Milyen filmet láttál legutóbb? II.

Star Wars: Episode VIII - The Last Jedi / Star Wars: Az utolsó Jedik
Plüssporgot ide nekem!
Viccet félretéve:kifejthetném, hogy mit gondolok, de szerintem csak egy katyvasz lenne az egész (ahogy a film egy része is az pszt!).
Röviden-tömören Rey és Kylo jelenetei és kapcsolatuk mindent vitt a filmben, messze a legerősebb vonal, de számomra kevés játékidőt kapott. A csaták mesések, Rey tanítása is nagyon érdekes volt, kár hogy nem valami informatív, pedig nagyon számítottam rá, de asszem a kreativitás elment a humorra. Nem volt olyan rossz, mint ahogy sokan hangoztatták, az tuti, hogy megosztó, mindent egybevetve tetszett is, de azt hittem, jobb lesz, mint a VII. Nem jobb, inkább egy szinten vannak és én NAGYON reménykedtem egy emelkedésben, amitől okosabb leszek.
10/7

Donnie Darko
Hát ez... elvont volt. De imádtam. Nem gyakran nézek thrillert, ritka az olyan ami felkelti az érdeklődésem, de ez szuper volt. Megvolt a kellő nyomasztó atmoszféra, adott bőven gondolkodnivalót, volt benne fantázia. Nem egy könnyű esti film igaz, de nem is azt vártam.
10/9

Bronson

Nos, mit is mondhatnék? Aki látta ezt a filmet (és szerintem nem sokan látták), tudja, mit érzek most. Az egész egyszerre botrányos, felháborító, gusztustalan, UGYANAKKOR elképesztően vicces, érdekes és meglepő. Nyugodtan az elvont kategóriába sorolható az alkotás, mert tényleg elvont, szinte minden percében. Aki a mondanivalóját keresi a történetnek, nem fog találni semmit. Mert az a véleményem, hogy nincs is üzenete (nem is kell, hogy minden filmnek legyen valami mély értelme, főleg vígjátékok esetében nem). Végtére is miféle mondanivalója lenne egy olyan sztorinak, ami egy idegbeteg, rendkívül agresszív férfiről szól, aki börtönből börtönbe költözik? Azt hiszem, úgy érdemes nekiállni megnézni, hogy semmiféle elvárást nem támaszt az ember a filmmel szemben.
Michael Peterson egyszerű család egyetlen gyermeke, aki (véleményem szerint) halálra unja magát és az életét, ezért felnőttként piti bűnügyekbe keveredik, onnan pedig egyenes út vezet a börtönbe. Tökéletesen otthon érzi magát a cellájában és imád verekedni. Ok nélkül támad az őrökre, hatalmas károkat okozva. Egyik börtönből a másikba helyezik át, míg végül őrültnek nyilvánítják és elmegyógyintézetbe kerül. Természetesen ott is elkövet mindent, hogy káoszt teremtsen, ebben pedig igen tehetséges. Évekkel később szabadul ki, hogy visszatérve a hétköznapi életébe illegális bunyókból szerezzen pénzt. Mivel a börtönben komoly tapasztalatot szerzett ezen a téren, hamar felível a karrier, ehhez pedig egy hangzatos bunyósnév dukál: legyen hát Charles Bronson, egy akkoriban népszerű filmsztár után (a történet a '70-es, '80-as években játszódik egyébként). 69 szabadon töltött nap után Charles/Michael kirabol egy ékszerüzletet, ezzel elintézve, hogy újból lecsukják. A börtönben pedig ismét hozza a formáját.
A történetről annyit, hogy megtörtént események szolgáltak alapként, amitől már csak azért is lehidal az ember, mert hihetetlen, hogy valaki ennyire imádja a börtönt, a verekedést, mások halálra rémisztését, stb.
A látványvilág illik a filmhez, rengeteg az erős szín, a fárasztóan hosszú képek, esküszöm, kissé még a szemem is elfáradt, pedig alig másfél órás a játékidő (bár inkább az agyam fáradhatott el). A zene figyelemreméltó, nagyon profin lett megírva a történethez, illetve tökéletesen lett kiválasztva minden klasszikus zenemű és '70-es évek végi dal az adott jelenethez. Sokszor éreztem azt, hogy a zene alapvetően csak azt a célt szolgálja, hogy még jobban erősítse a történésekből áradó gúnyt vagy rémületet.
A színészek szuperek, abszolút bevállalósak mind, tényleg minden elismerésem az övék, mert nem sokan lennének, akik ilyen szerepeket eljátszanának - ráadásul nem is akárhogyan.
Aki nem szereti az elvont filmeket, az hagyja ki, mert hihetetlenül le fog zsibbadni tőle, de aki bátor és nyitott, annak mindenképp érdemes megtekinteni egyszer.
Összességében jól van összerakva és szerencsére nem is túl hosszú film, a színészek zseniálisak, s bár bőven van min nevetni, kicsit nehezen értelmezhető.
10/7,5

The Man from U.N.C.L.E. / Az U.N.C.L.E. embere

Annyira imádtam ezt a filmet, hogy hagyjuk is. Fogalmam sincs, hogy miért csak most láttam először. Folytatást neki!
10/9

Galaxis őrzői 2
7/10

Ideje volt már megnéznem ezt a filmet. El nem siettem az tény!
Tök jó volt ez a film teljesen jól szórakoztam rajta. Egy picit jobban is tetszett mint az első. Talán annak volt köszönhető hogy itt valamivel kidolgozottabb volt a főgonosz mint az előző filmben. Viszont szerintem ezt a cuki kis Gru-t túl tolták nekem sok volt a kis gallyacska már.
Jaaa és valószínű hogy sokan nem értenek egyet velem de ha ebből a filmből kivennénk Chris Pratt-et a film ugyanúgy működne nélküle is. Egy iszonyat szürke és érdektelen főhős szerintem. Már az első rész kapcsán is sokan Han Solo-hoz hasonlították nah neee már. Jó vicc!
És ha már Star Wars háááá értem már hogy sokan miért mondják a Disney-re hogy saját stílusára formálja a Csillagok háborúját. Nahhh ebben a filmben ugyanazok a gyermekbetegségek kerültek elő mint az Utolsó Jedikben. Amik ott kifejezetten zavartak itt azért elfértek. De ez alapján egy Csillagok háborúja ne legyen már olyan mint a Galaxis őrzői. Mindent üssünk el egy poénnal, legyen valami cukiság mindkettőben porgok itt meg grut. Meg legyen nagyon laza meg menő meg faxom aztán a kötelező felső test villantás itt Űr lord ott meg Kylo ren szóval ezek apróságok de míg az egyik filmben ez belefér a másikban semmi keresni valója ezeknek. Én már rengeteg filmet láttam és bántják a szememet az ilyen dolgok.

Pedig elég szépen rámentek Peter származására, jobban bemutatva a karakter képességeit. Kicsit fájt, hogy szürkének írtad le, én nagyon bírom Christ is (most nem azért, mert hűdejópasi, már a Parks & Rec-ben is imádtam), hanem mert Star-Lord egy poén karakter. Viszont az SW-s dologgal egyetértek. -->LMAO

Igen most kapott egy szép kerettörténetet de én nemtom hallod a pankrátor a mosómedve meg a fütyülős kék punk simán elvinné ezeket a filmeket Chris Pratt nélkül is. Szerintem most is ellopták a show-t ! Arról nem is beszélve hogy Kurt Russel eléggé lejátszotta Pratt-et. öhm nahh mindegy nincs bajom egyébként Pratt-el de tartom hogy ezek a filmek működnének nélküle is.

Lady Bird (2017)
Az alaptörténetben semmi olyan nem volt, amit nem láttunk volna már egy bugyuta kis tini-vígjátékban, de a rendezés, a forgatókönyv és a szereplők azok, amik teljes mértékben tettek róla, hogy úgy érezzem, a történtek a valóságban is megtörténnek. Tudtam kapcsolódni a főszereplőhöz, ebben persze közrejátszott a fantasztikus Saoirse Ronan játéka. A mellékszereplők is remekek. Az édesanyjával készült jelentek némelyikébe rendesen beleremegtem, annyira életszerűek voltak.

Call Me By Your name (2017)
Ez a lelkemet egyszerre megmelengette és kifacsarta. Amit először kiemelnék, az a csodálatos látványvilág és rendezés. Úristen, annyira gyönyörűek voltak a színek, helyszínek, tényleg úgy éreztem, nyár, harmincöt fok van, csiripelnek a madarak, süt a nap... Aztán, szereplők. Timothée és Armie kémiája a vásznon elképesztő, a jelenteiktől pedig azonnal levert a víz, lol. A soundtracket is muszáj megemlítenem! Csodaszép dalokat válogattak össze. Az egyik legérzékibb film, amit eddig láttam.

A legsötétebb óra / Darkest Hour (2018)
Ha Oldman ezért nem nyer Oscart, aki befejeztem. Na jó, nem, de komolyan, attól függetlenül, hogy már megszoktuk tőle a zseniális alakítást, most is képes volt -még jobban- lenyűgözni. Rhadt jól el volt maszkírozva, de még így is kirázott a hideg néhol a játékától, beleborzongtam abba a hiteles figurába, amit megteremtett. Egyébként, hogy ne csak őt istenítsem, a film, attól eltérően, hogy Churchill személyére helyezte a fő hangsúlyt, nem sumákolta el a részleteket, a rendezés és operatőri munka is tetszett. És egyébként néhol el is mosolyodtam, mert bár komoly témát dolgoz fel a film, belecsempészett humort is, ami kicsit ellenpontozta a nyomasztó hangulatot.

Get Out / Tûnj el!
Ez a film jogosan kapott Oscar-jelölést. A történet zseniális, hátborzongatóan valóságos képet épít fel, a színészek pedig nagyszerûek. És jesszus, az az aláfestõ zene... borsódzott tõle a hátam.
10/10

Baby Driver / Nyomd, bébi, nyomd
Annak alapján, hogy tavaly mennyire istenítették ezt a filmét, be kell valljam, egy kicsit többet vártam tõle. A színészekkel semmi gondom, jól alakították a rájuk osztott szerepeket, a film végén pedig tényleg izgultam, hogy mi lesz velük. Azonban ennyi, nem lesz a kedvenc akciófilmem, de nem rossz.
10/7,5

Voldemort: Az örökség eredete

Szerintem egész jó fan-film volt, jó volt egy picit visszarepülni a Harry Potter univerzumba. 10/7

The Cloverfield paradox
5/10
Egy nagyon felszínes és egyszernézős film lett. A zenéje az remek lett a látvány rendben volt és látszott hogy voltak a készítőknek ötleteik de ez most nem sikerült nem állt össze úgy mint pl. az elöző Cloverfield film. Pedig voltak itt jó színészek Daniel Brühl vagy Zhang Ziyi de mindkettő karaktere teljesen sablonos volt így semmiben sem emelkedett ki a többi színész közül. Bár így is ők ketten maradtak meg számomra ebből a filmből.
Szóval nyomába sem ér az elöző két filmnek. De a Cloverfield univerzumát valamennyire sikerült bővíteni. Ez egy ilyen előzmény filmnek tünt nekem. Aztán hogy innen hogyan tovább hááá JJ Abrams-en múlik. Én mindenképp visszahoznám Mary Elizabeth Winstead karakterét és azt a történetszálat vinném tovább. Ugyanazzal a stábbal és írókkal. Bár most pontosan nem emlékszem hogy meghalt Winstead az elöző film végén? Nahh mindegy.

Nope, nem halt meg. És én is megnéznék egy folytatást az ő karakterével, bár szerintem azt így kívánták lezárni, hogy végre nem menekül a kihívás elől, hanem odaszambázik az űrhajókhoz.

Ahham! Akkor jól emlékeztem. Jó volt az a film.

Három óriásplakát ebbing határában
8/10
Nem sok filmet láttam eddig idén de amiket láttam azok közül ez tetszett a legjobban.
Martin McDonagh filmjeit nagyon bírom. Főleg a remek párbeszédek miatt és minden filmjében emlékezetes karakterek vannak. Akiktől évek múltán is lehet idézni vagy feleleveníteni egy egy jelenetet. És az összes filmjének remek a humora vagy legalábbis aza fajta humora van amit én nagyon kedvelek.
Ez a film kicsit olyan volt mintha a Fargo sorozatból csináltak volna egy különálló hosszabb részt és ez lehetett volna az évad pilotja. Én nagyon elnéztem volna még ezeket a karaktereket és érdekelt volna a sorsuk. A színészijátékból mindenki jelesre vizsgázott. De ki kell emelni természetesen Frances Mcdormand-et Sam Rockwell-t és Woody Harreslson-t szenzációs amit ezek hárman leművelnek. Akit én még nagyon bírtam az a plakát kiadó céget vezető srác. Caleb Landry Jones nevű srác alakította nagyon jó volt ő is.
Egy jó kis dráma volt ez a film.

Már szinte mindenhol panaszkodtam, hogy nem adják le a moziban az Én, Tonyát, szóval nem moziban néztem meg, de körülbelül olyan hangulat volt, kivéve a 3D. A mai nap folyamán találtam rá az Indavideón találtam egy magyar feliratos linket (itt a link) és egyszerűen imádtam mindent! Nagyon tetszik, hogy végre egy valós történetet dolgoz fel tragikomédiaként. !!SPOILER!! Az nem tetszett, hogy szegény Tonnie-t mindenki verte, mármint az anyja és Jeff. De ez volt valójában. De azért az eléggé durva, hogy meglőtte az akkori férje és hogy az anyja a vállába dobta a kést. De én úgy gondolom, még jól reagált rá és nem csinálta vissza. Jeff itt nekem egy olyan karakter volt, hogy nem tudtam eldönteni, most úgy összességében pozitív vagy negatív. Viszont Sebastain nagyon jól átadta számomra a szereplőt. Allison karaktere, Lavona olyan volt, hogy rossznak adja ki magát, de közben pedig lefizette azt a nézőt, hogy idegesítse fel - szerintem - azért, hogy adrenalint adjon Tonyának. Még nem láttam Allison más filmjét, de jól alakította ezt a kétarc karaktert, szeretném majd megnézni máshol is. A történet alapból nagyon tetszik nekem, örülök, hogy végre egy műkorcsolyázó történetét is megfilmesítették, igazán jóra sikeredett. De ha belegondolok, hogy Tonya Harding édesanyja is ilyen lehetett és a férje.. azt sajnálom. Most pedig Tonya és Margot. Na jó, rendesen beleéltem magam Tonya helyzetébe. Megsajnáltam, büszke voltam rá. A vágó pedig jól csinálta, olvastam, hogy nem Margot csinálja a korcsolya mutatványokat, de először teljesen elhittem, hogy ő csinálja. De a végén, mikor eltiltották... Én happy endre számítottam, azt hittem, első lesz és Nancyt is megelőzi, de én akkor is büszke voltam Tonyára, megcsinálta a mutatványt. Az a kövér emberke, a testőre; nagyon utáltam, csak ennyi róla:D Margot pedig annyira jól alakította Tonyát, amikor boldog volt, átadta, amikor csalódott, azt is, amikor pedig izgult, annyira jól átadta. Sosem tudok csalódni benne, most pedig még jobban megimádtam ezzel a filmmel. Egyébként engem a csúnya beszéd sem zavart most, a sok f*** (ne haragudjatok) már vicces is volt Imádtam mindent, egy jó élmény volt így megnézni!

Call me by your name

Kétségtelen, hogy komoly őrület van a film körül, ennek ellenére azt mondanám, hogy nem mindenkinek való. Gyönyörű, megható, szívet melengető történet. De nem a témaválasztás miatt gondolom, hogy ez nem egy tömegfilm, inkább a stílusa miatt. Luca Guadagnino egy valódi gyémánt szerintem, zseniális rendező, akinek kifinomult, könnyen felismerhető, imádni való hangvétele van. Sokat nyomott a latban nálam, hogy ő rendezte ezt a filmet, amikor eldöntöttem, hogy megnézem.
A történet egyszerű, de nagyszerű, kicsit szomorkás, de minden részében olyan, mint a valódi élet. Semmi túlzás, semmi felesleges dráma. Annak ellenére, hogy a film vége nem éppen happy end, nem volt bennem rossz érzés, amikor kisétáltam a moziból. Sőt.
A képi világ bámulatos, lenyűgözőek a tájak, a városok, a ház, ahol a történet játszódik. Az ember önkéntelenül elfogadja és megérti, milyen lehetett akkoriban (1983-ban) Olaszországban élni, milyenek voltak a nyarak, milyen érzés volt akkor tizenévesnek lenni. A film alapján ez sokszor egészen mesebelinek hat.
A zenék csodálatosak, még így pár nappal később is dúdolgatom őket. Számomra egyébként a legtöbb dal érdekes volt olyan szempontból, hogy nem tudtam eldönteni, milyen érzést akar erősíteni. Nem volt se vidám, se szomorú, inkább amolyan semleges, de rendkívül kellemes érzelmet váltott ki belőlem. Majdhogynem azt lehetne mondani, hogy az ember elvarázsolódik, nem egészen tudja, hol jár most, mi fog következni, de nem is fontos, csak érezni akarja a napfényt, a kert illatát, hallani a folyóban hömpölygő vizet - ez kicsit lírai megfogalmazás lett, de valami ilyesmit váltott ki belőlem a film zenéje (-:
A színészek nagyon jók, senki sem hat mesterkéltnek ebben az egyszerű, mégis mennyei szép környezetben. A két főszereplőn van a hangsúly természetesen, de nekem sokszor a mellékszereplők jobban tetszettek, érdekesebbnek találtam őket. Nem hibának rónám fel ezt, inkább a film különlegességének. Nagyon jó Elio és Oliver, imádtam nézni a kettejük kibontakozó barátságot és szerelmet, ahogy felfedezik egymást és tulajdonképpen önmagukat is, de nagyon megkedveltem Elio szüleit is, a barátnőjét, akivel aztán szimplán csak barátok maradtak.
A legjobb jelenet a film egyik utolsó jelenete volt (a beszélgetés Elio és az apja között). Benne volt minden, amit ezzel a témával kapcsolatban én magam is gondolok, őszintén szólva nagyon megérintett és kicsit meg is hatódtam. Csodaszép gondolatok hangzottak el az a pár perc alatt, és ezzel nagyon magasra tette a lécet a film.
Elfeledtet minden rosszat, elvisz egy gyönyörű helyre, egy nagy sétára, és nem akarod, hogy vége legyen.
10/10

Végre eljutottam odáig, hogy megnézzem a díjátadók egyik nagy kedvencét, a Szólíts a neveden-t. Sajnos ezt sem adták le a moziban, de komolyan így feliratosan nekem jobban tetszenek a filmek a színészek valódi hangja miatt is. !!SPOILER!! Nagyon szép történet. Ez volt az első olyan film, amiben egy férfi-férfi barátságból szerelem kapcsolatot néztem meg. Az elején még őszintén a nagy "ellenségeskedésből" nem gondoltam volna, hogy később Oliver azért ért hozzá Elio-hoz, mert tetszik neki. Attól a fél óra körültől tetszett igazán a film, mikor a kezében tarotta Oliver a kezet és fegyverszünetet tartottak. Nem olvastam leírásokat előtte, de amikor olvasta a könyvet az áramszünetkor Elio-nak, tudtam, hogy ő is érez valamit Oliver iránt. A szép olaszországi tájak, a zene... tényleg megható és gyönyörű volt. Még közben is volt, hogy bekönnyeztem, de nem ilyen endre számítottam amúgy. Azt hittem, Oliver a végén visszamegy a házukhoz, arra pedig nem számítottam, hogy még össze is házasodik valakivel. Nagyon sajnáltam Elio-t. A színészi alakítás nagyszerű volt, Timothée-t és Armie-t sem láttam még más szerepben, de nagyon jól átadták a karakterüket, megimádtam nagyon őket. Luca rendezése is tetszett. A kedvenc jelentem a "Call Me by Your Name..." volt, de az is nagyon tetszett, amikor az édesapja mondta neki, hogy a történtek még vele együtt élnek. A szüleik sem szóltak bele a kapcsolatukba, ez pedig külön jó volt. Imádtam a filmet.

Fekete párduc
7/10
Szép tájak, korrekt látványvilág,néhány egész jó harc jelenet,változatos Afrikai törzsek és sok szép nő. Nagyjából ennyi a Fekete párduc. Én elvoltam vele szórakozásra és kikapcsolódásra tökéletesen alkalmas. De volt már jobb Marvel film ennél. Olyan kis lityi-lötyi marvelkedés volt ez.

A Bigger Splash

Az első film, amit a rendezőtől, Luca Guadagnino-tól láttam, s most a Call Me By Your Name kapcsán újra megnéztem. Számomra megunhatatlan, különös hangulatú film, amin muszáj volt töprengenem egy kicsit, és miután leülepedett, rájöttem, hogy nagyon tetszett. Ez vezetett oda, hogy másnap megnéztem az eredeti 1969-es változatot, a La Piscine című francia filmet, ami szintúgy a szívem csücske lett.
A történet gyönyörű helyen játszódik, Olaszország legdélebbi pontján, nyár közepén. A táj kissé fakó, de tökéletesen mutat a kék égbolt alatt. Itt találkozik a négy szereplő, akik akarva-akaratlanul is komoly hatással lesznek egymásra, elsősorban negatív értelemben. Azt mondanám, hogy a köztük lévő feszültséget a versengés táplálja (ki a fiatalabb, a vonzóbb, az egyedibb), ami végül a csúcsponthoz vezet. Végtelenül egyszerű, egyben kellően borzalmas ez a rész, hogy aztán szétzúzzon mindent, ami szépnek tűnt. Egyáltalán van-e szépség az egészben? A kopár, színtelen természet, az üres ház, a kimondatlan gyűlölet, a régmúlt után való siránkozás, az apró, aljas cselek – mind olyanok, mint valami csendes rohadás a csábító felszín alatt. És kezdettől fogva érezhető, hogyan halad a történet a végkifejlet felé, az elkerülhetetlen rossz irányába. Ez persze meglehetősen negatív „háttérzajt” ad a dolognak, de épp emiatt lesz több egy egyszerű drámánál.
A színészek zseniálisak, tökéletesen átadják a karaktereik jellemét, lelkük legmélyebb sötétségét egyetlen pillantással vagy mozzanattal, nem is szorul magyarázatra, hogy mit miért tesznek. A rendező egyébként ezen a téren nagyon erős, más alkotásaiban is a tettekkel, kis gesztusokkal írja le a szereplőit. Nekem így sokkal életszerűbb minden története, hiszen a valóságban sem magyarázza senki, hogy ő ilyen meg olyan.
A képi világ kellemes, a fentebb említett kopárság szinte még a javára is válik, tökéletesen érződik, hogy elképesztő a forróság, hogy a szereplők mennyire magányosak, milyen más itt minden, mint amit korábban ismertek.
Végeredményben egy rendkívül hangulatos, elsőre kicsit furcsának ható film, ami majdnem olyan jó, mint az eredeti. Tulajdonképpen én külön kezelem a kettőt, nem tekintem remake-nek, mert mindkettő fergeteges és fenomenálisan adagolja a szépséget és a feszültséget.
10/10