Sok filmet néztem mostanság, most nem írok mindről azért, csak a mairól, fantasztikus volt.
Kóma (1978)
Nem az elejétől láttam, azért kezdtem el nézni, mert kijött a konyhába, aki épp nézte, elmondott egy jelenetet, egyből beugrott, mi alapján készülhetett a film, és amint kiröhögtük magunkat csoportosan berohantunk a szobába folytatni.

Óó, ez a jó kis 70-es évekbeli horror/sci-fi!
Robin Cook regénye alapján készült, ergo orvosok és misztikus orvosi eset áll a történet középpontjában. Nem tudtam, kik a szereplők, de rögtön egy olyan jelenet jött, hogy leesett az állam, Michael Douglas, aki mellesleg istentelen jól nézett ki fiatalon.

És persze itt már túl volt egy Oscar-díjon. No, hát ő elég keveset szerepelt ehhez képest, de azért üdítő volt a jelenléte, simán lemosta a főszereplő Geneviève Bujoldot.

Ki ne hagyjam Tom Sellecket; sajnos mivel nem az elejétől néztem, így csak kómában láttam fél percre, de megérte.
Annyira jó volt látni a különbséget egy mai horror és egy akkori között. A hatásvadászat ugyanaz, csak épp akkor még 20 másodpercig közelítettek rá egy tárgyra, mire jött a zene (tüdümm), hogy itt bizony aggódni kell.

A szexualitás, amivel ugyebár a filmtörténelem során bármikor el lehetett adni egy filmet, kimerült abban, hogy meztelen testek lógtak valami
kompjúter irányította izén, tehát egy női mellet oldalról félig takarva mutattak messziről, valamint, hogy egy törülközőbe csavart pasi megjelent a fürdőben egy mondatra, majd kislisszolt, miközben főhősnőnk bujkált.
Hát, ennyi lenne tulajdonképpen, én jót kacagtam közben.