Na hát tegnap áramkimaradás végett megnéztem a két filmet. Ma még megkoronáztam eggyel, és ez valahogy úgy folyt le, hogy mindegyikre először maxot akartam adni. De aztán szép folyamatban (mint a láncmesékben) egyre jobb és jobb lett az élmény. Vagyis végül szép lépcsőzetes alakzatban egyeztem ki magammal.
Carey Mulligan pedig hiperűrsebességgel kezdi bebiztosítani magát a kedvenc színésznőim közé.
(Mindhárom írásom Spoilert tartalmaz!)
Never Let Me Go
Valóban nagyon szomorú film. Az tetszett benne, mint a Boy A-ben: egyszerű, nem akar világot váltani, mégis árad belőle az érzelem. Carey Mulligan elképesztő, Andrew Garfield szintén remek színész, Keirával pedig a következő a helyzet: most beigazolódott bennem, amit már a London Boulevard-os bohóckodásban is sejtettem, már hiányzik belőle az, ami miatt megkedveltem a Vágy és vezeklésben. Valami eltűnt, jó, de művies alakítást nyújt.
Igazából végig sejtettem, hogy ez lesz a vége. Vártam a nagy finálét, de nem lepődtem meg rajta. Túl szép volt, hogy igaz legyen. Mikor ez kiderült, csak néztem magam elé: ennyi?
Végül Mulligan utolsó monológja után leblokkoltam, lehajtottam a fejem és hallgattam a stáblista alatt futó zenét. Nem bírtam leállítani.
9/10
An Education
Szerencsére még mielőtt teljes depresszióba süllyedtem volna, következett ez a fantasztikus film. Az a legszebb benne, hogy mikor Jenny lázad, teljesen egyetértettem vele, érvei meggyőzőek, rokonszenvet éreztem iránta, és hogy mennyire igaza van. De mikor jön a zuhanás, ugyanúgy belátja a néző is, hogy ez hatalmas butaság volt. Ez a film legnagyobb erénye, magával ragad, mert részben szórakoztató és humoros, részben bájos és üdítő Mulligan fergeteges játéka, mégis életszerű. Egy lány a 60-as években, mit tehetett volna? Kiszabadult az üres hétköznapokból, de aztán itt is csak azt tudom mondani, túl szép volt, hogy igaz legyen.
Fantasztikus élmény volt ez a másfél óra.
9,5/10
Blue Valentine
Ezt a filmet bő egy hónapja próbáltam megszerezni. Most pedig kijelentem, hogy az egyik legéletszerűbb, amit valaha láttam.
Eleve a két főszereplő között a hitelesség valami hihetetlen, mindent elhittem nekik, hogy ők egy unott házaspár, akik bár így-úgy szeretik egymást, de teljesen megsínylett a kapcsolatuk. Le a kalappal Williams és Gosling előtt, szerintem maga a film és Gosling is simán megérdemelt volna egy jelölést az Akadémiánál! De ugye a száraz, életszagú alkotásokat ott nem nagyon kedvelik, Michelle-nek is szerintem csak kényszerből adtak jelölést, pedig rohadt jó volt.
Ha jól tudom, a két színész össze is költözött hetekre a forgatás előtt, aminek teljesen meg lett az eredménye. Ezalatt halt meg Ledger, és szerintem ez a rémes eset rátett arra, hogy Williams miért tudta ennyire beleélni magát a drámai jelenetekbe. A végét pedig megkönnyeztem, ahogy a Never Let Me Go-t is. Hihetetlen egy film volt ez, minden dráma-kedvelőnek ajánlom.
10/10