AZ / IT (2017)
!!! SPOILER ALERT !!!
(a biztonság kedvéért)
Nagyon sokáig húztam a számat ezzel a filmmel kapcsolatban. Túl nagy volt a hype körülötte, túl sokan ajnározták ezt az alkotást oda-vissza, én pedig borzalmasan féltem a végeredménytől. Sajnos hajlamos vagyok arra, hogy horrorfilmekben hatalmasat tudjak csalódni, nem egy klasszikusnak számító horrorra tudtam azt mondani, hogy
"Ez minden?", a mai horrorfilmek pedig egytől egyig vállalhatatlanul rosszak az én szememben, és féltem, hogy a végén az It is erre a sorsa fog jutni, ezért is néztem meg még csak most.
És rájöttem, hogy a moziban való horrorozás nem nekem való. Egyszerűen... nem. Bármelyik másik műfajt tudom élvezni a moziteremben, kivéve ezt. Nem feltétlenül a film az oka ennek
(hanem a mellettem folyamatosan pofázó, két igen kedves hölgyemény, hogy nőne körülöttük a meteor árnyéka), mert az It tényleg nem lett olyan rossz, mint amire számítottam, mint amilyenek egyáltalán a mai horrorfilmek - ez valószínűleg az én hibám, az agyam mélyen, legbelül biztosan tisztában van az általam megnézendő filmek műfajával, ha pedig rájön, hogy az a bizonyos alkotás, amit éppen meg fogok nézni egy horror, teljesen ellehetetleníti számomra a történetbe való beleélést. Ez mondjuk az It esetében nem volt annyira káros hatással a szórakozásomra, mint azt elsőre gondoltam volna, mert ugyan a jumpscarek kicsit sem ijesztettek meg (mondjuk nem is ezen volt a hangsúly hál' istennek, nem tudom valamire tartani az olyan horroralkotásokat, amik ezekre építenek fel egy filmet), a film atmoszférája, egyes jelenetek és itt kiemelném legfőképpen Beverly és az apja közötti "kapcsolatot" egy igazán nyomasztó, olykor haragos érzést váltottak ki belőlem, amit ha egy mai horror képes belőlem előhozni, már el tudom könyvelni egy sokkal jobb horrorfilmnek, mint a ma készültek legnagyobb százaléka. Örültem neki, hogy sikerült elkapniuk egy olyan hangulatot, ami horrorrá tesz ezt a fimet, és nem arról szól az egész, hogy torzszülöttek ugranak az arcomba, a film végén pedig már komoly fülkárosodásokkal lépek ki a teremből. Azt a különleges, nyomasztó hangulatot pedig annak köszönheti, hogy a történet központjában gyerekek állnak. Ártatlan, kevés élettapasztalattal, ámde nyomasztó múlttal, félelmekkel rendelkező gyerekek, akiket szerintem sem én, sem mások nem szeretnének leszakadt karral, a szemükben félelemmel és fájdalommal látni, amint már csak a halált várják, amelyet egy ijesztő, gyilkos bohóc hoz majd el számukra. A filmben többször ki is emelik, hogy nyár van, szünet, ilyenkor ökörködniük kellene, barátokat szerezni és jól érezni magukat, nem pedig eltűnt gyerekekre, később pedig egy félelmetes bohócra vadászniuk. A film nagyon jól keverte össze a gyermeki ártatlanságot a nyomasztó horrorbohóc jelenlétével, és ez az elem nagyon tetszett benne.
A karakterek szerintem egytől-egyig szerethetőek voltak - legalábbis azok, akiknek ez volt a feladatuk. Aranyos volt a gyerekek közötti kapcsolat, a mély barátság, ezt sikerült egy nagyon szép módon megvalósítaniuk (példák erre a film utolsó jelenetei). Kedvenc szereplőm egyértelműen a Finn Wolfhard által hozott Richie Toizer volt, elképesztően nagy formát alakított, tényleg egy iszonyatosan szerethető, vicces karakterről van szó.
További szereplők közül azt hiszem Sophia Lillis Beverlyjét tudnám még kiemelni, az ő "múltja" volt az, ami leginkább megérintett és a legnagyobb hatással volt rám, de nem mehetek el Bill mellett sem, akit Jaeden Lieberher alakított, az ő fájdalma, a folyamatos reménykedése olykor-olykor ugyancsak érdekes tudott lenni. Bill Skarsgård Pennywise alakítása hatalmas volt, minden egyes másodperc, amiben szerepelt egy végtelenül nyomasztó, félelmetes, amolyan "a hideg kiráz"-érzést váltott ki belőlem, tényleg emelem a kalapomat előtte, remek munkát végzett, nagyon tehetséges színész!
És ha én, aki még csak annyira sem tudja meghatározni valakiről, hogy hiteles-e az alakítása vagy sem, mint egy félszemű béka, azt mondom, hogy tehetséges, tényleg lehet benne valami.
10/8 - összességében nekem elnyerte a tetszésemet ez a film, a témája (a gyerekek félelme, azok leküzdése), Pennywise, egyáltalán egy bohóc felhasználása egy horrorfilmben, mert azért csak-csak sikerült az eddig számomra ismeretlen bohócviszonyomat előcsalogatnia belőlem az alkotásnak. Akkora hype-ot viszont, amit kap, nem érdemel meg. Valamennyi azért csak-csak kijár neki, akár egy kicsit több is, mert egy igazán minőségi szórakozást tudott nyújtani, sőt, ha összehasonlítjuk a többi XXI. századi horrorfilmmel ez toronymagasan az eddigi legjobb, de
ekkorát nem.
Nem bírtam ki, hogy ne üljek be rá a moziba az első rész megnézése után, és nem csalódtam. Azért megjegyezném, hogy kétszer is majdnem bőgtem, könnyeztem, de tudtam türtőztetni magamat a mozi közepén. Julianne Moore-t imádtam, ijesztőbb volt, SLJ karaktere, baromi jól csinálta. Az akciójelenetek ismét ott voltak, látványosra sikerültek... Tökitől meg kész vagyok, még mindig. 
3 felhasználónak tetszik:
offline
)
Még azt hagytam ki, hogy a film egyáltalán nem használ zenét, csak a legvégén. Ettől pedig csak még hidegrázósabbak a jelenetek és maga az egész atmoszféra. Zseniális.
Dörner György-Kaszás Attila-Reviczky Gábor! 
Talán még jól is jártam, hogy nem olvastam a könyvet, mert ha nem így lett volna, biztosan kitérek a hitemből. Ugyanis tuti, hogy Jo Nesbø nem ilyen lapos krimit írt. Thrillernek a legjobb szándékkal sem tudnám nevezni a filmet, mert durva jelenetet még nagyítóval sem nagyon találni benne. Nincs feszültség, ami egy jó thrillernek alappillére. Pedig a norvég, hólepte, rideg táj és a jó kis alapsztori mind adott volt a feszült, nyomasztó atmoszféra megteremtéséhez, de nem sikerült.
hogy hagyhattam ki őt a szaknévsorból? 
