offlineFigyelem: Nyomokban spoilert tartalmaz, és úgy nagyjából az egész szertartását a mozizásomnak!
Véééégre! A film, amire már másfél éve várok, aminek köszönhetően 3 nap nem aludtam semmit. Zúztam haza a koliból, már amikor pénteken felébredtem, az első ami eszembe jutott, hogy ma lesz a nagy nap.
Izgatottan ültem be a moziba, mondtam is tesómnak, hogy én ennek megadom a módját, ha a reklámokról, vagy a szponzorokról lekésünk, akkor én már be sem ülök. Sejtettem, hogy nagyon színvonalas lesz, de nem gondoltam, hogy ennyire. Minden várakozásomat felülmúlta a film. Már alapvetően a szponzorok felsorolásának hiánya is egyfajta nyomatékosítás volt számomra, az, hogy a lift emelkedésének zörejeivel kezdődött az egész mozi, már intenzív körömrágásra késztetett, úgy tűnik a kukoricám nem volt elég rágcsának. A film szerkezete tökéletes volt, rendkívül jól gazdálkodtak az idővel, a két órát megfelelően osztották fel úgy, hogy a jelenetek nem voltak se vontatottak, se pedig kapkodóak. James Dashner szerintem büszke lehet az adaptációra, pláne, mivel könyvhű maradt a film, elvétve voltak jelenetek, amiknél külön felfigyeltem, hogy na ez tényleg nem így volt a regényben, de a főbb cselekményszálon nem módosított, a laikusoknak is tökéletesen érthető volt, nem maradtak függő kérdések, mint például Az Éhezők Viadalában a tesszara. Alapvetően nem szoktam túl nagy feneket keríteni a film-könyv eltéréseknél, teljesen más műfaj a kettő, mind az írónak, az ötlet atyjának, mind a filmes stábnak különféle, de hasonló nehézségű problémákkal kell megküzdenie. A futó jelenetek hihetetlen látványosak, a harci és bunyós jelenetek pedig élethűek. Dylan alapvetően rettenetesen komolyan veszi a szerepeit és a végsőkig tud velük azonosulni, de ahogy itt sprintelt, tényleg elhittem, hogy az életéért fut. Még a Minhót alakító színésznél is, akit a legtöbb alkalommal inkább csak kocogni látott a közönség. 
Látványos is volt a film, az animációk is kidolgozottak voltak, és végre, testközelből láthattuk a Grievereket! 
Nem igazán egyezett az én képzeletemben elképzelt egyed a filmbelivel, de még szerencse. Az első gondolatom az volt a lényekkel kapcsolatban, hogy azt a mocskos mindenségit, ezek tényleg bazi gyorsak! A soundtrack hihetetlenül erőteljes, egy jelenet kivételével mindenhova passzolt az aktuális eseményhez. Sikeresen tudta érzelmessé, meghatóvá, tenni a részeket, vagy akár fokozni az izgalmat az alapvetően eseménydús és körömrágós jeleneteknél. Például a hetedik, az Into the Maze nevű szerzemény, annál a jelenetnél, amikor Thomas Alby és Minho után rohan a Maze-be, na ott szerencsétlen alapvetően zúzódott kezű húgocskámnak ragadtam meg a kacsóját olyan vehemenciával, hogy ő jajveszékelve rántotta ki azt a szorításomból. De volt még pár ilyen jelenet, amikor ösztönösen valamibe kapaszkodnom kellett. Szóval John Paesano előtt is le a kalappal a csodálatos filmzenéért, amit már 4 napja hallgatok, szinte megállás nélkül. 
Külön dicséret, hogy a szerelmi szál hiányának ellenére tudott ekkora rajongótábort magáénak tudni a sztori, itt a bizonyíték, nem kell ahhoz vámpír, vérfarkas, és nyolc szerelmi háromszög. Amire ki akartam még térni, azok a szereplők. Dylan O’Brient nem is hiszem, hogy kell tovább fényeznem, mert eleget írtam mára tehetségről, és a többiek is, ha eddig nem is, most legalább 3 érzékszervükkel megtapasztalhatták, mennyire jó színész is ő. Generációjának kimagasló géniusza, sőt, az idősebb, tapasztaltabb korosztály néhány művészének megszégyenítője is. Bár az vitathatatlan, hogy a szerepe kulcsfontosságú, Dylan pedig rá is tesz egy lapáttal az alakításával, azt viszont hazugság lenne állítani, hogy ő viszi a hátán a filmet. Mert marhára nem. A mellékszereplőkkel együtt tökéletes az alkotás, külön kiemelném Thomas Sangstert, aki az angol akcentusával, a maga kis nyurga és vékonyka küllemével, de határozott, bátor és erős jellemével írja be magát a filmtörténet legnagyobbjai közé, a srác, akit mindenki csak az Igazából szerelemből, vagy legfeljebb a Trónok harcából ismer, bebizonyítja tudását. Will Poulter, aki szegény tuti a tini lányok utálatát váltja majd ki, jogtalanul, hiszen karaktere is csak a szabályok betartására, a rend és a béke fenntartására törekedett. Alapból pozitív karakter, és remek színész formálja meg. Továbbá, ugyanúgy sorrendben Alby, Minho és Chuck karaktere is erős, nincs a srác 15, de pofátlanul jó szerintem. Számos kritikát olvastam, amiben nagyon szidják az alakításokat, Dylanét is pusztán elfogadhatónak titulálják, és állítják a film minőségének pozitív irányba való változását, HA lecserélték volna a színészeket. 
És ugyan kire?! Most ezt úgy komolyan kérdezem mindenkitől, akinek van javaslata írjon nyugodtan, csak mert ez volt az, amire külön figyeltek, hogy a tökéletes embereket találják meg a szerepre. Egy emberrel volt igazából problémám, és az a Kaya. A csaj gyönyörű és csinos, de ezzel kimerítettük a pozitív tulajdonságait. A Skinsben abszolút jó volt a játéka, bár a depressziós és flegma, és mindenre magasról tevő lány karakterét nem olyan nehéz elsajátítani. Itt bármiféle irigység nélkül a szívemben jelentem ki, hogy szörnyű volt, irritált a hanyag megjelenése, a rossz és érzelemmentes hangsúlyozása. De még így is, a felnőttek és gyermekek aránya nem volt egálban, a fiatalok domináltak az alkotásban, amitől sokan féltek, hogy bukás lesz, a történet, színészi alakítások, szempontjából is, és nézzétek meg, a maroknyi fiatal beleröhög a kritikusok képébe.
Amikor vége lett a filmnek, a hatása alatt voltam természetesen, de ettől függetlenül sem értettem, miért zúz ki mindenki a teremből, mintha ajándék DVDket osztogatnának a kijáratnál. Na mondjuk akkor én is sprintelnék, mint Thomas a pengék elől.
De amúgy meg tényleg nem értem. Biztos, én angol film szakosként jobban tudok értékelni egy „egyszerű” stáblistát, és másoknak nem okoz akkora örömöt, de akkor sem értem. Olyannyira letaglóznak az ilyen filmek, hogy kell egy kis regenerálódási idő, mire eljutok odáig, hogy igen, fel kell állni a székből, és lassan elindulni. Arról nem is beszélve, hogy nemcsak a szereplőgárda, de az egész stáb, akik hosszú hónapokon keresztül dolgoztak az alkotáson, hogy mi most így, ebben a formában megtekinthessük, véleményem szerint igazán megérdemlik, hogy tisztelegjünk előttük annyival, hogy legalább elolvassuk a nevüket a vége főcímben. Ráadásul sokszor elrejtett jelenetekért is megéri bent maradni, soha nem lehet tudni. Ha már az ember rászán két órát az életéből, az az 5 perc nem oszt, nem szoroz. A lényeg, hogy most is én léptem ki utoljára a teremből.
A lényeg, hogy nagyon nagyon tetszett, alig várom hogy a Blu Ray DVDmet a kezemben tarthassam, már most spórolok rá.
Lehetséges, hogy hétfőn újranézem a moziban, még gondolkozok rajta, bár ezek a fellángolásaim egy két napon belül el szoktak múlni, pláne mikor újra szembesülök a mozijegy árával, de a lelkesedésem már péntek óta tart, szóval ki tudja, lehet újra tesztelem az idegrendszeremet, hogy bírja-e a strapát.
Ajánlom a könyveket is azoknak, akik esetleg még nem olvasták, és ne várjunk a fordítóra, tessék nyugodtan angolul is elkezdeni, tanulni kicsit a nyelvet.
10/10
9 felhasználónak tetszik:
) elképesztően jól játszik, hatalmasat nőtt a szememben, habár eddig is kedvenc volt és eddig is tehetségesnek tartottam, de ez után a film után azt kell mondjam, hogy az új generáció egyik legtehetségesebb színésze, nagy pálya áll előtte. Will Poulter is jól játszott, tetszett az ő karaktere is.
Na, elnézést, hogy ilyennel offoltam a témát.
Ugyan a 3. részt nem láttam, de állítólag semmi köze hozzá. De akkor viszont teljesen értelmetlen a film igazából. Optimust meglövik, de ki?! A 3.-ból ez nem derül ki, és ez engem nagyon idegesít..lehet, leülök, és végig nézem mind a négyet 
Volt benne jó pár színész akit kedvelek,de egyedül Mila Kunis volt szimpatikus,miatta megérte megnézni. 
