Duma-topik II.

Itt vagyok  

az nem jó,de legalább van jó oldala: nincs suli 

ja csak az a gond,hogy én nem simás hanem kéttannyelvű németes vok és nekem 3x van 6 órám és 4x 5 órám!

nos, akit érdekel gondolom úgyis elolvassa  :
Így jártam Japánban
A nevem Isabella Swan. Amerikából jöttem Japánba és itt szeretnék élni még néhány hónapig. A szállásomat nem találtam meg, így néhány japántól kérdeztem meg, hogy merre kell mennem, de ők nem feleltek, mert nem értettek. 10 percet tébláboltam mire végre valaki tudott angolul. Néhány centivel kisebb emberke volt az, Edward Futaru-nak hívták. Elkísért odáig, majd elköszöntünk egymástól. Az egész szálloda keleti stílusú volt. Persze ez Japán... Mit várhattam volna? A 13-as szobában voltam. Eléggé babonás vagyok és próbáltam másik szobát kérni, ami még lehetőleg az első emeleten van, mert nagyon nem volt kedvem órákat császkálni, mire felértem volna. Sajnos csak ez az egy szoba volt, ami még szabad. Belülről eléggé szép volt. A fal halvány citromsárga színű, a szőnyeg fehér színű, és mindenhol volt egy kép, ami a japán uralkodókat ábrázolta. Jómagam megvoltam elégedve vele. Bár már sajnáltam is, hogy nem mentem feljebb, mert onnan még a kilátásban is gyönyörködhettem volna. Sajnos már estefelé járt, így lefeküdtem aludni. Az ágy egész kényelmes volt, bár elég kicsi. Hajnalban valami neszt hallottam, de nem törődtem vele, mert biztos voltam benne, hogy az a szél. Reggel, amikor felébredtem, láttam, hogy minden szanaszét hever. Lefutottam a portáshoz, Billyhez:
- Elnézést, de valaki járt a szobámban és kirabolt! - mondtam pánikolva
- Na de ki járt volna az Ön szobájában? Észrevettük volna, vagy legalább Ön felébredt volna rá. - mondta tipikus japános akcentussal Billy
- Én hajnalban hallottam valamit, de azt hittem, hogy nem a szobámból jön. - mondtam már egy kicsit magasabb hangnemben
- Hát nagyon sajnálom, nem tudok vele mit csinálni. Én semmi gyanús embert nem véltem észrevenni. - vont vállat Billy
Én mérgemben meg sem tudtam szólalni, csak farkasszemet néztem Billyvel. Egy kis idő múlva megtörtem a csendet:
- Hát jó, ha maga nem akar nekem segíteni, akkor majd kiderítem én. 
Fogtam magam és visszaindultam a szobámba, de az ajtó tárva-nyitva volt. Azonnal berohantam, és láttam állni ott egy embert késsel a kezében.
- A nevem Mitaray Kaname, és azért jöttem, hogy magát megöljem. - mondta monoton hangon
- Miért? - kérdeztem hitetlenkedve
- Mert az MAP feladata, hogy minden külföldit, főleg amerikait elüldözzön, rosszabb esetben megöljön. - mondta, mintha ezt a szöveget betanulta volna
Meg sem tudtam szólalni megdöbbenésemben.

Itt vagyok  

meg van rossz is: pótlás

meg van rossz is: pótlás

de jobb minthogyha 8 órátok lenne,nem?

de jobb minthogyha 8 órátok lenne,nem?

vagy nem pótolod be 

nos, akit érdekel gondolom úgyis elolvassa  :
Így jártam Japánban
A nevem Isabella Swan. Amerikából jöttem Japánba és itt szeretnék élni még néhány hónapig. A szállásomat nem találtam meg, így néhány japántól kérdeztem meg, hogy merre kell mennem, de ők nem feleltek, mert nem értettek. 10 percet tébláboltam mire végre valaki tudott angolul. Néhány centivel kisebb emberke volt az, Edward Futaru-nak hívták. Elkísért odáig, majd elköszöntünk egymástól. Az egész szálloda keleti stílusú volt. Persze ez Japán... Mit várhattam volna? A 13-as szobában voltam. Eléggé babonás vagyok és próbáltam másik szobát kérni, ami még lehetőleg az első emeleten van, mert nagyon nem volt kedvem órákat császkálni, mire felértem volna. Sajnos csak ez az egy szoba volt, ami még szabad. Belülről eléggé szép volt. A fal halvány citromsárga színű, a szőnyeg fehér színű, és mindenhol volt egy kép, ami a japán uralkodókat ábrázolta. Jómagam megvoltam elégedve vele. Bár már sajnáltam is, hogy nem mentem feljebb, mert onnan még a kilátásban is gyönyörködhettem volna. Sajnos már estefelé járt, így lefeküdtem aludni. Az ágy egész kényelmes volt, bár elég kicsi. Hajnalban valami neszt hallottam, de nem törődtem vele, mert biztos voltam benne, hogy az a szél. Reggel, amikor felébredtem, láttam, hogy minden szanaszét hever. Lefutottam a portáshoz, Billyhez:
- Elnézést, de valaki járt a szobámban és kirabolt! - mondtam pánikolva
- Na de ki járt volna az Ön szobájában? Észrevettük volna, vagy legalább Ön felébredt volna rá. - mondta tipikus japános akcentussal Billy
- Én hajnalban hallottam valamit, de azt hittem, hogy nem a szobámból jön. - mondtam már egy kicsit magasabb hangnemben
- Hát nagyon sajnálom, nem tudok vele mit csinálni. Én semmi gyanús embert nem véltem észrevenni. - vont vállat Billy
Én mérgemben meg sem tudtam szólalni, csak farkasszemet néztem Billyvel. Egy kis idő múlva megtörtem a csendet:
- Hát jó, ha maga nem akar nekem segíteni, akkor majd kiderítem én. 
Fogtam magam és visszaindultam a szobámba, de az ajtó tárva-nyitva volt. Azonnal berohantam, és láttam állni ott egy embert késsel a kezében.
- A nevem Mitaray Kaname, és azért jöttem, hogy magát megöljem. - mondta monoton hangon
- Miért? - kérdeztem hitetlenkedve
- Mert az MAP feladata, hogy minden külföldit, főleg amerikait elüldözzön, rosszabb esetben megöljön. - mondta, mintha ezt a szöveget betanulta volna
Meg sem tudtam szólalni megdöbbenésemben.

vagy nem pótolod be 

akk inkább maradok a 6-nál miért te hány éves vagy?

én sohasem szoktam

Ez is jó de az elöző is az volt.

sziasztok...

nekünk muszáj :/

én sohasem szoktam

Nagyon tehetséges vagy   
Nagyon tetszik