeit voltak hivatottak ebben az utolsó Brosnan-moziban felidézni.
Rosamund Pike a maga kiegyensúlyozottságával és hidegszép bájával, mely izgalmas szexuális izzékonyságát fedte Miranda Frost szerepében, mígnem Bond parancsnok karjaiban le nem leplezte magát; Luciana Paluzzi (Tűzgolyó, 1965) és Karin Dor (Csak kétszer élsz, 1967) alakját elevenítette fel az elmúlt mozisorozatból.
Halle Barry életigenlően túlfűtött és tettre kész Jinx-je, Bond amerikai ügynökpárjaként pedig Ursula Andress (Dr. No, 1962) és Barbara Bach (A kém, aki szeretett engem, 1977) számára állított emléket.

A Halj meg máskor! hölgykoszorúja emiatt talán nem is alakulhatott volna szerencsésebben az új évszázadba lépő Bond-sorozat számára. A film méltó módon emlékezett meg és búcsúztatta el az összes eddigi Bond-lányt, aki megfordult az ügynök ágyában a XX. században. Sokan voltak és sokak máig felejthetetlenek maradtak

Ők voltak a XXI. század első Bond-lányai:

2. Ők voltak a XXI. század első Bond-lányai:

A 2000-es évek közepén Bond szakított addigi stílusával és kilépett saját hagyományos keretei közül. Felvette a Dalton-éra sötétebb fonalát, mely zaklatott múltú és emberibb reagálású végrehajtóként ábrázolta a 007-est, felidézte Connery matt férfierejét, de elhagyta Brosnan eleganciáját és Moore könnyedségét.
Újraalkotta magát, mint egy olyan karakter, aki a nőkkel már nem csupán kedvtelésből létesít kapcsolatot, hanem elkötelezettségre is vágyik. Bond bár külsőleg azelőtt sohasem tapasztalt módon megkeményedett, jellemében összetettebbé vált és immár hajlott az érzelmi sérülékenységre is partnereivel kapcsolatban.

A Craig-éra nem pusztán Bond számára hozott egyértelmű változást, az új mozik hölgyei is, immár vitathatatlanul többé váltak a 007-es kísérőinél. Az új Bond-lányok mozgatórugói a cselekménynek. Intelligenciájuk és habitusuk legalább olyan erotikus alkotórész, mint maradandóan sportos formájuk, vagy a nőies dekoltázsuk látványa.
Kisugárzásuk újmódian kétértelmű és vonzásokkal teli Craig karcosabb Bondja mellett. Így váltak a nők Bond parancsnok új, keserédes gyengéivé az elkövetkező mozik során.

A 2000-es évek Bond-lányai:

2. A 2000-es évek Bond-lányai:

3. A 2000-es évek Bond-lányai:

Azt, hogy Ian Fleming, a Bond-regények írója egy gavallér soviniszta disznó volt mi sem bizonyítja jobban, mint női főszereplőinek néha szemtelen mondanivalóval teli neve:
Honey Ryder, Pussy Galore, Tilly Masterson, Dominique Derval / Domino, Kissy Suzuki, Plenty O’Toole, Mary Goodnight, Holly Goodhead és így tovább...

Tulajdonképpen a nevek hallatán minden néző, vagy Fleming olvasó csak saját, mögöttes tartalmakkal megtöltő fantáziáját hibáztathatja, amennyiben elgondolkodik a megnevezések jelentésén, hisz nem történik más csak saját pimaszságunk lepleződik le ezáltal.
A lektűrök polgárpukkasztó hagyományát pedig a filmek bátran örökítették tovább, bizonyítandó, hogy egy XX. századi kalandor kémmeséiben az illetlenség is lehet izgalmas erény. Íme néhány a Bond-lányok sokatmondó névsorából:

A Bond-lányok őstípusát lényegében két hölgynek köszönhetjük, akik egyértelmű divatot teremtettek határozott és ingerlő szexepiljükkel a Bond-sorozat számára. A Dr. No című moziban elsőként Sylvia Trench tűnik fel, hogy éljen a 007-es elcsábításának lehetőségével. Trench volt az első színésznő, aki két Bond-filmben is szerepel (Dr. No 1962, Oroszországból szeretettel 1965) és eredetileg az összes részben feltűnt volna, mint Connery állandó "alkalmi" partnere, később viszont ezt elvetették. A '60-as évek erényes háziasszonytípusához képest Sylvia Trench céltudatosságával hívta fel magára a figyelmet a szerepében. Egyértelműen tudta mit akar, a férfit, ezúttal Connery Bondját saját szeretőjeként.
A férfiközpontú korszak nőideáljához képest Trench magabiztossága egészen kihívónak számított és ezzel megnyitotta az utat a nyílt szándékkal közeledő Bond-lányok sorának.

Sylvia Trench, Eunice Gayson szerepében a Bond-filmek első kaszinójelenetében megismeri, majd megszerzi magának Bondot. Az Oroszországból szeretettel-ben pedig eltölt vele egy rövid liezont a tóparton (5:30):


Valójában Ursula Andress volt azonban az a Bond-lány, amelyik valódi feltűnést keltett és ezzel még inkább meghatározta a 007-es kalandornőinek majd összes típusát. Andress 1962-ben egyszerűen letaglózta a Dr. No férfiközönségét, amikor Honey Ryder szerepében kimászott a tenger habjaiból, mindössze egy kagylóval a kezében, egy késsel a csípőjén és egy olyan, érzékien sokat sejtető fehér bikinivel a testén, mely az időszak keretei között nagyon merésznek számított. Andress zsinórmérce lett a fiatal tengerparti nők számára a '60-as években, és álmok főszereplője a fiatal férfiak számára, akik még csak kóstolgatták a később bekövetkező szexuális felvirágzás korszakát, egy-egy Playboy-al a kezükben (Andress az első nagy nevek között volt, amikor levetkőzött a magazinnak).
Honey Ryderként, Connery mellett lényegében csupán egy naivát testesített meg, aki rendkívüli erotikus kisugárzással rendelkezik és jól állnak rajta a nedves holmik. Emlékezetességén azonban ez mit sem csorbít, hiszen Ursula Andress volt annak idején az a NŐ, akiért a legtöbb férfi bármely nehézséggel szívesen dacolt volna.

Bond összefut a kagylót gyűjtő Honey Ryderral a tengerparton, aki később a dzsungelban elrejtőzve elmeséli hogyan védte meg magát a rajta erőszakot elkövető férfival szemben (4:53):