Dunkirk (2017)
A háborús filmeket akkor vagyok képes végignézni, ha 1., jó sztorit írnak hozzájuk, és 2., ha nem csak lövöldözésből áll az egész, mert egyébként kifejezetten szeretem az ebben a korban játszódó filmeket.
A Dunkirk azonban teljesen elfeledtette velem az időt, olyannyira magába szippantott. Úgy éreztem, én is ott vagyok és szinte végig azon agyaltam, hogy én mit tennék ebben vagy abban a helyzetben. A nyomasztó hangulat végig fennmaradt, ez részben persze köszönhető volt a zenének, Hans Zimmer zseniális, mint mindig. Jesszus, annyiszor libabőrös lettem tőle, és erre rátett még jó pár lapáttal a kép is... Tetszett, hogy a kameraállással CN "belevonta" a nézőt is az események sorozatába, éppen ezért is éreztem úgy, mintha én is ott lennék.
A másik nagy erőssége a filmnek a karakterek voltak, és ez már nem csak a rendezésnek, a csodás színészeknek is köszönhető volt. Nolan egész egyszerűen tökéletes szereplőgárdát rakott össze, bár azt hadd jegyezzem meg, hogy nem igazságos ilyen jóképű és szép férfiembereket beválogatni egy komoly háborús filmbe, néha kissé elveszik az ember figyelmét..

Vicctől eltekintve, meghajlok alakításuk előtt, ugyanis szavak nélkül is képesek voltak minden érzelmet átadni, akárcsak egy pillantással is. Nem egyszer majdnem könnyezni kezdtem. Tom Hardy meg elmehet a sutyiba, amiért kb. az egész film alatt csak a szemét láttuk, de (nem ebből a filmből) így is rengeteg színészt lejátszott. Imádom.
Szó mi szó, többször is biztosan meg fogom nézni ezt a filmet, mert bizony ez nemhogy kétszer, de többször nézős.
Pókember: Hazatérés (2017)
Hát nagyon tetszett. Őszinte leszek, sosem voltam az a nagy Póki-fan, de ez most kifejezetten megszerettette velem. Tom Holland-ot nagyon bírom, édes pofa és fantasztikus Pókemberként
és! Peter Parker-ként is. Vagyis "Tom Holland isn't playing Peter Parker, Peter Parker playing Tom Holland".

Úgy összességében a film humoros, szórakoztató volt, nem laposodott el. A vége nagyon tetszett.